Keresztény Szülők

A korábbi fejezetekben arról volt szó, hogy hogyan fogadja a szülő a gyermeke dacos viselkedését. Ebben a fejezetben viszont már nem az ellenszegülő gyerekek neveléséről olvashatunk, hanem olyan gyerekekről, akik nem szándékosan engedetlenek, de meg akarjuk nekik tanítani, hogy pl. rendesen egyenek, rakjanak rendet maguk után, felelősségteljesen bánjanak a pénzzel, ne nyafogjanak stb.

Ezek a viselkedésbeli problémák nem okoznak közvetlenül problémát a szülő és gyermeke kapcsolatában, tehát nem kell olyan erélyesen fellépni ezek ellen, mint a dac ellen. Vannak sokkal hatékonyabb eszközök is. Például a "pozitív megerősítés", vagy a megerősítés törvénye. (A jó viselkedést jutalmazzuk, ez vágyat kelt a gyerekben, hogy máskor is megismételje a jutalmazott viselkedésformát).

A megerősítés törvénye az alábbi alapelvekre épül.

1. A jutalmat gyorsan oda kell adni. Minél közelebb van a jutalom, annál hatékonyabb az eszközünk. Hosszútávú jutalom nem motiválja a gyerekeket. A szerző javasolja a következő eszköz használatát: táblázatba rögzítsük, hogy mit várunk el a gyereküntől (pl beágyazás, fogmosás stb). Minden nap jelöljük meg, azokat, amik sikerültek és jutalmazzuk érte meg a gyerekünket.Az elvárások természetesen változnak, ahogy a gyerekek nőnek, fejlődnek.

2. A jutalomnak nem kell feltétlenül anyagi jellegűnek lennie. Bármi lehet, amit valaki alkalmasnak tart, ha elősegíti a kívánt viselkedést (pl. dícséret, valami finomság, játék stb). A szóbeli megerősítés nagyon fontos eszköz. A szülő-gyermek kapcsolatot is nagyban befolyásolja. A szülő felemelheti, de el is tiporhatja gyermekét, gyermeke önbecsülésést, azzal, ahogy beszél hozzá, amilyen visszajelzéseket eljuttat hozzá a szavain keresztül. De nem szabad agyondícsérni, ajnározni a gyereket, mert elértéktelenedik a dicséretünk, és nem fog motiválólag hatni. A dicséret a pozitív, konstruktív viselkedést jutalmazza. Ne általánosságot mondjunk, hanem a konkrét viselkedést jutalmazzuk. ("Jó fiú voltál." helyett "Ma nagyon szépen rendbe raktad a szobád.") Ne felejtsük el, hogy mennyire fontos a valós dicséret: legyen nyitva a szemünk, mit dicsérhetünk meg!

A megerősítés elve különösen hasznos serdülőknél.

1. Állapítsuk meg, hogy mi fontos a gyereknek, és használjuk ezt ösztönzőnek. (Pl. szeretne egy hi-fit)

2. Kössünk egyezséget. (Mit, mennyi ideig kell elvégeznie, hogy pénzt kapjon - pl. 6-10 héten keresztül napi egy óra házi munka, heti 1x kocsimosás stb)

3. Olyan módszert vezessünk be, amelyben rögtön adható jutalom. (Az elvégzett munkával pontokat gyűjthet, ha összegyűlt az előre megbeszélt pontszám, megkapja amit szeretne) De csak akkor kapjon jutalmat (pontot), ha valóban megérdemli.

Kérdéseim:

Mi a véleményed erről a fejezetről? Egyetértesz a szerzővel? Kipróbáltad már ezt az eszközt? Valóban csodát tesz? Van hasonló csodatevőeszközöd?

Az előző fejezetben olvashattuk a fegyelmezés öt alapelve közül az elsőt. Ebben a fejezetben megismerkedhetünk a többi néggyel. Ugorjunk is neki.

A helyes nevelés célja nem a tökéletes gyerek, inkább az, hogy fokozatosan érett, felelősségteljes, istenfélő felnőtteket formáljunk. A folyamat nem rövid és a kamaszkor alatt talán úgy is tűnik, hogy semmi értéket nem sikerült eddig átadni, de aztán megláthatjuk a gyümölcsöket is: csak két évtizedet kell dolgozni és várni! (Hát ez szuper... az ötödénél sem tartunk még. Sebaj, kitartás Nona-mama, kitartás!)

A második alapelv: Gyakran a fegyelmezés után nyílik a legjobb alkalom a beszélgetésre.

Ha egy dacos kihívást követő ütközetet megnyer a szülő, akkor tiszteletet vív ki magának, és a vihar után szülő és gyermek közelebb kerülnek egymáshoz, mint előtte voltak. Ne ijedj meg a kihívástól, az ütközettől. Nem kell túlzásba esni, de egy kis kellemetlenség nagyban hozzájárul a gyermek lázadó lelkületének meglágyításához.

A csata után gyakran a szülőhöz akar bújni a gyerek. Ezt tárt karokkal fogadjuk, hiszen ebben a pillanatban őszintén lehet beszélni a gyermekünkkel, fontos üzenetet adhatunk át neki, taníthatjuk, nevelhetjük. Magyarázzuk el, hogy miért kapta a büntetést, és legközelebb hogyan kerülheti el. Más büntetési módszerrel ez nem olyan gyakran történik meg (sarokba állítás, játékmegvonás).

Nagyon fontos, hogy engedjük magunkhoz a gyerkőcöt egy-egy ilyen csata után, mert ezzel biztosítjuk arról, hogy őt elfogadjuk, csak a viselkedésével van problémánk.

A harmadik alapelv: Felügyelet állandó korholás nélkül (ami nem lehetetlen)!

A szülők gyakran haraggal akarják kikényszeríteni a cselekvést, ahelyett hogy cselekvést alkalmaznának a cselekvés kiváltására. Kimerítő és nem ér el semmit! Teljesen reménytelen és eredménytelen, ha ordibálással próbáljuk a gyerekeket irányítani. Inkább lépjünk a tettek mezejére: pozitív vagy negatív megerősítést használhatunk (jutalom, ha engedelmes, büntetés, ha nem engedelmes). Ha nyugodt hangon kérünk engedelmességet, de gyermekünk ezt elereszti a füle mellett, akkor rá kell szorítanunk valahogy a csemetét, hogy kívánatos legyen számára az együttműködés. Ha egyre hangosabban kiabálunk, de nem teszünk semmit, akkor gyermekünk megtanulja, hogy eleressze a füle mellett a szóáradatot, úgysem lesz semmi kellemetlensége belőle.

Másrészt, ha a konfliktus korai szakaszában alkalmazzuk a testi fenyítést, akkor nem leszünk annyira idegesek, hogy igazságtalan módon vagy mennyiségben alkalmazzuk azt. Hamar megtanulja azt is a gyermekünk, hogy elkerülhető kellemtlenséggel jár ha a csendes kérésre nem engedelmeskedik. De ehhez az kell, hogy bebizonyítsuk, készek vagyunk tenni is azért, hogy elérjük célunkat. A gyerekünk persze időről-időre próbálkozni fog, legyünk résen!

Sokaknak probléma, hogy házon kívül hogyan oldják meg a fegyelmezést. Az alapelvek nyilván ugyanazok, de az alkalmazás változik. Az irányításnál azok a legsikeresebb módszerek, amelyeknél a gyermek szemében fontos dolgok forognak kockán. A gyerekek mindig a végsőkig fogják feszíteni a húrt, viszont azt is tudják, hogy kinél meddig mehetnek el. Ha túl nagy a kockázata annak, hogy az igazság győz, a biztonságosabb utat fogják választani.

A negyedik alapelv: Ne tömjük a gyerekeket drága ajándékokkal!

A szülők ma is mondhatják azt a gyerekeiknek, hogy valamit nem tudnak nekik megvenni. Egy mondás szerint: a jólét nagyobb jellempróba, mint a szegénység. A megbecsülést nem tudja megtanulni a gyerek, ha bármikor bármit megkaphat, csak szólnia, esetleg hisztiznie kell érte. Másrészt, ha túl sokat kap, akkor örömtől fosztjuk meg. Meg kell találnunk a középutat, annyit adjunk, hogy örüljön neki és megbecsülje, amit kap. Ha nem kap semmit akkor nincs öröm, ha túl sokat kap, nincs megbecsülés sem. Meg kell tanulni a gyerekeknek átmenetileg lemondani dolgokról, amikre vágynak.

Az ötödik alapelv: Teremtsük meg az egyensúlyt a szeretet és a fegyelem között!

Ha nem szeretnek egy gyerekeket, az elhervad, mint egy virág. Sőt! Csecsemők meghalnak első életévükben, ha nem szeretgetik őket! A másik véglet a majomszeretet, a következő nemzedék túlzott védelme. Ez utóbbi sokkal gyakoribb manapság, kicsit mintha divat is lenne. Persze természetes, hogy mindenféle bajtól meg szeretnénk óvni gyermekünket, de sok szülő túlzásba esik ezen a téren. A gyermek is áldozatául esik ennek a majomszeretetnek: nem engedik, hogy korának megfelelő kockázatokat vállaljon, amiből hasznos tudásra tehetne szert. Továbbá, a túlvédés következménye lehet az elhúzódó érzelmi éretlenség is.

Végül: fontos, hogy férj és feleség együttmüködjön. A gyerkek felé egységet mutassunk akkor is, ha valamiben éppen nem értünk egyet. Azt beszéljük meg később kettesben, de ne rontsuk le sajátkezűleg egymás tekintélyét a gyermekeink szemében!

Mit gondolsz ezekről az alapelvekről?

Mi a véleményed a testi fenyítésről? Vannak gyerekek akiknél egyátalán nem kell alkalmazni? Vannak gyerekek, akiknél elkerülhetetlen?

Milyen alternatívákat tudsz javasolni?