HTML

Gyereknevelés

Üdv, Mimi vagyok. Kedvenc témám a gyermeknevelés keresztényként. E blogban a jelenkor kihívásaira keresek válaszokat ebben a témakörben. Ha szeretnél értesülni a frissítésekről, akkor a Keresztyén Szülők Facebook oldalt lájkold, vagy RSS-re íratkozhatsz fel kicsit lejjebb.


2009.06.09. 22:34 Udv Mimi

2. fejezet: A gyermek és a józan ész

A fegyelmezés kérdésében az elmúlt 7-8 évtized alatt a végletesség volt a jellemző, azaz vagy túl szigorú, vagy túl engedékeny elvek szerint nevelték a szülők gyermekeiket. Természetesen egyik sem jó. A túl szigorú légkör félelmet kelt a gyerekekben, személyiségük nem tud kialakulni, kiszolgáltatottak. Ennek további következményei: mélyen gyökerező harag, sőt pszichózis. Ha ez a zsarnokoskodás még testi és/vagy szellemi zaklatással párosul, az még nagyobb aggodalomra ad okot. AZ ERŐSZAKOS, ÉRZÉKETLEN FEGYELMEZÉS ÁRT A GYEREKEKNEK! A testi fenyítést a szerző csak adott körülmények és bizonyos korlátok között javasolja. A testi fenyítés nem lehet azonos a durvasággal.

A másik véglet sem sokkal jobb. Ha nincs otthon vezető, akkor anarchia alakul ki, megvetés és tiszteletlenség lesz tapasztalható a szülők irányába. Az 50-es évekre jellemző volt ez az engedékeny hozzáállás. Egy akkori pszichológus szerint ha a gyerek 2-5 éves korában kiadja magából a gyűlöletet, akkor 7 éves korára elmúlik a rombolási vágya és lehetőség nyílik, hogy kialakuljon és erősödjön a szeretet és a ragaszkodás ösztönös érzése. Ekkorra már a szülők is joggal várhatják el, hogy a gyerek szokjon le a szüleivel való feleselésről.

Hát, nem tudom a kedves olvasó hogy van ezzel, de egyrészt én úgy tapasztalom, hogy a szeretet és ragaszkodás ösztönös érzése sokkal hamarabb kialakul (válaszreakcióként a szülői szeretetre és ragaszkodásra), már alig kétévesen is kezdeményeznek a gyerekek szeretgetést. Másrészt, továbbra sem értem, hogy honnan kellene annyi gyűlöletnek és indulatnak lennie egy kicsi gyermekben, hogy a szülei minimum 3-4 éven át mást se kaphassanak tőle csak feleselést, bántást, és igazságtalan kritikát. Harmadrészt, egy ilyen éles váltás a viselkedésben enyhén szólva is képtelenség. Akkor javul meg ilyen hirtelen valaki, ha megtér. Ez nem korhoz kötött. A nevelés is valamennyire megjavítja a viselkedést, de nem ilyen hirtelen. "A gyerekek azt tanulják, amire tanítják őket."

Vissza a könyvhöz...
A józan gyereknevelés 5 tartópillére:

1. A gyereknevelésben kritikus tényező a szülők iránti tisztelet megtanítása. A szülő-gyermek kapcsolat az első és legfontosabb szocializációs kapcsolat a gyermek számára, és az itt tapasztalt hibák és konfliktusok gyakran később is felfedezhetők az életben.

Ahogy a szülői tekintélyhez viszonyul a gyermek, úgy fog viszonyulni később más tekintélyhez (pl. tanár, hatóság stb.) Másrészt, ha kisebb korban nem tart minket és értékrendünket méltónak a tiszteletre, akkor serdülőkorában nem fogja elfogadni és követni az értékrendünket. Keresztény szülőknek különösen is fontos ez a pont, mert gyerekeik kiskorban Istent képezik le a szüleik viselkedéséből, FŐLEG AZ APÁÉBÓL. (APÁK, EZ NAGGYON FONTOS!!!!!)

Mit kell megtanítanunk elsősorban Istenről: mérhetetlen szeretetét és igazságosságát. Minden fegyelmezési szituációban azt kell mérlegelnünk, hogy a kérdéses viselkedés kérdőre vonja-e a szülő irányító szerepét. (pl. másodszor is véletlenül borult-e ki a kakaó, vagy szándékosan, hogy tesztelje az idegeinket és a saját határait)

A szeretet és a fegyelem nem egymás ellen dolgoznak, hanem ugyanannak a tulajdonságnak a két oldala. A fegyelmezés nem csorbítja a szülői szeretetet, hanem belőle következik. A fegyelmezés nem a gyerek ellen, hanem a gyerekért történik. Ne tűrjük el a tiszteletlenséget! Ne hagyjuk, hogy szokásává váljon csemeténknek a szavunk semmibevevése! Ne tűrjük el a feleselést! De mindig a szeretet motiválja a tetteinket!

Viszont! A tiszteletnek kétoldalúnak kell lennie. A szülőnek is tisztelnie kell gyermekét. Szelíden kell bánni öntudatával, nem szabad lekicsinyelni, zavarba hozni mások előtt. A fegyelmezés is lehetőleg négyszemközt történjen. Ne nevessük ki. Erős érzéseit, kéréseit becsületesen mérlegeljük. Érezze, hogy szülei valóban törődnek vele. Az önbecsülést nagyon könnyen megsérthetjük, helyreállítása nagy nehézségek árán sikerülhet csak. A kamaszkorban kamatosan visszakaphatjuk, amit adtunk.

A tipegőkor

1,5 éves kortól kb. 3 éves korig tart. A tipegő a törvény és a rend legelszántabb ellensége. Őszintén hiszi, hogy a világ körülötte forog (mint egy igazi ceeleb:). Még a legjobb szülők gyermekei is ilyenek ebben a korban. (Huhh! Remek, akkor még nincs veszve semmi! :)

Az irányító, ugyanakkor türelmes kéznek végül sikerül lecsillapítania a kis anarchistát, de valószínűleg csak 3-4 éves kora körül. DE! Az irányítást nem engedhetjük ki a kezünk közül ebben a korban sem, mert ha itt vesztünk, akkor jó eséllyel végleg elvesztettük az irányításért folytatott háborút. Ez az az idő, amikor szelíden, de kitartóan meg kell alapozni a tekintélyt, meg kell mutatni, hogy ki a főnök, akivel számolnia kell.

Ha nem tudjuk felszedetni a földről az ötévessel a játékait, nem valószínű, hogy irányítani tudjuk majd élete legdacosabb időszakában. A serdülőkor az azt megelőző időszak minden tanításának összesűrítése és felhalmozódása. A korábbi megoldatlan ügyek akkor robbannak. A fegyelmezést nem lehet elég korán elkezdeni.

A dac egy másik fajtája nem ellenállásból fakad, hanem például csalódásból, kiábrándulásból vagy elutasításból. Ezt máshogy kell kezelni, ezért fontos felismerni! Például ha kistestvér érkezik a családba és a nagyobb elhanyagolva érzi magát, szeretethiánya van, nem viselkedik jól. Ebben az esetben nem azzal a daccal van dolgunk, amit le kell törni, hanem fel kell ismernünk, hogy szeretgetésre van szüksége a gyerekünknek. (Persze a helytelen viselkedést meg kell beszélni, de a hangsúly itt nem ezen van.)

Az eredményességhez a szülőnek bele kell képzelnie magát a gyermek helyébe. A jó nevelés művészete a viselkedés mögött rejlő jelentés helyes értelmezéséből áll. Fontos, hogy figyeljük meg gyermekünket, hallgassuk meg és akkor tudni fogjuk a gondolatait. Így sokkal könnyebb lesz kezelni a konfliktusokat, ráadásul kevesebb konfliktus is lesz.

Az első alapelv tehát, hogy a gyermek fegyelmezésében a szülő legfontosabb célkitűzése a tisztelet megnyerése és megtartása.

(A többi alapelvről a következő fejezet fog szólni!)

Egyetértesz ezzel az alapelvvel?

Hogy valósítod ezt meg?

Van valami ebben a fejezetben, amivel nem értesz egyet?

 

komment

Címkék: tisztelet dac szülők alapelv fegyelmezés öntudat tisztelete fegyelmezési tipegőkor


süti beállítások módosítása