Belekezdünk tehát egy új könyvbe. Isten szándéka szerint egy kislány édesanyja is vagyok, így nagyon örülök, hogy James Dobson a lányok neveléséről is írt könyvet. Remélem, azért azok is velem tartanak, akiknek csak fiuk van, hiszen a nemek hatnak egymásra, nincs férfi nő nélkül és nő férfi nélkül. Ezen felül minden fiús szülő alkalomadtán imádkozhat azért a kislányért, aki egyszer majd a fiuk felesége lesz. Aki hisz az imádság fontosságában, nem becsüli le ezt az az imatémát - ha nem is mindennap van az imalistánkon. Ugyanakkor Dobson szokás szerint sok olyan erősítő gondolatokat ad, amelyek minden szülőt segítenek a gyerekeikkel kapcsolatos gondokban és küzdelmekben.
Az első fejezet elején találtam egy gondolatot, amely elsajátítása minden szülőt gazdagíthat:
"A gyermekek Isten ajándékai, mi pedig az ő jólétük sáfárai vagyunk. Lányaink nevelése ilyen értelemben azt is magában foglalja, hogy segítünk nekik eligazodni az útjukba kerülő kultúrális aknamezőkön - örök értékekre, képességekre és szemléletmódra tanítjuk őket. Azt jelenti, hogy beléjük oltjuk az őszinteség, megbízhatóság, önfegyelem, önuralom, nagylelkűség és szelíd lélek szeretetét. Szerénységre, erkölcsösségre és jó modorra tanítjuk őket. Segítünk nekik legyőzni az önzésre, agresszivitásra, erőszakosságra és hanyagságra irányuló természetes hajlamukat. Megtanítjuk őket dolgozni, tanulni és gondolkodni."
Ebben a pár mondatban számomra rengeteg kincs rejtőzött el. Ezek a gondolatok nem csak a lányok nevelésében, hanem általában a gyereknevelésben segítenek célokat kitűzni. A célok kitűzése minden más területen tudjuk, mennyire fontos a sikerhez. Egy divtos gyermeknevelési felfogás szerint viszont ez a hozzááláás nem tartja tiszteletben a gyermekünk személyiségét. Miért is akarnánk lenyesegetni azt, ami ő maga? Emlékszem egy egyetemi pszichológia órára, ahol a hallgatók kb. fele fel volt háborodva a gondolattól, hogy a többiek szükségesnek tartják a "metszést" a gyereknevelésben. Ha őszinték vagyunk, még felnőttként is folyamatosan harcolunk a fenti jó tulajdonságok KIALAKÍTÁSÁÉRT, MEGTARTÁSÁÉRT: ezek a tulajdonságok nem jönnek maguktól. Valamelyik könyebb, másik nehezebb, de sokszor felismerés útján jutunk el arra, hogy "bár könyebb út is van, mégis ennek az értéknek a mentén akarok viselkedni". Ez a felismerés néha megfegyelésen alapul, sokszor elrontott helyzetekben tanulunk. Gyerekként legtöbbször viszont akkor tanulunk egy helyzetből, ha segítenek értelmezni a hibát/helyzetet és rámutatnak arra, hogy mi lett volna a helyes. Ez a nevelés.
A helyes egy érdekes szó. Manapság igen nagy harc folyik azért, hogy mindenki lenyelje, hogy a helyes relatív. Szeretném az olvasókat bátorítani és erősíteni, hogy az a zsinórmérték, amihez az életüket igazították azzal, hogy Jézus Krisztust elfogadták Uruknak, nem relatív. Van és kell is lennie olyan választóvonalnak, ami elválasztja a helyest a helytelentől, a normálist a betegtől, a tolerálhatót az elfogadhatatlantól. A gyermekeid könnyebben fognak eligazodni az életben, ha ezt a határvonalat határozottan húzod meg a SAJÁT és a családod életében.
Jó sok olyan tulajdonság van felsorolva a fenti idézetben, amely annak az embernek a jellemzője, akire mindenki felnézhet. Nem elég csupán figyelemmel kísérni a gyerekeink növekedését. A gyerekkor rövid (bár néha hosszúnak tűnő) évei alatt kell minderre a jóra nevelnünk őket. A feladat nagy, de kap segítséget minden szülő magától a hatalmas Mennyei Atyától, HA KÉR. Imádkozzunk rendszeresen a gyerekeinkért, a nevelési kérdésekben eligazításért.
Még egy fontos gondolatot hadd hozzak a könyvből. Ne engedjük meg magunknak, hogy az élet gondjai annyira lekössenek, hogy elhanyagoljuk sebezhető kicsiny fiainkat és lányainkat, védtelenül hagyva őket a rossz hatásokkal szemben! Sokszor koppintok a saját orromra, amikor az esti fektetés idejére elfáradok és sürgetném a gyerekeket, rövidíteném, lespórolnék belőle ezt-azt. Pedig ezek a legjobb alkalmak a szeretet kötelékeinek az erősítésére, a hitbeli nevelésre, az élmények feldolgozására, egyátalán az élő kapcsolat fenntartására. Hálás vagyok, hogy a Szentlélek jelez, hogy ne magamra gondoljak. Csak Isten tudja, hogy meddig lehetek a kezében eszköz, amivel a gyermekeimet meg akarja áldani.
"Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben” (2Tim 4,2)
Ha elgondolkodsz, biztos te is tudod, hol van a te kísértésed. Lehet, hogy nem akarsz mércét állítani a gyermeked elé lustaságból, félelemből, aggodalmaskodásból, elvből. Kérlek vizsgáld ezt meg. Valóban mi az amit Isten helyesel? Azt kövesd. Lehet, hogy az élet gondjai annyira lekötnek, hogy azt a gyermeked sínyli meg. Állj meg, kérj tanácsot Istentől, hogy lehetne átszervezni az életet, hogy ami igazán értékes, az ne sérüljön. Imádkozom, hogy sikerüljön, és áldását érezd a változásnak.
Ha valami gondolat felöttlött benned, ossz meg lenn!
Imádsággal kapcsolatban ajánlom figyelmedbe: Közbenjáró Édesanyák
