HTML

Gyereknevelés

Üdv, Mimi vagyok. Kedvenc témám a gyermeknevelés keresztényként. E blogban a jelenkor kihívásaira keresek válaszokat ebben a témakörben. Ha szeretnél értesülni a frissítésekről, akkor a Keresztyén Szülők Facebook oldalt lájkold, vagy RSS-re íratkozhatsz fel kicsit lejjebb.


2012.11.30. 09:57 Udv Mimi

Lányok nevelése, 1. fejezet: A lányok csodálatos világa

Belekezdünk tehát egy új könyvbe. Isten szándéka szerint egy kislány édesanyja is vagyok, így nagyon örülök, hogy James Dobson a lányok neveléséről is írt könyvet. Remélem, azért azok is velem tartanak, akiknek csak fiuk van, hiszen a nemek hatnak egymásra, nincs férfi nő nélkül és nő férfi nélkül. Ezen felül minden fiús szülő alkalomadtán imádkozhat azért a kislányért, aki egyszer majd a fiuk felesége lesz. Aki hisz az imádság fontosságában, nem becsüli le ezt az az imatémát - ha nem is mindennap van az imalistánkon. Ugyanakkor Dobson szokás szerint sok olyan erősítő gondolatokat ad, amelyek minden szülőt segítenek a gyerekeikkel kapcsolatos gondokban és küzdelmekben.

Az első fejezet elején találtam egy gondolatot, amely elsajátítása minden szülőt gazdagíthat:

"A gyermekek Isten ajándékai, mi pedig az ő jólétük sáfárai vagyunk. Lányaink nevelése ilyen értelemben azt is magában foglalja, hogy segítünk nekik eligazodni az útjukba kerülő kultúrális aknamezőkön - örök értékekre, képességekre és szemléletmódra tanítjuk őket. Azt jelenti, hogy beléjük oltjuk az őszinteség, megbízhatóság, önfegyelem, önuralom, nagylelkűség és szelíd lélek szeretetét. Szerénységre, erkölcsösségre és jó modorra tanítjuk őket. Segítünk nekik legyőzni az önzésre, agresszivitásra, erőszakosságra és hanyagságra irányuló természetes hajlamukat. Megtanítjuk őket dolgozni, tanulni és gondolkodni."

 Ebben a pár mondatban számomra rengeteg kincs rejtőzött el. Ezek a gondolatok nem csak a lányok nevelésében, hanem általában a gyereknevelésben segítenek célokat kitűzni. A célok kitűzése minden más területen tudjuk, mennyire fontos a sikerhez. Egy divtos gyermeknevelési felfogás szerint viszont ez a hozzááláás nem tartja tiszteletben a gyermekünk személyiségét. Miért is akarnánk lenyesegetni azt, ami ő maga? Emlékszem egy egyetemi pszichológia órára, ahol a hallgatók kb. fele fel volt háborodva a gondolattól, hogy a többiek szükségesnek tartják a "metszést" a gyereknevelésben. Ha őszinték vagyunk, még felnőttként is folyamatosan harcolunk a fenti jó tulajdonságok KIALAKÍTÁSÁÉRT, MEGTARTÁSÁÉRT: ezek a tulajdonságok nem jönnek maguktól. Valamelyik könyebb, másik nehezebb, de sokszor felismerés útján jutunk el arra, hogy "bár könyebb út is van, mégis ennek az értéknek a mentén akarok viselkedni". Ez a felismerés néha megfegyelésen alapul, sokszor elrontott helyzetekben tanulunk. Gyerekként legtöbbször viszont akkor tanulunk egy helyzetből, ha segítenek értelmezni a hibát/helyzetet és rámutatnak arra, hogy mi lett volna a helyes. Ez a nevelés.

A helyes egy érdekes szó. Manapság igen nagy harc folyik azért, hogy mindenki lenyelje, hogy a helyes relatív. Szeretném az olvasókat bátorítani és erősíteni, hogy az a zsinórmérték, amihez az életüket igazították azzal, hogy Jézus Krisztust elfogadták Uruknak, nem relatív. Van és kell is lennie olyan választóvonalnak, ami elválasztja a helyest a helytelentől, a normálist a betegtől, a tolerálhatót az elfogadhatatlantól. A gyermekeid könnyebben fognak eligazodni az életben, ha ezt a határvonalat határozottan húzod meg a SAJÁT és a családod életében. 

Jó sok olyan tulajdonság van felsorolva a fenti idézetben, amely annak az embernek a jellemzője, akire mindenki felnézhet. Nem elég csupán figyelemmel kísérni a gyerekeink növekedését. A gyerekkor rövid (bár néha hosszúnak tűnő) évei alatt kell minderre a jóra nevelnünk őket. A feladat nagy, de kap segítséget minden szülő magától a hatalmas Mennyei Atyától, HA KÉR. Imádkozzunk rendszeresen a gyerekeinkért, a nevelési kérdésekben eligazításért.

Még egy fontos gondolatot hadd hozzak a könyvből. Ne engedjük meg magunknak, hogy az élet gondjai annyira lekössenek, hogy elhanyagoljuk sebezhető kicsiny fiainkat és lányainkat, védtelenül hagyva őket a rossz hatásokkal szemben! Sokszor koppintok a saját orromra, amikor az esti fektetés idejére elfáradok és sürgetném a gyerekeket, rövidíteném, lespórolnék belőle ezt-azt. Pedig ezek a legjobb alkalmak a szeretet kötelékeinek az erősítésére, a hitbeli nevelésre, az élmények feldolgozására, egyátalán az élő kapcsolat fenntartására. Hálás vagyok, hogy a Szentlélek jelez, hogy ne magamra gondoljak. Csak Isten tudja, hogy meddig lehetek a kezében eszköz, amivel a gyermekeimet meg akarja áldani.

"Hirdesd az Igét, állj elő vele alkalmas és alkalmatlan időben” (2Tim 4,2)

Ha elgondolkodsz, biztos te is tudod, hol van a te kísértésed. Lehet, hogy nem akarsz mércét állítani a gyermeked elé lustaságból, félelemből, aggodalmaskodásból, elvből. Kérlek vizsgáld ezt meg. Valóban mi az amit Isten helyesel? Azt kövesd. Lehet, hogy az élet gondjai annyira lekötnek, hogy azt a gyermeked sínyli meg. Állj meg, kérj tanácsot Istentől, hogy lehetne átszervezni az életet, hogy ami igazán értékes, az ne sérüljön. Imádkozom, hogy sikerüljön, és áldását érezd a változásnak.

Ha valami gondolat felöttlött benned, ossz meg lenn!

Imádsággal kapcsolatban ajánlom figyelmedbe: Közbenjáró Édesanyák

komment

Címkék: lányok dobson


2010.02.12. 23:52 Udv Mimi

Fiúk nevelése, 9. fejezet: A homoszexualitás kezdetei

A homoszexualitás rendellenesség. Bár az Amerikai Pszichiátriai Szövetség politikai nyomásra normális jelenséggé nyilvánította a homoszaxualitást, pszichiáterek nagy része továbbra is rendellenességnek tartja.

A homoszexualitást nem választja szinte senki.

A homoszexualitás nem örökletes. Bár egy időben ez a nézet eléggé eléterjedt, ennek az állításnak a bizonyítása eddig nem járt sikerrel.

A fenti kijelentéseket támasztja alá az a tény, hogy ez egy megváltoztatható, gyógyítható állapot. Hatékonyan megelőzhető, és a változás mindig lehetséges.

Pár szó a megelőzésről:

A homoszexualitást megelőzi a prehomoszexualitás. Ez 5 vonás alapján könnyen felismerhető gyerekkorban:

  • Ismételten hangot ad annak a vágyának, hogy a másik nemhez tartozzon, vagy többször is azt állítja, hogy ahhoz tartozik.
  • Előnyben részesíti az ellenkező nemre jellemző jellegzetes ruházatot, kinézetet.
  • A szerepjátékokban erőteljesen és kitartóan előnyben részesíti a másik nem szerepeit.
  • Erősen arra vágyik, hogy részt vegyen a másik nemre jellemző játékokban és időtöltésekben.
  • Fokozottan előnyben részesíti a másik nemhez tartozó játszótársakat.

Ez a másik nemre jellemző viselkedés már 2-4 éves korban elkezdődik, de egy-egy alkalomtól nem kell megijedni, ha pl. az ellenkező nemre jellemző ruhát vesz fel. (Nem minden rovar bogár, de...) Ha mégis gyanakszunk, minél hamarabb keressünk szaksegítséget.

Sokszor úgy kezdődik a történet, hogy egy fiú nem fiús, ezért a fiúk kiközösítik maguk közül, csúfolják. Lehet, hogy gyors felfogású, korán érő, könnyen barátkozó, jó kapcsolatokkal és művészi adottságokkal rendelkezik. Tehát nem kifejezetten lányos, csak épp nem fiús, ezért nem gyanakszanak időben a szülők, amikor a gyermekük sehova sem tartozónak érzi magát.

Egyre több kutató véleménye az, hogy az apa nélkülözhetetlen szerepet játszik a fiúk normális fejlődésében. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az anyák fiúkat nevelnek, az apák férfiakat nevelnek. Azért is jelentős az apa jelenléte, mert csecsemőkorban a lányok is és fiúk is az anyához állnak közel. A lányoknál ez így is marad, az anyával azonosulnak, de a fiúknak egy idő után el kell távolodniuk az anyjuktól, fel kell ismerniük, hogy az apjukhoz hasonlítanak, tehát fiúk, felnőve férfivá akarjanak válni. Mi az apa szerepe? Erősítse meg fiát férfi mivoltában. Vonja be a fiús tevékenységekbe, töltsenek időt kettesben. A tapasztalat azt mutatja, hogy a homoszexuális férfiak döntő többsége nem szereti és tiszteli az apját. Nem olyan volt, akivel azonosulni akartak.

Sok esetben viszont a szülők közti rossz viszony a felelős. Az apa elhanyagolhatja fiát, az anya rácsimpaszkodhat fiára,érzelmileg a fiával tölti azt az űrt, amit a férje nem tölt be. Ez semmiképpen sem helyes.

Magyarországon az alábbi helyeken lehet segítséget kérni.

Bibliai Házassággondozó Szolgálat (1054 Bp, Alkotmány u. 4.) lapjuk a Biblia és Család magazin (2042 Budaörs II. pf. 29.)

Bibliaszövetség (2119 Pécel, Kálvin tér 2/b.)

Bethesda Gyermekkórház Református Családsegítő Szolgálat, Menedék Alapítvány (1221 Budapest, Kálváriahegy u. 4.)

Témában már megjelent könyv: Sipos-Falus-Pálhegyi: Homoszexualitás keresztény szemmel (Éjféli Kiáltás Misszió, Bp, 1999)

Van még egy gyakori oka a rendellenes nemi identitásnak: a fiatalok ellen elkövetett nemi erőszak. Ez a homoszexuálisok 30%-ánál előfordul. Ezért is nagyon fontos, hogy vigyázzunk gyermekeinre. Ne kockáztassunk a sebezhető években!

A társadalom tehát napjainkban nem ad elég erős támpontot gyermekeinknek ezen a téren. Nekünk, szülőknek feltétlenül világosan kell megfogalmaznunk számukra az álláspontunkat. Imádkozzunk értük, a testi-lelki egészségükért. Legfontosabb: Apák! Adjátok önmagatokat, töltsetek időt gyerekeitekkel!

Ennél a bejegyzésnél megszüntettem a kommentelés lehetőségét, mert olyan emberek találtak ide, akiket nem a gyereknevelés érdekel, hanem a homoszexualitás elfogadtatása. Parttalan vitát nem szeretnék itt olyanról, ami nem ennek az oldalnak a témája.

Találtam egy érdekes cikket a mindennapi.hu-n a homoszexualitásról. Ide beteszem teljes egészében. (http://mindennapi.hu/cikk/blogok/mi-a-legnagyobb-baj-a-homoszexualitassal-/2011-03-05/1873)

2011-03-05 12:51:00

Szabados Ádám melegekről és hógolyózásról

Mi a legnagyobb baj a homoszexualitással?

De vajon mi lehet a kapcsolat az imádat és a homoszexualitás között? Miért pont a természetellenes homoerotikus vágyaknak szolgáltatja ki Isten az embereket, miért ezt említi Pál, és nem mondjuk a megtébolyodást, a kapzsiságot vagy ad abszurdum a hógolyózás szenvedélyét?
 

John Piper segített nekem megérteni, hogy mi a legnagyobb baj a homoszexualitással. Mielőtt azonban leírom, hogy szerintem mi az, hadd mondjam el: nem tartom nagyobb bűnnek, mint a házasságtörést, és nem gondolom, hogy egy heteroszexuális kapcsolatban vétkező embernek kisebb kegyelemre lenne szüksége, mint egy homoszexuális kapcsolattal vétkező bűnösnek. Azt is hadd szögezzem le, hogy természetesen különbség van homoszexuális vágy és homoszexuális gyakorlat között, ahogy más esetekben is különbség van szexuális vágy és szexuális aktus között, még ha Jézus szerint az előbbi is a csírája az utóbbinak. Szentebb hívő az, aki becsületesen harcol homoszexuális vágyai ellen, mint a pornográf oldalakon csüngő keresztény, aki már nem küzd heteroszexuális szenvedélye ellen. A saját neme iránt vonzódó, de megtört szívű és önmegtartóztatásban élő kereszténynek Krisztus azt fogja egy nap mondani: „Jól van, jó és hű szolgám, menj be a te Atyád örömébe!” A vágyai kielégítésének élő ember – irányuljanak ezek a vágyak a saját neme, vagy a másik nem felé – viszont lehet, hogy azt hallja majd Jézustól: „Nem ismerlek téged!”

Van azonban valami a homoszexualitásban, ami megkülönbözteti – nem súlyában, hanem jellegében – a heteroszexuális bűnöktől. Nem csupán arra gondolok, hogy a homoszexualitás természetellenes, bár éppen természetellenessége mutat rá arra a mélyebb problémára, amire Piper egy igehirdetése hívta fel a figyelmemet. Arra gondolok, hogy a homoszexualitás ugyanúgy tükre – mintegy ikonja – egy lelki igazságnak, ahogy a heteroszexuális házassági szövetség. A homoszexualitás esetében meghökkentő csere történik: a természetes vonzalmat természetellenes vonzalom váltja fel. Ez a csere azonban egy másik cserét leplez le, azt a cserét, mely minden ember alapproblémája, függetlenül szexuális vonzalmai irányától. Pál apostol beszél erről a kétféle cseréről a Római levél első részében. Nézzünk meg egy kicsit hosszabb bekezdést ebből a fejezetből, követve az apostol logikáját, hogy megérthessük a két csere közti összefüggést.

„Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban. És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.” (Róma 1,18-28)

Az emberiség alapproblémája Pál szerint az, hogy nem imádják Istent, és az ő dicsőségét felcserélik hiábavaló dolgok imádatára. Ennek következtében Isten kiszolgáltatja az embereket a homoszexuális vágyaknak. Nem arról van szó, hogy csak a saját nemükhöz vonzódó emberek cserélték fel Isten imádatát hiábavaló dolgokra. Arról van szó, hogy az emberi társadalmakban felbukkanó homoszexualitás végső soron annak a jele és következménye, hogy az emberek nem imádják Istent és nem méltatják dicsőségét a szívükben. Ez utóbbi pedig olyanokra is igaz, mint én, és velem együtt az emberek nagy többsége, akik soha nem éreztünk szexuális vonzalmat a saját nemünk tagjai iránt.

De vajon mi lehet a kapcsolat az imádat és a homoszexualitás között? Miért pont a természetellenes homoerotikus vágyaknak szolgáltatja ki Isten az embereket, miért ezt említi Pál, és nem mondjuk a megtébolyodást, a kapzsiságot vagy ad abszurdum a hógolyózás szenvedélyét?

A megértéshez a kulcsot a heteroszexuális házassági szövetség mélyebb értelme adja. A Szentírás gyakran hasonlítja Isten és megváltott népe kapcsolatát a házassági szövetséghez. Legnyilvánvalóbb módon éppen Pál mondja ki, hogy a házasság misztérium: Krisztus és az egyház kapcsolatának a képe (Efézus 5,22-32). A feleség férje iránti engedelmessége az egyház Krisztus iránti hódolatát jelképezi, ahogy a férjnek a feleség iránti szeretete pedig Krisztus egyháza iránti szeretetére nyit ablakot. Van valami a heteroszexuális házasság intézményében, ami mélységében tárja fel előttünk Isten örök tervét, hogy az ember vele egyesüljön szeretetben és imádatban. A férfi és a nő közötti eltagadhatatlan különbözőség, a kezdeményezés és a befogadás, a vezetés és a vezettetés, a felelős szeretet és a tiszteletteljes engedelmesség, a behatolás és a magába fogadás, a férfi nemi szerv és a női nemi szerv egymáshoz illeszkedése, az átkarolás és az önátadás finom mozdulatai, és mindezek felbonthatatlan szövetségben való befedezettsége mind-mind együttesen a Teremtő és képmása, a Vőlegény és a Menyasszony (Jelenések 19,1-10) közötti extázis ikonjai.

A homoszexualitás szintén ikon, de annak a bizonyos első cserének a lehangoló képe. Amikor az első emberpár saját autonómiájára cserélte Isten imádatát (1 Mózes 3), önmaga ünneplését és szolgálatát választotta a halhatatlan Isten dicsőségének öröme helyett. „Olyanok lesztek, mint az Isten, ti döntitek el, hogy mi a jó és mi a rossz” – mondta a kígyó. És így is lett. Csak nem bölcs döntések, hanem erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodás született ebből, melynek tetőpontja (vagy inkább mélypontja), mintegy szemléltető eszköze lett az, amikor egy férfi a saját nemét érzi vonzónak, és egy nő a másik nő felé fordul vágyakozással. Ebben a vágyakozásban, mint ikonban, és az ezzel való társadalmi egyetértésben (Róma 1,32) eltűnik az Isten és ember közötti másság és a Teremtő felé megnyilvánuló imádat, melyet a teremtés óta a házasság metaforája rajzolt elénk, és megszületik az ember nárcisztikus, önmagát imádó, önmagát szolgáló, autonóm létét szimbolizáló homoszexualitás.

Hadd ismételjem meg: a homoszexualitás nem nagyobb bűn, mint a házasságtörés vagy a heteroszexuális tisztátalanság más formái. De rámutat arra a sokkal alapvetőbb problémára, ami Krisztus kegyelmének megtapasztalása előtt legalább annyira az én problémám is, mint a saját nemükhöz vonzódó embereké. Ha elfogadható, alternatív életmódnak tekintjük a homoszexualitást, az Istentől való elszakadtságunkra mondunk igent. Meggyőződésem, hogy Jézus tanítványaiként ezt már soha többé nem tehetjük.

komment

Címkék: homoszexualitás fiúk dobson


2009.11.27. 22:34 Udv Mimi

Fiúk nevelése, 5. fejezet: A nélkülözhetetlen apa

A fiúk mai nemzedékét veszélyeztető dolgok között a család szétesése a legjelentősebb tényező. A társadalom rendje a stabil, egész életre szóló házasságokra épül. Meg kell tennünk a szükséges lépéseket ahhoz, hogy ellensúlyozzuk a társadalmunkan előforduló káros hatásokat, és fiainkban kifejlesszük a jellemesség, az önfegyelem, a tekintélytisztelet, az igazság iránti elkötelezettség, a munkaerkölcsbe vetett hit és a Jézus Krisztus iránti megingathatatlan szeretet szilárdságát. /Huhh, olvassuk csak vissza mégegyszer ezt a mondatot./

Íme néhány tény, amely az apák nélkülözhetetlenségét támasztja alá.

  • - az apák és a gyermekek között a születéstől kezdve tagathatatlan kapcsolat áll fenn
  • - Már a 6 hetes csecsemők is meg tudják különböztetni az anya és az apa hangját
  • - A kisbabák 8 hetesen különbséget tudnak tenni anyjuk és apjuk gondoskodási módszerei között
  • - A gyerekek születésüktől fogva igyekeznek kapcsolatot teremteni apjukkal, amikor beszélni kezdenek gyakran hamarabb mondják ki az apa szót, mint az anyát. Ennek oka ismeretlen.
  • - A tipegők különösen nyilvánvalóan fejezik ki apaigényüket, keresik az apjukat, érdeklődnek utána, amikor nincs jelen, lenyűgözi őket, ha telefonon beszél velük, és testének minden részletét megvizsgálják, ha megengedi nekik.
  • - A tizenévesek úgy fejezik ki apaigényüket, hogy versenyeznek vele, szembeszállnak az értékeivel és nézeteivel és a korlátjaival. Sokan csak apjuk halálakor fedezik fel apaigényük mélységét, különösen, ha korább nem törődtek vele.

A leggyakoribb probléma, hogy a szülők nem figyelnek a gyerekeikre, túl sokat dolgoznak, zaklatottak, kimerültek, közönyöseg, szenvedélybetegek, elváltak stb. Tehát hiányzik a férfi szerepminta és a férfias útmutatás, amelyről az apáknak kellene gondoskodniuk. A válás minden gyermek számára szörnyű hatással van, de a fiúknál különösen romboló. Csak egy férfi taníthatja meg egy fiúnak, hogy mit jelent férfinak lenni, és hogy kezelje az érzelmeit. Egy apának félelmetes hatalma van gyermekei életében, jó és rossz értelemben egyaránt.

A fiúk életében két szenzitív időszak van, amikor különösen fontos az apa jelenléte. Először 3-5 éves korukban, mikor kialakul a nemi identitásuk eltávolodnak anyjuktól és apjukra akarnak hasonlítani, őt utánozzák. Ebben az időszakban az apa segítsége kell, hogy bátran alakítsák ki identitásukat. Ha ebben a korban nincs követendő férfi példa, az indentitás kialakitása zavart szenvedhet, ami homoszexualitáshoz vezethet. A másik nehéz időszak a kamaszkor, különösen annak kezdete, ez mindkét nem számára érzelmi és hormonális felfordulást hoz. Ekkor kezd egy fiú férfivá válni. Ebben a folyamatban is nagy szüksége van az apjára. /Későbbi fejezet szól a gyermekeiket egyedül nevelő anyáknak./

Apák, nem tudjuk, meddig tart az életünk, ezért minden adódó lehetőséget ki kell használni a tanításra, építésre, nevelésre. Ne fecséreljük az időt!

Kérdések:

  • - Szerinted is olyan fontos az apa szerepe egy fiú életében, mint ahogy Dobson gondolja? Mivel tudnád cáfolni vagy tovább erősítni álláspontját?
  • - apáknak: Nehéz apának lenni? Miért?
  • - anyáknak: Mit tehetünk mi, hogy fiaink érett, felelősségteljes FÉRFIAKKÁ váljanak?

Írjátok meg a véleményeteket!

 

komment

Címkék: homoszexualitás kamaszkor fiúk dobson nevelése


2009.10.22. 21:49 Udv Mimi

Fiúk nevelése, 3. fejezet: Miben rejlik hát a különbség?

Tehát miért is viselkednek másként a fiúk, mint a lányok? A választ három fizikai összetevő és folyamat adja meg.

1. TESZTOSZTERON

Ennek a hormonnak a hatására lesz egy magzatból kisfiú. A hatodik héten kezd el termelődni, és nemcsak a nemiszervek kialakulásáért felelős, de a megváltoztatja a magzatok agyának fejlődését is. Ez okozza azt, hogy a fiúk nehezebben és lassabban fogalmazzák meg a gondolataikat, különösen, ha érzelmi összetevője is van a dolognak.

Tesztoszteron okozza a serdülőkorban az elsődleges nemi jelleg kialakulását is, a nemiség feléledését és a felnőtt férfiak egyéb jellemzőinek fokozatos kialakulását. A viselkedésre is hatással van, ekkor a szülők hajlamosak kétségbeesni vagy elkeseredni, hogy eddig semmit sem sikerült elérni gyermeküknél. Kitartás! Ez is elmúlik majd. A szerző azt javasolja szülőknek, hogy próbálják "csak végigélni" ezt az időszakot, ahelyett, hogy fellépnének minden ellen, ami szülőként idegesíti őket. Ne keressük túl hamar a felnőttet a kamasz gyerekünkben.

A tesztoszteron mennyisége (mind férfiak, mind nők esetében) összefügg a testi fölénnyel, erőteljes fizikai állapottal és az erős önérzettel. (Nagyon meglepett: a dolgozó nőkben több tesztoszteron van, mint az otthon maradókéban, ÉS! a dolgozó nők lányaiban is több van, mint a főállású anyák lányaiban.) Összességében azokban az emberekben, akik olyan munkát vállalnak ami kockázatvállalást, küzdőszellemet, harciasságot igényel, több a tesztoszteron. Tesztoszteron nélkül a kockázat túl nagy a lehetséges előnyökkel szemben.

2. A SZEROTONIN

A szerotonin is hormon, hatására lecsillapodnak az érzelmek, segít az embernek megfékezni az ösztönös viselkedését és elősegíti a jó ítélőképességet. Nőkben több van ebből, mint a férfiakban. A gyilkosok, gyújtogatók vérében általában kifejezetten alacsony a szerotonin szintje.

3. A MANDULATEST

Agyunk e piciny része felelős azért, hogy ha veszélyt érzékelünk testünkben megemelkedjen az adrenalin szintje és beinduljanak a védekező szervek. A mandulatest által termelt hormon tesz képessé minket arra, hogy veszély esetén olyanokat tegyünk meg, amit egyébként nem tudnánk, maximálisra növelve a túlélés esélyeit.

Ez a három okozza, hogy a fiúk és a lányok világa különbözik. Ez a neurológiai különbség okozza azt is, hogy általában a férfiak  jobbak a természettudományban, matematikában, érvelésben, logikában.

Isten terve az volt, hogy a két nem kiegészítse egymást. Tehát nincs értelme azon filózni, hogy melyik a jobb. Különböző dolgokban jobbak a férfiak, mint a nők. A nők alkalmasabbak természetüknél fogva a gyerekekkel való foglalkozásra, a családi fészek melegen tartására, gondoskodásra. A férfiak fizikailag gondoskodnak a családjukról, megvédik családjukat a veszélyektől. Válságos helyzetben stabilabbak. A férfiaktól lesz az élet izgalmasabb, a nőktől szebb és nyugalmasabb.

Tartsuk észben: fiunk erőszakosabb természete felkészíti őt arra a szerepre, ami felnőttkorára vár rá. Próbáljunk örülni ennek, adjunk hálát érte, és ne tévesszük szem elől a célt.

 

komment

Címkék: hormon fiúk dobson nevelése


2009.07.01. 10:15 Udv Mimi

4. fejezet: Kérdések és válaszok

Ebben a fejezetben rengeteg kérdés és válasz van, túl sok ahhoz, hogy mind szerepeljen itt. Kiválasztottam azokat, amelyek számomra, vagy a többség számára fontos lehet.

1. kérdés: Mit kell megértetnünk óvodáskorú gyerekünkkel? Mi a nevelési célunk ebben a korban?

Válasz: A két legfontosabb üzenetünk gyermekünknek ebben a korban: (1) feltétel nélkül szeretjük, fontos és drága számunkra, hálát adunk Istennek érte és hogy mi lehetünk a szülei. Emellett (2) sőt pont azért, mert szeretjük, meg kell tanítanunk az engedelmességre.

2. kérdés: Manapság hangoztatják, hogy mennyire fontos a szülő-gyermek kommunikáció. Ha elnyomjuk a gyermek dacos viselkedését, hogy tud hangot adni a gyűlöletének, neheztelésének?

Válasz: Az igazi érzések kinyilvánítását nem szabad elnyomni: mondjon a gyermek a szüleinek bármit, de tisztelettel. Szülőt szidalmazni, nyíltan lázadni ellene viszont tilos. Ha tisztelettel fogalmaz meg kritikát a gyermekünk, azt kötelességünk komolyan venni, adott esetben bocsánatot kérni, vagy elmagyarázni, miért tett úgy, ahogy tett!

3. kérdés: Valóban kellenek korlátok a gyerekeknek?

Válasz: Igen, ha tudják, hogy hol vannak a korlátok, akkor nagyobb a mozgásterük, szabadabban mozognak a korlátokon belül. Ha nincsenek korlátok, akkor bizonytalanságuk miatt nem használják ki a lehetséges mozgásteret. A gyerekek biztonságban érzik magukat, ha otthon megfelelő a légkör, és sosem kerülnek bajba, hacsak szándékosan nem. Amíg a határok között maradnak, boldogság, szabadság és egymás elismerése tapasztalható a családban.

4. kérdés: Igaz, ha megverem a gyerekem, verekedésre tanítom vele?

Válasz: A testi fenyítést könnyű rosszul alkalmazni, ha nem átgondolt elvek alapján alkalmazzuk. De ezért nem kell eleve elutasítani ezt a nevelési eszközt. Gyakran agresszívvá válik egy gyerek ha gyűlölködő, szeszélyes szülei rendszeresen elverik, ha haragos felnőttek közötti fizikai erőszak szemtanúja, ha nem szeretik és becsülik meg családjában.

Az első 3-4 évben egyébként is sok testi sérülést szerez egy gyermek, amelyek mind valamire megtanítják őt. Ezektől a fájdalmaktól mégsem lesz egresszív egy gyerek. A fájdalom ebben az esetben arra tanít egy gyereket, hogy ne ismételje meg, amit tett. A tudatos engedetlenség esetén alkalmazott ésszerű testi fenyítés szintén ezt a célt szolgálja. Továbbá arra is tanít, hogy nem csak a fizikai világ rejt veszélyeket. Bizonyos viselkedésformák legalább annyira fájdalmat okozhatnak, mint az, ha megérinti a forró sütőt. A testi fenyítés ne közvetítsen gyűlöletet, ne végződjön elutasítással, így nem válik tőle erőszakossá a gyerek.

5. kérdés: Van-e korhatár? Mettől meddig alkalmazhatjuk a testi fenyítést?

Válasz: 15-18 hónapos kor alatt semmiféle módon. Másfél éves korban már kezdi megérteni egy gyerek, hogy van amit szabad, van amit nem. Ekkor ha valami veszélyeset tesz, akkor például a kezét meg lehet annyira pöckölni, hogy kis fájdalmat érezzen, amiből megtanulhatja, hogy hallgatnia kell a szavunkra. A testi fenyítés felső korhatára kb. az iskoláskor kezdete. Ezután már csak elvétve, súlyos engedetlenségért maximum 10-12 éves korig alkalmazhatjuk. Serdülőket már nem szabad testileg fenyíteni. Őket ha felnőttként kezeljük, kezelhetőbbek

6. kérdés: 2-3 éves gyereket minden dacosságáért meg kell fenyíteni?

Válasz: Nem. Ebben a korban a gyerekek fel akarják fedezni a világot, ebből sokszor baj lesz, de azért ez egy nagyon fontos időszak. Ennek a kornak a sajátossága az is, hogy nagyon könnyű a figyelmüket terelni. Sokszor ezzel megoldhatunk konfliktushelyzeteket. Ami mellett nem mehetünk el szó nélkül: nyílt dac a szülei ellen, ellenkező irányba megy, amikor hívják, szándékosan kiönt valamit, rohan az utcán, amikor szólunk, hogy várjon meg, lefekvés előtt hisztizik, megüt valakit. De ezekben az esetekben sem kell mindig fenekelést alkalmazni, helyette lehet a kezére pöckölni, székre ültetni pár percre stb. A testi fenyítést jobb, ha a legnehezebb helyzetekre hagyjuk: 3 éves kor utánra. Fontos időnként kegyelmet gyakorolni, fontos időnként a humor.

7. kérdés: Mi az oka, ha látszólag semmi eredménye nincs a testi fenyítésnek?

Válasz: Nem minden gyermeknél kell olyan erős eszközt használni, mint a testi fenyítés. Viszont, ha finomabb módszerek hatástalannak bizonyulnak, és testi fenyítést szertetnénk használni, akkor fontos alapelvek vannak, amiket be kell tartani, különben nem érünk el vele eredményt. 5 tipikus hiba van:

1) ötletszerű fegyelmezés: ha nem vagyunk következetesek, akkor mindig próbára teszik a rendszert.

2) a gyermek erősebb akaratú, mint a szülő, és ezt mindketten tudják: vannak olyan erős akaratú gyerekek, akik ösztönösen tudják, nem engedhetik meg, hogy a verés sikeres legyen. Ha veszt a szülő, akkor fegyelmezhetetlenné válik a gyerek.

3) a szülő egy-két évig semmit nem tesz, majd hirtelen el kezd fegyelmezni: időbe telik, amíg a gyerek hozzá szokik az új módszerhez. Legyünk kitartóak!

4) a verés esetleg túl szelíd: ha nem fáj, nem érdemes elkerülni.

5) néhány gyereknél ez a módszer egyszerűen nem megfelelő: idegileg sérült gyerek, bántalmazott gyerek, nagyon érzékeny gyerek. Fontos, hogy alaposan ismerjük és megértsük gyermekünk.

8. kérdés: Mit mondjak a gyerekemnek, mit tegyen ha megüti egy másik gyerek?

Válasz: Nyilván azt tanítjuk egy gyereknek, hogy ne verjen másokat, de itt az önvédelemről van szó. A gyerekek sokszor könyörtelenek egymással szemben, ezért fontos megtanulniuk, hogy meg kell védeniük magukat, ha egy zsarnokoskodó gyerekkel kerülnek konfliktusba.

komment

Címkék: tisztelet fegyelmezés fenyítés dobson tipegőkor


2009.06.03. 20:48 Udv Mimi

James Dobson: Fegyelmezz! Megéri! 1. fejezet: A feladat

A következő könyv, amit kijegyzetelek James Dobson könyve a fegyelmezésről. Azért ezt a könyvet választottam, mert a fegyelmezés egy nagyon fontos területe a gyereknevelésnek. A szeretet után a legfontosabb. Vannak már olyan nem keresztény pszichológusok is, akik úgy tartják, hogy az a legmegfelelőbb egy gyermek számára, ha szeretet és kiszámítható elvárások veszik körül. Nézzük tehát ennek a híres-neves amerikai keresztény pszichológusnak a mondanivalóját a témában.

Az első fejezet csupán pár oldal. Egy esettanulmány egy anyáról, aki vesztésre áll 3 éves kislányával szemben a hatalmi harcban. Kislánya vísítva harcol ki mindent, amit csak akar, anyukája meg tehetetlen. A tanácsok, amiket megfogadott nem működnek. ("Nem kell határozott vezetés a gyereknek, majd a türelem és az értelem meghozza a gyümölcsét. "Bíztassa a szülő a gyereket a lázadásban, így majd jól levezeti a gyűlöletét (!) a gyerek." vagy stb.)

Felmerül bennem a kérdés, hogy milyen gyűlölet alakulhat ki egy 3 éves gyerekben? Nekem ez annyira erős érzelem és komplex is egyben, ami vagy fokozatosan alakul ki, sorozatos csalódások során, vagy egy nagy trauma következtében. Egy jó szándékú szülő gyermeke vajon meggyűlölheti szüleit? Lehetséges-e az, hogy szeretem és nevelem a gyerekem a szépre-jóra, és mégis meggyűlöl? 3 évesen?

Vissza a könyvhöz... Dobson szerint az elnyomó fegyelmezésről való lemondás nem egyenlő a vezetésről való lemondással. Azaz van középút elnyomó fegyelmezés és mindent a gyerekre ráhagyás között. Gyakran nem arról van szó egy-egy harcnál, hogy a gyerek csalódott, vagy gyűlöl valamit/valakit, hanem egyszerűen tudni akarja, hol vannak a határai, és ki tartatja azokat be vele.

A dacos gyereket meg kell értenie a szülőnek, de a gyereknek is meg kell tanulnia a szüleiről néhány dolgot. A szülőknek meg kell tudniuk húzni ésszerű határokat és ezeket következetesen betartatni. Szeretettel és együttérzéssel kell fegyelmezni.

A fegyelmezés nem kizárólag az ellenszegüléskor használatos, így a könyv csak részben szól majd erről. Meg kell tanítanunk a gyerekeinket az önfegyelelemre és a felelősségteljes viselkedésre. Ezek mind felkészítik őket a felnőtt korra.

Ha a fegyelmezés szeretetben történik, akkor gyengéd ragaszkodás alakul ki és kölcsönös tisztelet. Ehhez bátorságra, kitartásra, szilárd hitre és lelkes erőfeszítésre van szükség!

Kérdéseim:

Mennyire sikerül következetesnek lenned az elvárások terén? Tippek?

Mennyire vagy következetes a büntetések terén? Tippek?

Felismered a dacos harcokat? Meg tudod különböztetni az egyéb konfliktusoktól?

Az egyéb konfliktusokat hogyan kezeled?

 

komment

Címkék: gyerek gyermek dac fegyelmezés dobson


süti beállítások módosítása