Keresztény Szülők

Hogyan fogadjuk el a helytelen viselkedést?

Ha helyesen szeretnénk hozzáállni a gyermek magatartásához, meg kell értenünk irracionális gondolkodásmódját. Minden gyerek vágyik a szeretetre, de gyakran éretlen és irracionális módon próbálja megszerezni azt. A gyermek magatartását elsősorban az határozza meg, hogy mennyire ÉRZI szülei szeretetét. Ahelyett, hogy jó viselkedésével próbálná megnyerni szeretetünket, folytonosan próbára teszi azt viselkedésével. Ha a válasz igenlő, viselkedése kezelhetővé válik. Ha nem kap igenlő választ, viselkedése egyre elkeseredettebb és egyben elkeserítőbb is lesz.

Mire van szüksége a gyereknek?

Gyakran, ha rosszul viselkedik egy gyerek, a szülő magában azt kérdezi, hogy mit tegyen, hogy megjavuljon a gyerek viselkedése. Ez a kérésfeltevés gyakran fegyelmezést eredményez. Pedig lehet, hogy ezzel nem oldjuk meg a helyzetet, csak súlyosbítjuk azt. Akkor tudunk helyesen dönteni, ha azt a kérdést tesszük fel magunkban, hogy "Mire van szüksége a gyereknek?" Lehet, hogy a rossz viselkedés mögött kiürülőben lévő érzelmi tank áll. Ebben az esetben a fegyelmezés nemhogy javít, de ront a helyzeten. Mindaddig, amíg lelki éhségét nem csillapítottuk, nem szabad magatartását kifogásolnunk.

A gyermek magatartását szükségletei felől közelítsük meg a legjobb szülő-gyerek kapcsolat elérése érdekében. A gyermek érzelmi tankját fel kell tölteni, mielőtt bármilyen más eszközhöz nyúlnánk.

Nincs-e fizikai rendellenesség?

Minél kisebb egy gyerek, annál jobban befolyásolják viselkedését a testi szükségletei (éhség, fáradtság stb.) Természetesen ez nem jelenti azt, hogy elnézzük neki a helytelen viselkedést. A rossz magatartás okát viszont meg kell szüntetnünk. A büntetés előtt tehát biztosnak kell lennünk abban, hogy sem érzelmi sem fizikai hiányt nem szenved-e gyermekünk.

Tudnunk kell megbocsátani

Honnan tudhatjuk tehát, hogy mikor helyénvaló és mikor romboló hatású a büntetés? A legártalmasabb az a büntetés, amikor a gyerek őszinte megbánást érez. A fegyelmezés egyik célja a lekiismeret kialakítása, ha már érez lekiismeretfurdalást valami miatt a gyermek, akkor már tanult a hibájából. A jól működő lelkiismeret tartja vissza leginkább a gyermeket a rossz cselekedetektől. Másrászt, már egy gyermeket is felháborít, ha ilyen helyzetben (őszinte megbánás) még meg is büntetik. Ilyenkor inkább vígasztalás kell, hogy annak ellenére, hogy most nem sikerült, azért ő még jó gyerek. Ebben az esetben tehát a jó szülői reakció a megbocsátás. A bocsánat elnyerésének élménye már kicsi korban is nagyon fontos. Tarsuk nyitva a szemünket, hogy mikor adódik erre alkalom. Fontos!

Ha valóban őszinte volt a lelkiismeretfurdalás, akkor a gyermek megpróbálja a jövőben elkerülni a helytelen cselekvést. Ha a bocsánatkérés csak színjátéknak bizonyul, akkor más módszereket kell alkalmazni. Ha ez gyakran fordul elő, akkor a gyermek nem látja a jó és a rossz fogalma közti különbséget. Megszokja, hogy hamis állításokkal megúszhatja a büntetést. Vagy azért kér csak bocsánatot, mert a szülei haragszanak. Ettől a gyermek ügyeskedővé, kétszínűvé, érzéketlenné válik. Egyetlen megoldás, ami képes megfordítani ezt a folyamatot: a feltétel nélküli szeretet. Ehhez jó ítélőképesség kell!