Keresztény Szülők

Büntetést csak végszükség esetén szabad alkalmazni!

A fegyelmezés pozitív módszerei: tanácsadás, példamutatás, tanítás.

A kérés

Gyermekünket elsősorban kéréssel kell ösztönöznünk a helyes viselkedésre. Ez a legpozitívabb módszer, és ezzel felébreszthetjük benne a személyes felelősségérzetet. Tudja, hogy amikor a szülők jó magaviseletet KÉRnek tőle, tisztában vannak azzal, hogy ő egy gondolkodó, döntéshozatalra képes, önuralommal rendelkező személyiség, akinek meg kell tanulnia felelősséget vállalnia a cselekedeteiért. A gyermek szövetségesének fog tekinteni, aki segít neki a helyes magatartás kialakításában.

Közvetlen utasítás

A kérés nem mindig elegendő. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a kérésünk nem haladja meg gyermekünk fizikai vagy értelmi képességeit.

Kötelességem, hogy szülői hatalmammal és tekintélyemmel úgy éljek, hogy az ne ártson a gyermeknek. Minél több tekintélyelvű eszközt alkalmazunk (parancs, szidás, korholás, kiabálás), annál kisebb lesz a hatásfokuk. Az erős eszközöket, csak ritkán szabad alkalmazni. Barátságos kapcsolatot kell fenntartanunk gyermekünkkel, minél több megfontolt és ésszerű kérést alkalmazva.

Ha nem vezet célra a kérés, akkor felszólíthatjuk gyermekünket, hogy tegyen meg valamit. Ha ez sem eredményes, akkor a fizikai kényszerítés eszköze marad. (pl. vállára teszem a kezem stb.)

A dac

A dac a szülő és a gyermek akaratának összeütközése. Dac esetén büntetést kell alkalmazni, mivel a dac nyílt ellenállás a szülői tekintély ellen. Kerüljük a felesleges összeütközést. Ehhez pontosan kell tudnunk, hogy mit várhatunk el egy adott korú gyerektől. (Ne szabályozzuk agyon és legyen döntési szabadsága olyan kérdésekben, amelyekhez már elég érett stb.)

Ha nyíltan szembefordul szüleivel egy gyermek, és sem kérésre, sem utasításra nem hajlandó engedelmeskedni (pedig érzelmi tankja tele van), meg kell büntetnünk. (De meg kell bizonyosodnunk arról, hogy valóban mindent megtettünk-e, ami rajtunk múlott.)

A helyes büntetés

A büntetés módját nem könnyű eldönteni. De mindenesetre a böntetésnek összhangban kell állnia a kihágás súlyával. Rugalmasnak kell lenni a büntetés tekintetében, és büntetés közben végig szeretni kell a gyermeket.

 Nagyon fontos a rugalmasság, mert:

• + nem vagyunk tévedhetetlenek
• + meggondolhatjuk magunkat (enyhíthetünk, szigoríthatunk a büntetésen). De az sem jó, ha folyton meggondoljuk magunkat, mert összezavarjuk a gyerekünket.
• + kiderülhet, hogy ártatlanul bünhődik; ekkor bocsánatot is kell kérnünk tőle

Rugalmasság és határozottság: a nevelés két fontos eleme. A rugalmasság célja a nevelésben, hogy a fegyelmezéshez való hozzáállásunkat az adott helyzethez igazítsa. A határozottság pedig a gyermekkel szemben támasztott elvárásokra vonatkozik elsősorban. A merev elvárások nem mindig működnek. Például a kétéveskori dackorszakban ésszerűtlen elvárás, ha azt akarjuk gyerekünk mindig elsőre engedelmeskedjen. A határozottság a korlátok felállításában kell, a fegyelmezés részben finom fizikai trükkökkel megoldható (pl. figyelemelterelés).

(Hozzátenném, hogy azért vannak olyan fontos alapszabályok, amiknél én elvből nem trükköket alkalmazok, mert ott tudatosítani akarom, hogy ebben a bizonyos kérdésben feltétel nélküli engedelmességet várok el, például saját testi épsége érdekében (pl. úttestre nem lép le egyedül, sarkon megáll, konnektorba nem nyúlkál stb.) Lehet, hogy itt nem értünk egyet a szerzővel, de szerintem egy kétéves már annyi mindenre képes, ezért meg kell tanulnia és értenie, hogy a tetteinek következményei vannak. Ezt nem lehet 4-5 évesen elkezdeni. Másrészt ebben a korban (2-3 éves) annyi akarat-ütközés van, hogy a trükköket érdemes használni a nem lényeges kérdéseknél, egyébként lelkileg teljesen kimerülhetün ebben a nagyon fontos harcban.)

Meg kell különböztetnünk a dacot a lázadástól. A dac természetes fejlődési jelenség, a lázadás nem az.

Körül-belül 4-5 évesen már elvárható, hogy egy gyerek elsőre engedelmeskedjen. A kéréssel kapcsolatban persze kérdezhetnek, megjegyzért tehetnek, de teljesíteniük kell azt.

A határozottság nem azonos a mogorva stílussal. Legyünk szeretetteljesek. A szeretet és a határozottság nem zárják ki egymást. Sőt! A gyermeknevelésben mindkettő szükséges. Ha az egyik hiányzik, a gyerekünk látja kárát.

AZ ENGEDÉKENYSÉGET NEM A SZERETET ÉS A GYÖNGÉDSÉG, HANEM A HATÁROZATLANSÁG, ÉS A HATÁROK KIJELÖLÉSÉNEK HIÁNYA TÁPLÁLJA.

Ha a gyermek annak ellenére engedetlen, hogy szeretetíigényét kielégítettük, akkor meg kell büntetnünk, ezt a típusú dacot meg kell törnünk. A büntetés legyen elég szigorú ahhoz, hogy célunkat elérjük, de a lahatő legenyhébb, ami már elég. Ha egy utasítás is elég, miért büntetnénk például valami kiváltság megvonással. A kifejezetten dacos ellenszegülés megtöréséhez utolsó mentsvárként időnként szükség van testi fenyítésre.

Legyünk óvatosak!

Néhány fontos szabály:

• + a gyereknek pontosan kell tudnia, miért kap büntetést ("rossz fiú" nem jó - "engedetlen voltál" jó)
• + ne okozzunk semmiféle fizikai sérülést
• + a büntetés után, amíg sír, hagyjuk magára, de maradjunk közel. Amikor abbahagyta, a szeretetünkről biztosítanunk kell (szemkontaktus, testi melegség, kitüntetett figyelem)

A fejezet zárszava az arány. Meg kell találnunk a megfelelő arányt a szeretet, a fegyelmezés, a rugalmasság és a határozottság között.