Keresztény Szülők

Ebben a fejezetben rengeteg kérdés és válasz van, túl sok ahhoz, hogy mind szerepeljen itt. Kiválasztottam azokat, amelyek számomra, vagy a többség számára fontos lehet.

1. kérdés: Mit kell megértetnünk óvodáskorú gyerekünkkel? Mi a nevelési célunk ebben a korban?

Válasz: A két legfontosabb üzenetünk gyermekünknek ebben a korban: (1) feltétel nélkül szeretjük, fontos és drága számunkra, hálát adunk Istennek érte és hogy mi lehetünk a szülei. Emellett (2) sőt pont azért, mert szeretjük, meg kell tanítanunk az engedelmességre.

2. kérdés: Manapság hangoztatják, hogy mennyire fontos a szülő-gyermek kommunikáció. Ha elnyomjuk a gyermek dacos viselkedését, hogy tud hangot adni a gyűlöletének, neheztelésének?

Válasz: Az igazi érzések kinyilvánítását nem szabad elnyomni: mondjon a gyermek a szüleinek bármit, de tisztelettel. Szülőt szidalmazni, nyíltan lázadni ellene viszont tilos. Ha tisztelettel fogalmaz meg kritikát a gyermekünk, azt kötelességünk komolyan venni, adott esetben bocsánatot kérni, vagy elmagyarázni, miért tett úgy, ahogy tett!

3. kérdés: Valóban kellenek korlátok a gyerekeknek?

Válasz: Igen, ha tudják, hogy hol vannak a korlátok, akkor nagyobb a mozgásterük, szabadabban mozognak a korlátokon belül. Ha nincsenek korlátok, akkor bizonytalanságuk miatt nem használják ki a lehetséges mozgásteret. A gyerekek biztonságban érzik magukat, ha otthon megfelelő a légkör, és sosem kerülnek bajba, hacsak szándékosan nem. Amíg a határok között maradnak, boldogság, szabadság és egymás elismerése tapasztalható a családban.

4. kérdés: Igaz, ha megverem a gyerekem, verekedésre tanítom vele?

Válasz: A testi fenyítést könnyű rosszul alkalmazni, ha nem átgondolt elvek alapján alkalmazzuk. De ezért nem kell eleve elutasítani ezt a nevelési eszközt. Gyakran agresszívvá válik egy gyerek ha gyűlölködő, szeszélyes szülei rendszeresen elverik, ha haragos felnőttek közötti fizikai erőszak szemtanúja, ha nem szeretik és becsülik meg családjában.

Az első 3-4 évben egyébként is sok testi sérülést szerez egy gyermek, amelyek mind valamire megtanítják őt. Ezektől a fájdalmaktól mégsem lesz egresszív egy gyerek. A fájdalom ebben az esetben arra tanít egy gyereket, hogy ne ismételje meg, amit tett. A tudatos engedetlenség esetén alkalmazott ésszerű testi fenyítés szintén ezt a célt szolgálja. Továbbá arra is tanít, hogy nem csak a fizikai világ rejt veszélyeket. Bizonyos viselkedésformák legalább annyira fájdalmat okozhatnak, mint az, ha megérinti a forró sütőt. A testi fenyítés ne közvetítsen gyűlöletet, ne végződjön elutasítással, így nem válik tőle erőszakossá a gyerek.

5. kérdés: Van-e korhatár? Mettől meddig alkalmazhatjuk a testi fenyítést?

Válasz: 15-18 hónapos kor alatt semmiféle módon. Másfél éves korban már kezdi megérteni egy gyerek, hogy van amit szabad, van amit nem. Ekkor ha valami veszélyeset tesz, akkor például a kezét meg lehet annyira pöckölni, hogy kis fájdalmat érezzen, amiből megtanulhatja, hogy hallgatnia kell a szavunkra. A testi fenyítés felső korhatára kb. az iskoláskor kezdete. Ezután már csak elvétve, súlyos engedetlenségért maximum 10-12 éves korig alkalmazhatjuk. Serdülőket már nem szabad testileg fenyíteni. Őket ha felnőttként kezeljük, kezelhetőbbek

6. kérdés: 2-3 éves gyereket minden dacosságáért meg kell fenyíteni?

Válasz: Nem. Ebben a korban a gyerekek fel akarják fedezni a világot, ebből sokszor baj lesz, de azért ez egy nagyon fontos időszak. Ennek a kornak a sajátossága az is, hogy nagyon könnyű a figyelmüket terelni. Sokszor ezzel megoldhatunk konfliktushelyzeteket. Ami mellett nem mehetünk el szó nélkül: nyílt dac a szülei ellen, ellenkező irányba megy, amikor hívják, szándékosan kiönt valamit, rohan az utcán, amikor szólunk, hogy várjon meg, lefekvés előtt hisztizik, megüt valakit. De ezekben az esetekben sem kell mindig fenekelést alkalmazni, helyette lehet a kezére pöckölni, székre ültetni pár percre stb. A testi fenyítést jobb, ha a legnehezebb helyzetekre hagyjuk: 3 éves kor utánra. Fontos időnként kegyelmet gyakorolni, fontos időnként a humor.

7. kérdés: Mi az oka, ha látszólag semmi eredménye nincs a testi fenyítésnek?

Válasz: Nem minden gyermeknél kell olyan erős eszközt használni, mint a testi fenyítés. Viszont, ha finomabb módszerek hatástalannak bizonyulnak, és testi fenyítést szertetnénk használni, akkor fontos alapelvek vannak, amiket be kell tartani, különben nem érünk el vele eredményt. 5 tipikus hiba van:

1) ötletszerű fegyelmezés: ha nem vagyunk következetesek, akkor mindig próbára teszik a rendszert.

2) a gyermek erősebb akaratú, mint a szülő, és ezt mindketten tudják: vannak olyan erős akaratú gyerekek, akik ösztönösen tudják, nem engedhetik meg, hogy a verés sikeres legyen. Ha veszt a szülő, akkor fegyelmezhetetlenné válik a gyerek.

3) a szülő egy-két évig semmit nem tesz, majd hirtelen el kezd fegyelmezni: időbe telik, amíg a gyerek hozzá szokik az új módszerhez. Legyünk kitartóak!

4) a verés esetleg túl szelíd: ha nem fáj, nem érdemes elkerülni.

5) néhány gyereknél ez a módszer egyszerűen nem megfelelő: idegileg sérült gyerek, bántalmazott gyerek, nagyon érzékeny gyerek. Fontos, hogy alaposan ismerjük és megértsük gyermekünk.

8. kérdés: Mit mondjak a gyerekemnek, mit tegyen ha megüti egy másik gyerek?

Válasz: Nyilván azt tanítjuk egy gyereknek, hogy ne verjen másokat, de itt az önvédelemről van szó. A gyerekek sokszor könyörtelenek egymással szemben, ezért fontos megtanulniuk, hogy meg kell védeniük magukat, ha egy zsarnokoskodó gyerekkel kerülnek konfliktusba.

Az előző fejezetben olvashattuk a fegyelmezés öt alapelve közül az elsőt. Ebben a fejezetben megismerkedhetünk a többi néggyel. Ugorjunk is neki.

A helyes nevelés célja nem a tökéletes gyerek, inkább az, hogy fokozatosan érett, felelősségteljes, istenfélő felnőtteket formáljunk. A folyamat nem rövid és a kamaszkor alatt talán úgy is tűnik, hogy semmi értéket nem sikerült eddig átadni, de aztán megláthatjuk a gyümölcsöket is: csak két évtizedet kell dolgozni és várni! (Hát ez szuper... az ötödénél sem tartunk még. Sebaj, kitartás Nona-mama, kitartás!)

A második alapelv: Gyakran a fegyelmezés után nyílik a legjobb alkalom a beszélgetésre.

Ha egy dacos kihívást követő ütközetet megnyer a szülő, akkor tiszteletet vív ki magának, és a vihar után szülő és gyermek közelebb kerülnek egymáshoz, mint előtte voltak. Ne ijedj meg a kihívástól, az ütközettől. Nem kell túlzásba esni, de egy kis kellemetlenség nagyban hozzájárul a gyermek lázadó lelkületének meglágyításához.

A csata után gyakran a szülőhöz akar bújni a gyerek. Ezt tárt karokkal fogadjuk, hiszen ebben a pillanatban őszintén lehet beszélni a gyermekünkkel, fontos üzenetet adhatunk át neki, taníthatjuk, nevelhetjük. Magyarázzuk el, hogy miért kapta a büntetést, és legközelebb hogyan kerülheti el. Más büntetési módszerrel ez nem olyan gyakran történik meg (sarokba állítás, játékmegvonás).

Nagyon fontos, hogy engedjük magunkhoz a gyerkőcöt egy-egy ilyen csata után, mert ezzel biztosítjuk arról, hogy őt elfogadjuk, csak a viselkedésével van problémánk.

A harmadik alapelv: Felügyelet állandó korholás nélkül (ami nem lehetetlen)!

A szülők gyakran haraggal akarják kikényszeríteni a cselekvést, ahelyett hogy cselekvést alkalmaznának a cselekvés kiváltására. Kimerítő és nem ér el semmit! Teljesen reménytelen és eredménytelen, ha ordibálással próbáljuk a gyerekeket irányítani. Inkább lépjünk a tettek mezejére: pozitív vagy negatív megerősítést használhatunk (jutalom, ha engedelmes, büntetés, ha nem engedelmes). Ha nyugodt hangon kérünk engedelmességet, de gyermekünk ezt elereszti a füle mellett, akkor rá kell szorítanunk valahogy a csemetét, hogy kívánatos legyen számára az együttműködés. Ha egyre hangosabban kiabálunk, de nem teszünk semmit, akkor gyermekünk megtanulja, hogy eleressze a füle mellett a szóáradatot, úgysem lesz semmi kellemetlensége belőle.

Másrészt, ha a konfliktus korai szakaszában alkalmazzuk a testi fenyítést, akkor nem leszünk annyira idegesek, hogy igazságtalan módon vagy mennyiségben alkalmazzuk azt. Hamar megtanulja azt is a gyermekünk, hogy elkerülhető kellemtlenséggel jár ha a csendes kérésre nem engedelmeskedik. De ehhez az kell, hogy bebizonyítsuk, készek vagyunk tenni is azért, hogy elérjük célunkat. A gyerekünk persze időről-időre próbálkozni fog, legyünk résen!

Sokaknak probléma, hogy házon kívül hogyan oldják meg a fegyelmezést. Az alapelvek nyilván ugyanazok, de az alkalmazás változik. Az irányításnál azok a legsikeresebb módszerek, amelyeknél a gyermek szemében fontos dolgok forognak kockán. A gyerekek mindig a végsőkig fogják feszíteni a húrt, viszont azt is tudják, hogy kinél meddig mehetnek el. Ha túl nagy a kockázata annak, hogy az igazság győz, a biztonságosabb utat fogják választani.

A negyedik alapelv: Ne tömjük a gyerekeket drága ajándékokkal!

A szülők ma is mondhatják azt a gyerekeiknek, hogy valamit nem tudnak nekik megvenni. Egy mondás szerint: a jólét nagyobb jellempróba, mint a szegénység. A megbecsülést nem tudja megtanulni a gyerek, ha bármikor bármit megkaphat, csak szólnia, esetleg hisztiznie kell érte. Másrészt, ha túl sokat kap, akkor örömtől fosztjuk meg. Meg kell találnunk a középutat, annyit adjunk, hogy örüljön neki és megbecsülje, amit kap. Ha nem kap semmit akkor nincs öröm, ha túl sokat kap, nincs megbecsülés sem. Meg kell tanulni a gyerekeknek átmenetileg lemondani dolgokról, amikre vágynak.

Az ötödik alapelv: Teremtsük meg az egyensúlyt a szeretet és a fegyelem között!

Ha nem szeretnek egy gyerekeket, az elhervad, mint egy virág. Sőt! Csecsemők meghalnak első életévükben, ha nem szeretgetik őket! A másik véglet a majomszeretet, a következő nemzedék túlzott védelme. Ez utóbbi sokkal gyakoribb manapság, kicsit mintha divat is lenne. Persze természetes, hogy mindenféle bajtól meg szeretnénk óvni gyermekünket, de sok szülő túlzásba esik ezen a téren. A gyermek is áldozatául esik ennek a majomszeretetnek: nem engedik, hogy korának megfelelő kockázatokat vállaljon, amiből hasznos tudásra tehetne szert. Továbbá, a túlvédés következménye lehet az elhúzódó érzelmi éretlenség is.

Végül: fontos, hogy férj és feleség együttmüködjön. A gyerkek felé egységet mutassunk akkor is, ha valamiben éppen nem értünk egyet. Azt beszéljük meg később kettesben, de ne rontsuk le sajátkezűleg egymás tekintélyét a gyermekeink szemében!

Mit gondolsz ezekről az alapelvekről?

Mi a véleményed a testi fenyítésről? Vannak gyerekek akiknél egyátalán nem kell alkalmazni? Vannak gyerekek, akiknél elkerülhetetlen?

Milyen alternatívákat tudsz javasolni?