Kedves Olvasó! Egy eseménydús nyári szünet és egy oviba beszoktatás után ismét itt vagyok. Gondolom, már alig vártad a következő bejegyzést :) Tehát haladunk tovább James Dobson Fiúk nevelése c. könyvével.

Korunk emberének gondolkodását,gondolatrendszerét alapvetően meghatározza az erkölcsi relativizmus, mely azt tanítja, hogy az igzságot nemcsak hogy nem ismerhetjük meg Isten révén, akit a posztmodernizmus mítosznak tekint, vagy az ember révén, hanem az igazság egyátalán nem is létezik. Minden viszonyagos. Némely egyetemi tanár odáig is eljutott, hogy a holokauszt sem volt erkölcstelen tett. Nincs semmi eredendően, egyértelműen rossz vagy gonosz.

Ha nincs erkölcsi mérce, abszolút igazság, Isten, akkor a tolerancia válik "istenné". Mindenféle ellentmondással együtt lehet élni. 

Ma a szülőknek az uralkodó kulturális üzenetek ellenében kell nevelniük gyereküket, sokkal több mindenre kell nemet mondaniuk. A szülők elszigeteltebbnek érzik magukat. Kevesebb időt tud a család együtt tölteni és a maradék időben is a kultúra ellen kell harcolniuk. (Pl hogy ne Pokémon, Madonna, vagy edzőcipőt reklámozó celeb legyen a példaképe)

Egy amerikai közvéleménykutatás szerint az amerikaiak 80%-a szerint az erkölcstelenség jelenti USA legnagyobb problémáját, azonban a legtöbben túl elfoglaltak vagy túl csüggedtek ahhoz, hogy megküzdjenek azokkal, akik kihasználják a gyermekeiket. Ez bizony komoly probléma.

Ne hanyagoljuk el gyermekeink érzelmi szükségleteit, mert a pedofilok könnyű szerrel megtalálják a védtelen, sebezhető gyermekeket és fenyegetéssel megfélemlítik, évekig is bántalmazhatnak egy gyereket. Interneten keresztül is megtalálják az elhanyagolt gyerekeket.

A pornográfia is egy valós veszély. Interneten például 'játék' keresőszóval megjelenhet a 'szexuális játékok' keresési lehetőség. Nagyon könnyen egész életre függővé válnak a kamasz fiúk (és tesz tönkre házasságokat ez a függőség). Sajnos egyelőre nincs törvény, amely hatahatósan megvédené a gyerekeket.

Nyomatékosan javasolja Dobson, hogy ne legyen a gyerekszobában TV vagy számítógép. Ezek legyenek a nappaliban. Viszont nézzünk meg gyermekeinkkel együtt szórakoztató filmeket, amelyek alkalmat adnak arra is, hogy egy-egy témában beszélgessünk, tanítsuk gyermekeinket. Ha a TV vagy a számítógép gondot okoz, inkább dobjuk ki. Komolyan! Ne legyünk mi annyira függők, hogy a gyermekünk lelki egészségéért nem tudjuk ártalmatlanítani ezeket a ragadozókat.

Tanítsuk meg gyermekünknek, hogy Isten szereti őket és erkölcsös életet vár tőlük. Védjük meg őket azoktól a hatásoktól, amikhez könnyen hozzáférhetnek, de még nem érettek rá vagy teljességgel erkölcstelenek. Tanítsuk meg öket a jó és a rossz közti különbségtételre. Nem lesz tökéletes a családunk, de mindig lehet jobb!

Az iskolákban sokan elfogultak a fiúkkal szemben, így sok fiú neme alapján hátrányos megkülönböztetést tapasztal. A gyermekfejlődés szinte minden szakértője elismeri, hogy az iskolák általában nem alkalmazkodnak a fiúk sajátos szükségleteihez (pl. vérmérséklet, tanulási stílus).

Néhány ötlet a fejlődés különböző szakaszaiban tartó és különféle vérmérsékletű fiúk iskoláztatását illetően:

> 2 fajta alaptermészetű gyerekről beszélhetünk: 1. meglehetősen rendszerető gyerekek, akik odafigyelnek a részletekre; komolyan veszik feladataikat; kevesen vannak. 2. olyan gyerekek, akik nem alkalmazkodnak eléggé az iskola szerkezetéhez; természetüknél fogva idegenkednek a munkától; a játék a szenvedélyük. Sok közülük fiú.

> Ne gondoljuk, hogy a második kategóriába tartozó gyermek örök vesztes lesz. A harag, nyaggatás, fenyegetés, büntetés, nyomásgyakorlás biztos nem jó megoldás. Szétszórtsága laza természetének és éretlenségének köszönhető.

> Segítsünk, hogy lépést tudjon tartani az iskolával. Ha kell magántanár segítsen.

> Keressük meg azt a területet, amiben jó a gyermekünk.

> Középiskoláskorban is ellenőrizhetjük az iskolai munkáját a füzeteiben. Próbáljuk középiskolás korára rendezettségre szoktatni. A szervezési képességek bármilyen korban fejleszthetők.

> A legfontosabb, hogy olvasni jól tanuljon meg, mert minden tantárgy megtanulásának ez az alapja. A helyes énkép kialakulásához is hozzásegít.

Hogyan segítsük elő hogy a fiúk megszeressék az olvasást?

# A fiúknak eseménydús, mozgalmas történetek tetszenek leginkább.

# Szeretik ha sok információ van a történetben. A tényirodalomhoz jobban vonzódnak, mint a jellemfejlődésről szóló történeteket.

# Lássa a fiunk, hogy mi is olvasunk.

# Kapjon ajándékba könyveket.

# Ha szereti pl a sportot, akkor vegyünk neki pl sportújságot.

# Figyeljünk oda, hogy a szintjének megfelelő szövegekkel találkozzon.

# Vigyük el könyvesboltba, könyvtárba. Keressük meg együtt az érdeklődésének megfelelő könyveket.

# Mindig több könyvet adjunk egyszerre, hogy mindenképp találjon kedvérevalót.

# Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni.

Milyen iskolába járjon a gyermekünk?

Egyik iskola sem tökéletes és sokféle szempontot is figyelembe kell venni. A szerző saját gyermekeit egyházi iskolákba járatta, és döntését nem bánta meg. De még jobbnak tartotta volna, ha otthon oktatták volna gyermekeiket. Ez akkor még nem volt elterjedt az Egyesült Államokban. Nálunk is - azt hiszem - még túlnyomó többségben úgy gondolják a szakértők is és a szülők is, hogy a korai beiskolázás jót tesz a gyerekeknek, de a szerző említ kutatási eredményeket, mellyek cáfolják ezt. A szerző javasolja, hogy ha megoldható, 8-10 éves korig otthon tanuljon minél több gyerek.

A szocializálódás kérdése merül fel ekkor. A szülő felelősége és feladata, hogy biztosítsa gyermekének, hogy minél több helyre eljusson, találkozzon emberekkel, gyerekekkel. Rengeteg lehetőség van az otthonon kívüli világ megismerésére, felfedezésére, talán több is, mint az iskolába járó gyerekeknek.

Az otthon oktatott gyerekek nincsenek kitéve a gyerekközösségekben jellemző nyomásnak. Sokszor határozottabbak és függetlenebbek lesznek az otthonoktatott gyerekek, és nem lesznek áldozatai a helytelen szocializációnak.

Nem minden szülő alkalmas érzelmileg vagy alkatilag arra, hogy otthon oktassa gyermekeit.

Kérdéseim:

> Fiúkhoz: Tapasztaltátok iskoláskorotokban a tanárok előítéleteit? 

> Fiúkhoz2: Hogy szeretették vagy utáltatták meg veletek az olvasást?

> Szülőkhöz: Tapasztaltatok nehézséget fiatoknál a szocializáció sokán (ovi, isi)?

> Szülőkhöz2: Van még tipped az olvasás megszerettetéséhez?

> Mi a véleményed az otthonoktatásról?

A homoszexualitás rendellenesség. Bár az Amerikai Pszichiátriai Szövetség politikai nyomásra normális jelenséggé nyilvánította a homoszaxualitást, pszichiáterek nagy része továbbra is rendellenességnek tartja.

A homoszexualitást nem választja szinte senki.

A homoszexualitás nem örökletes. Bár egy időben ez a nézet eléggé eléterjedt, ennek az állításnak a bizonyítása eddig nem járt sikerrel.

A fenti kijelentéseket támasztja alá az a tény, hogy ez egy megváltoztatható, gyógyítható állapot. Hatékonyan megelőzhető, és a változás mindig lehetséges.

Pár szó a megelőzésről:

A homoszexualitást megelőzi a prehomoszexualitás. Ez 5 vonás alapján könnyen felismerhető gyerekkorban:

• Ismételten hangot ad annak a vágyának, hogy a másik nemhez tartozzon, vagy többször is azt állítja, hogy ahhoz tartozik.
• Előnyben részesíti az ellenkező nemre jellemző jellegzetes ruházatot, kinézetet.
• A szerepjátékokban erőteljesen és kitartóan előnyben részesíti a másik nem szerepeit.
• Erősen arra vágyik, hogy részt vegyen a másik nemre jellemző játékokban és időtöltésekben.
• Fokozottan előnyben részesíti a másik nemhez tartozó játszótársakat.

Ez a másik nemre jellemző viselkedés már 2-4 éves korban elkezdődik, de egy-egy alkalomtól nem kell megijedni, ha pl. az ellenkező nemre jellemző ruhát vesz fel. (Nem minden rovar bogár, de...) Ha mégis gyanakszunk, minél hamarabb keressünk szaksegítséget.

Sokszor úgy kezdődik a történet, hogy egy fiú nem fiús, ezért a fiúk kiközösítik maguk közül, csúfolják. Lehet, hogy gyors felfogású, korán érő, könnyen barátkozó, jó kapcsolatokkal és művészi adottságokkal rendelkezik. Tehát nem kifejezetten lányos, csak épp nem fiús, ezért nem gyanakszanak időben a szülők, amikor a gyermekük sehova sem tartozónak érzi magát.

Egyre több kutató véleménye az, hogy az apa nélkülözhetetlen szerepet játszik a fiúk normális fejlődésében. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az anyák fiúkat nevelnek, az apák férfiakat nevelnek. Azért is jelentős az apa jelenléte, mert csecsemőkorban a lányok is és fiúk is az anyához állnak közel. A lányoknál ez így is marad, az anyával azonosulnak, de a fiúknak egy idő után el kell távolodniuk az anyjuktól, fel kell ismerniük, hogy az apjukhoz hasonlítanak, tehát fiúk, felnőve férfivá akarjanak válni. Mi az apa szerepe? Erősítse meg fiát férfi mivoltában. Vonja be a fiús tevékenységekbe, töltsenek időt kettesben. A tapasztalat azt mutatja, hogy a homoszexuális férfiak döntő többsége nem szereti és tiszteli az apját. Nem olyan volt, akivel azonosulni akartak.

Sok esetben viszont a szülők közti rossz viszony a felelős. Az apa elhanyagolhatja fiát, az anya rácsimpaszkodhat fiára,érzelmileg a fiával tölti azt az űrt, amit a férje nem tölt be. Ez semmiképpen sem helyes.

Magyarországon az alábbi helyeken lehet segítséget kérni.

Bibliai Házassággondozó Szolgálat (1054 Bp, Alkotmány u. 4.) lapjuk a Biblia és Család magazin (2042 Budaörs II. pf. 29.)

Bibliaszövetség (2119 Pécel, Kálvin tér 2/b.)

Bethesda Gyermekkórház Református Családsegítő Szolgálat, Menedék Alapítvány (1221 Budapest, Kálváriahegy u. 4.)

Témában már megjelent könyv: Sipos-Falus-Pálhegyi: Homoszexualitás keresztény szemmel (Éjféli Kiáltás Misszió, Bp, 1999)

Van még egy gyakori oka a rendellenes nemi identitásnak: a fiatalok ellen elkövetett nemi erőszak. Ez a homoszexuálisok 30%-ánál előfordul. Ezért is nagyon fontos, hogy vigyázzunk gyermekeinre. Ne kockáztassunk a sebezhető években!

A társadalom tehát napjainkban nem ad elég erős támpontot gyermekeinknek ezen a téren. Nekünk, szülőknek feltétlenül világosan kell megfogalmaznunk számukra az álláspontunkat. Imádkozzunk értük, a testi-lelki egészségükért. Legfontosabb: Apák! Adjátok önmagatokat, töltsetek időt gyerekeitekkel!

Ennél a bejegyzésnél megszüntettem a kommentelés lehetőségét, mert olyan emberek találtak ide, akiket nem a gyereknevelés érdekel, hanem a homoszexualitás elfogadtatása. Parttalan vitát nem szeretnék itt olyanról, ami nem ennek az oldalnak a témája.

Találtam egy érdekes cikket a mindennapi.hu-n a homoszexualitásról. Ide beteszem teljes egészében. (http://mindennapi.hu/cikk/blogok/mi-a-legnagyobb-baj-a-homoszexualitassal-/2011-03-05/1873)

2011-03-05 12:51:00

Szabados Ádám melegekről és hógolyózásról

Mi a legnagyobb baj a homoszexualitással?

John Piper segített nekem megérteni, hogy mi a legnagyobb baj a homoszexualitással. Mielőtt azonban leírom, hogy szerintem mi az, hadd mondjam el: nem tartom nagyobb bűnnek, mint a házasságtörést, és nem gondolom, hogy egy heteroszexuális kapcsolatban vétkező embernek kisebb kegyelemre lenne szüksége, mint egy homoszexuális kapcsolattal vétkező bűnösnek. Azt is hadd szögezzem le, hogy természetesen különbség van homoszexuális vágy és homoszexuális gyakorlat között, ahogy más esetekben is különbség van szexuális vágy és szexuális aktus között, még ha Jézus szerint az előbbi is a csírája az utóbbinak. Szentebb hívő az, aki becsületesen harcol homoszexuális vágyai ellen, mint a pornográf oldalakon csüngő keresztény, aki már nem küzd heteroszexuális szenvedélye ellen. A saját neme iránt vonzódó, de megtört szívű és önmegtartóztatásban élő kereszténynek Krisztus azt fogja egy nap mondani: „Jól van, jó és hű szolgám, menj be a te Atyád örömébe!” A vágyai kielégítésének élő ember – irányuljanak ezek a vágyak a saját neme, vagy a másik nem felé – viszont lehet, hogy azt hallja majd Jézustól: „Nem ismerlek téged!”

Van azonban valami a homoszexualitásban, ami megkülönbözteti – nem súlyában, hanem jellegében – a heteroszexuális bűnöktől. Nem csupán arra gondolok, hogy a homoszexualitás természetellenes, bár éppen természetellenessége mutat rá arra a mélyebb problémára, amire Piper egy igehirdetése hívta fel a figyelmemet. Arra gondolok, hogy a homoszexualitás ugyanúgy tükre – mintegy ikonja – egy lelki igazságnak, ahogy a heteroszexuális házassági szövetség. A homoszexualitás esetében meghökkentő csere történik: a természetes vonzalmat természetellenes vonzalom váltja fel. Ez a csere azonban egy másik cserét leplez le, azt a cserét, mely minden ember alapproblémája, függetlenül szexuális vonzalmai irányától. Pál apostol beszél erről a kétféle cseréről a Római levél első részében. Nézzünk meg egy kicsit hosszabb bekezdést ebből a fejezetből, követve az apostol logikáját, hogy megérthessük a két csere közti összefüggést.

„Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot. Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható. Ennélfogva nincs mentségük, hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágyai által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen. Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban. És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.” (Róma 1,18-28)

Az emberiség alapproblémája Pál szerint az, hogy nem imádják Istent, és az ő dicsőségét felcserélik hiábavaló dolgok imádatára. Ennek következtében Isten kiszolgáltatja az embereket a homoszexuális vágyaknak. Nem arról van szó, hogy csak a saját nemükhöz vonzódó emberek cserélték fel Isten imádatát hiábavaló dolgokra. Arról van szó, hogy az emberi társadalmakban felbukkanó homoszexualitás végső soron annak a jele és következménye, hogy az emberek nem imádják Istent és nem méltatják dicsőségét a szívükben. Ez utóbbi pedig olyanokra is igaz, mint én, és velem együtt az emberek nagy többsége, akik soha nem éreztünk szexuális vonzalmat a saját nemünk tagjai iránt.

De vajon mi lehet a kapcsolat az imádat és a homoszexualitás között? Miért pont a természetellenes homoerotikus vágyaknak szolgáltatja ki Isten az embereket, miért ezt említi Pál, és nem mondjuk a megtébolyodást, a kapzsiságot vagy ad abszurdum a hógolyózás szenvedélyét?

A megértéshez a kulcsot a heteroszexuális házassági szövetség mélyebb értelme adja. A Szentírás gyakran hasonlítja Isten és megváltott népe kapcsolatát a házassági szövetséghez. Legnyilvánvalóbb módon éppen Pál mondja ki, hogy a házasság misztérium: Krisztus és az egyház kapcsolatának a képe (Efézus 5,22-32). A feleség férje iránti engedelmessége az egyház Krisztus iránti hódolatát jelképezi, ahogy a férjnek a feleség iránti szeretete pedig Krisztus egyháza iránti szeretetére nyit ablakot. Van valami a heteroszexuális házasság intézményében, ami mélységében tárja fel előttünk Isten örök tervét, hogy az ember vele egyesüljön szeretetben és imádatban. A férfi és a nő közötti eltagadhatatlan különbözőség, a kezdeményezés és a befogadás, a vezetés és a vezettetés, a felelős szeretet és a tiszteletteljes engedelmesség, a behatolás és a magába fogadás, a férfi nemi szerv és a női nemi szerv egymáshoz illeszkedése, az átkarolás és az önátadás finom mozdulatai, és mindezek felbonthatatlan szövetségben való befedezettsége mind-mind együttesen a Teremtő és képmása, a Vőlegény és a Menyasszony (Jelenések 19,1-10) közötti extázis ikonjai.

A homoszexualitás szintén ikon, de annak a bizonyos első cserének a lehangoló képe. Amikor az első emberpár saját autonómiájára cserélte Isten imádatát (1 Mózes 3), önmaga ünneplését és szolgálatát választotta a halhatatlan Isten dicsőségének öröme helyett. „Olyanok lesztek, mint az Isten, ti döntitek el, hogy mi a jó és mi a rossz” – mondta a kígyó. És így is lett. Csak nem bölcs döntések, hanem erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodás született ebből, melynek tetőpontja (vagy inkább mélypontja), mintegy szemléltető eszköze lett az, amikor egy férfi a saját nemét érzi vonzónak, és egy nő a másik nő felé fordul vágyakozással. Ebben a vágyakozásban, mint ikonban, és az ezzel való társadalmi egyetértésben (Róma 1,32) eltűnik az Isten és ember közötti másság és a Teremtő felé megnyilvánuló imádat, melyet a teremtés óta a házasság metaforája rajzolt elénk, és megszületik az ember nárcisztikus, önmagát imádó, önmagát szolgáló, autonóm létét szimbolizáló homoszexualitás.

Hadd ismételjem meg: a homoszexualitás nem nagyobb bűn, mint a házasságtörés vagy a heteroszexuális tisztátalanság más formái. De rámutat arra a sokkal alapvetőbb problémára, ami Krisztus kegyelmének megtapasztalása előtt legalább annyira az én problémám is, mint a saját nemükhöz vonzódó embereké. Ha elfogadható, alternatív életmódnak tekintjük a homoszexualitást, az Istentől való elszakadtságunkra mondunk igent. Meggyőződésem, hogy Jézus tanítványaiként ezt már soha többé nem tehetjük.

A címben szereplő hernyó, a búcsús pille hernyója, amelyre jellemző, hogy szeret vonulni. Egy kísérletben egy edény belső falára tettek ilyen hernyókat és napokig köröztek, még a tál közepén lévő kedvenc ennivalójukat sem vették észre. Csak mentek egymás után, mígnem éhenhaltak. Párhuzamot vonhatunk a hernyók és a mai rohanós életmódunk között.

A mai nyugati országokban élő emberek túlnyomó többségére a túl sokat vállaló és lázas életmód jellemző. Ebben a nagy rohanásban semmire sem marad igazán időnk. Többet szeretnénk adni gyermekeinknek, házastársunknak, több időt szeretnénk tölteni barátainkkal... (Még az én gyerekkoromban is sokszor előfordult, hogy barátok, vagy rokonok csak úgy beugrottak hozzánk, vagy mi felugrottunk egy ismerőshöz. Manapság ez nem fér bele a hétköznapokba sajnos.)

A baráti kapcsolatokat sokszor levelezőlisták helyettesítik, sokan interneten "járnak" gyülekezetbe. Elszigetelődünk. Halálra dolgozzuk magunkat.

A következőkben két női magazinból idéz a szerző, és ezekkel illusztrálja, hogy a nyolcvanas években divatos felfogás - mely szerint a nőnek joga van jobban "leválni" a gyerekéről, nem kell az ő felügyelete - 20 év alatt megváltozott, az inga kezdett visszafelé mozdulni. Egyre többen maradnának otthon a gyerekeikkel. Ez a folyamat megtorpanni látszik, mert ez áldozatokkal jár. Jó anyának lenni nem könnyü, igaz? :)

(Érdekesség: Ha a nő is dolgozik, keresetének kb 80%-a olyan költségekre megy el, amelyek abból erednek, hogy dolgozik.)

A fiúk nevelése szempontjából az anya figyelme és jelenléte azért különösen is fontos, mert ők jobban sérülnek ettől a jelenségtől mint a lányok, mert ők "könnyebben letérnek a helyes útról, ha nem irányítják és felügyelik őket gondosan. Természetüknél fogva hevesebbek és érzelmileg kevésbé szilárdak."

A RÖPKE PILLANATRA KÖLCSÖNKAPOTT GYERMEKEK NEVELÉSE MINDEN MÁS FELADATNÁL FONTOSABB.

Meg lesz a jutalma.

Aki csak megteheti, maradjon a gyerekével minél tovább!!!

A fiúk mai nemzedékét veszélyeztető dolgok között a család szétesése a legjelentősebb tényező. A társadalom rendje a stabil, egész életre szóló házasságokra épül. Meg kell tennünk a szükséges lépéseket ahhoz, hogy ellensúlyozzuk a társadalmunkan előforduló káros hatásokat, és fiainkban kifejlesszük a jellemesség, az önfegyelem, a tekintélytisztelet, az igazság iránti elkötelezettség, a munkaerkölcsbe vetett hit és a Jézus Krisztus iránti megingathatatlan szeretet szilárdságát. /Huhh, olvassuk csak vissza mégegyszer ezt a mondatot./

Íme néhány tény, amely az apák nélkülözhetetlenségét támasztja alá.

• - az apák és a gyermekek között a születéstől kezdve tagathatatlan kapcsolat áll fenn
• - Már a 6 hetes csecsemők is meg tudják különböztetni az anya és az apa hangját
• - A kisbabák 8 hetesen különbséget tudnak tenni anyjuk és apjuk gondoskodási módszerei között
• - A gyerekek születésüktől fogva igyekeznek kapcsolatot teremteni apjukkal, amikor beszélni kezdenek gyakran hamarabb mondják ki az apa szót, mint az anyát. Ennek oka ismeretlen.
• - A tipegők különösen nyilvánvalóan fejezik ki apaigényüket, keresik az apjukat, érdeklődnek utána, amikor nincs jelen, lenyűgözi őket, ha telefonon beszél velük, és testének minden részletét megvizsgálják, ha megengedi nekik.
• - A tizenévesek úgy fejezik ki apaigényüket, hogy versenyeznek vele, szembeszállnak az értékeivel és nézeteivel és a korlátjaival. Sokan csak apjuk halálakor fedezik fel apaigényük mélységét, különösen, ha korább nem törődtek vele.

A leggyakoribb probléma, hogy a szülők nem figyelnek a gyerekeikre, túl sokat dolgoznak, zaklatottak, kimerültek, közönyöseg, szenvedélybetegek, elváltak stb. Tehát hiányzik a férfi szerepminta és a férfias útmutatás, amelyről az apáknak kellene gondoskodniuk. A válás minden gyermek számára szörnyű hatással van, de a fiúknál különösen romboló. Csak egy férfi taníthatja meg egy fiúnak, hogy mit jelent férfinak lenni, és hogy kezelje az érzelmeit. Egy apának félelmetes hatalma van gyermekei életében, jó és rossz értelemben egyaránt.

A fiúk életében két szenzitív időszak van, amikor különösen fontos az apa jelenléte. Először 3-5 éves korukban, mikor kialakul a nemi identitásuk eltávolodnak anyjuktól és apjukra akarnak hasonlítani, őt utánozzák. Ebben az időszakban az apa segítsége kell, hogy bátran alakítsák ki identitásukat. Ha ebben a korban nincs követendő férfi példa, az indentitás kialakitása zavart szenvedhet, ami homoszexualitáshoz vezethet. A másik nehéz időszak a kamaszkor, különösen annak kezdete, ez mindkét nem számára érzelmi és hormonális felfordulást hoz. Ekkor kezd egy fiú férfivá válni. Ebben a folyamatban is nagy szüksége van az apjára. /Későbbi fejezet szól a gyermekeiket egyedül nevelő anyáknak./

Apák, nem tudjuk, meddig tart az életünk, ezért minden adódó lehetőséget ki kell használni a tanításra, építésre, nevelésre. Ne fecséreljük az időt!

Kérdések:

• - Szerinted is olyan fontos az apa szerepe egy fiú életében, mint ahogy Dobson gondolja? Mivel tudnád cáfolni vagy tovább erősítni álláspontját?
• - apáknak: Nehéz apának lenni? Miért?
• - anyáknak: Mit tehetünk mi, hogy fiaink érett, felelősségteljes FÉRFIAKKÁ váljanak?

Írjátok meg a véleményeteket!

Ez a fejezet egy hosszabb bevezetővel kezdődik, amelyben a szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a fiúk és férfiak válságban vannak, amely tükröződik is a rendőrségi statisztikákban (erőszakos bűncselekmények, öngyilkosságok) és a fiúk a különféle függőségekre is fogékonyabbak. Sokszor a szülő a felelős, vagy mert a saját függősége miatt elhanyagolja a gyerekét, vagy elfoglalt, zaklatott, vagy éretlen és önző ahhoz, hogy betöltse kisgyerekei igényeit. A szülők válása is sérülést okoz a gyerekeknek. Korunk további nehézsége a média erős nyomása, amely a testi tökéletességet bálványozza.

A gyerekek kortársaikkal különösen kegyetlenek tudnak lenni. Kamaszkorban egy-egy rosszmájú megjegyzés ki tudja billenteni a lelki stabilitásából még a legbiztosabb családi háttérből jövő gyereket is. Tehát ha egészéges, biztonságos és szeretetteljes családi környezetet tudunk biztosítani gyermekeinknek, akkor is nyitott szemmel kell járnunk és figyelnünk kell gyermekeinkre. A szerző azt javasolja, például, hogyha gyermekünket napról napra bántják az iskolában és sérül az önérzete, vegyük ki onnan, akár költözzünk másik városba. Mindennél fontosabb gyermekünk egészsége!

A szülőknek nagyon nehéz megvédeniük gyermeküket ettől az erőszakos világtól. De az egyik legegyszerűbb és legkézenfekvőbb lehetőség az, ha kikapcsoljuk a tévét. Továbbá a szülők úgy tudnak segíteni gyermekeiknek, ha otthon jó példát mutatnak és megtanítják gyerekeiknek a jóság és igazság szeretetét. Másrészt ha támadásnak van kitéve a gyermekünk, ne éreztessük vele, hogy ő áldozat, mert ha ezt a tudatot erősítjük benne, akkor kudarcra van ítélve. Figyeljünk fel arra, ha megváltozik kamaszunk viselkedése és ne gondoljuk, hogy majd kinövi, figyeljünk hogy hogyan tudunk segíteni.

Sajnos manapság már kisgyerekeknél is előfordul súlyos depresszió. Figyeljünk a figyelmeztető jelekre! (Rossz étvágy, rosszul alszik, rosszkedvű, semmi nem lelkesíti, nyílt harag, dühöngés). Segítsünk neki szavakba önteni bánatát, ne becsüljük le a problémáját. Már az is sokat segíthet, hogy meghallgatjuk. Mindenképp meg kell találnunk a probléma valódi okát. Lehet, hogy a szálak az óvodába vagy iskolába vezetnek!

Kérdések:

- Szerinted is ilyen súlyos a helyzet? Ennyire nehéz ma a gyerekeknek boldogulni?

- Mit tanítanál meg a fiadnak mielőtt közösségbe kerül? Mit tegyen, ha piszkálják?

- Mit tehet még egy szülő, ha piszkálják a gyerekét?

Tehát miért is viselkednek másként a fiúk, mint a lányok? A választ három fizikai összetevő és folyamat adja meg.

1. TESZTOSZTERON

Ennek a hormonnak a hatására lesz egy magzatból kisfiú. A hatodik héten kezd el termelődni, és nemcsak a nemiszervek kialakulásáért felelős, de a megváltoztatja a magzatok agyának fejlődését is. Ez okozza azt, hogy a fiúk nehezebben és lassabban fogalmazzák meg a gondolataikat, különösen, ha érzelmi összetevője is van a dolognak.

Tesztoszteron okozza a serdülőkorban az elsődleges nemi jelleg kialakulását is, a nemiség feléledését és a felnőtt férfiak egyéb jellemzőinek fokozatos kialakulását. A viselkedésre is hatással van, ekkor a szülők hajlamosak kétségbeesni vagy elkeseredni, hogy eddig semmit sem sikerült elérni gyermeküknél. Kitartás! Ez is elmúlik majd. A szerző azt javasolja szülőknek, hogy próbálják "csak végigélni" ezt az időszakot, ahelyett, hogy fellépnének minden ellen, ami szülőként idegesíti őket. Ne keressük túl hamar a felnőttet a kamasz gyerekünkben.

A tesztoszteron mennyisége (mind férfiak, mind nők esetében) összefügg a testi fölénnyel, erőteljes fizikai állapottal és az erős önérzettel. (Nagyon meglepett: a dolgozó nőkben több tesztoszteron van, mint az otthon maradókéban, ÉS! a dolgozó nők lányaiban is több van, mint a főállású anyák lányaiban.) Összességében azokban az emberekben, akik olyan munkát vállalnak ami kockázatvállalást, küzdőszellemet, harciasságot igényel, több a tesztoszteron. Tesztoszteron nélkül a kockázat túl nagy a lehetséges előnyökkel szemben.

2. A SZEROTONIN

A szerotonin is hormon, hatására lecsillapodnak az érzelmek, segít az embernek megfékezni az ösztönös viselkedését és elősegíti a jó ítélőképességet. Nőkben több van ebből, mint a férfiakban. A gyilkosok, gyújtogatók vérében általában kifejezetten alacsony a szerotonin szintje.

3. A MANDULATEST

Agyunk e piciny része felelős azért, hogy ha veszélyt érzékelünk testünkben megemelkedjen az adrenalin szintje és beinduljanak a védekező szervek. A mandulatest által termelt hormon tesz képessé minket arra, hogy veszély esetén olyanokat tegyünk meg, amit egyébként nem tudnánk, maximálisra növelve a túlélés esélyeit.

Ez a három okozza, hogy a fiúk és a lányok világa különbözik. Ez a neurológiai különbség okozza azt is, hogy általában a férfiak  jobbak a természettudományban, matematikában, érvelésben, logikában.

Isten terve az volt, hogy a két nem kiegészítse egymást. Tehát nincs értelme azon filózni, hogy melyik a jobb. Különböző dolgokban jobbak a férfiak, mint a nők. A nők alkalmasabbak természetüknél fogva a gyerekekkel való foglalkozásra, a családi fészek melegen tartására, gondoskodásra. A férfiak fizikailag gondoskodnak a családjukról, megvédik családjukat a veszélyektől. Válságos helyzetben stabilabbak. A férfiaktól lesz az élet izgalmasabb, a nőktől szebb és nyugalmasabb.

Tartsuk észben: fiunk erőszakosabb természete felkészíti őt arra a szerepre, ami felnőttkorára vár rá. Próbáljunk örülni ennek, adjunk hálát érte, és ne tévesszük szem elől a célt.

A feminizmus megjelenése óta a gyereknevelésben is megjelent egy irányzat, mely szerint a lányok korább szörnyű szexista előítéletek áldozatai voltak és a fiúkat lányosabban kell nevelni. Azt próbálják azóta is elhitetni a fiúkkal, hogy belőlük is nagyszerű anyák lehetnek, és az anyukák meg kemény fickók. Sok feminista nem alapít családot, nem akarnak gyereket, mégis ilyen tanácsokat adtak és adnak.

A feministák a bajok egyik okát a játékokban látták. Hadjáratot folytattak az USÁ-ban, hogy a játékboltokban ne írják ki, hogy "Játékok fiúknak" vagy "Játékok lányoknak". Jó pár év kellett ahhoz, hogy végül mégis megtehessék a játékboltosok, hogy nemek szerint rendszerezzék a játékokat. Sikerült bebizonyítaniuk, hogy a fiúk és lányok érdeklődési köre merőben különbözik. Ezt a tényt később orvosi műszerekkel végzett mérésekkel is alátámasztották (MRI, PET).

Sajnos, a feminizmus virágkora alatt elért agymosás még most is érezteti hatását. Sokan nem tudják vagy akarják megértetni fiaikkal, hogy mi a különbség és mit jelent valójában a férfiasságuk. A zűrzavart tovább fokozza a homoszexuális mozgalmak előretörése. Azt hirdették, hogy ha nem erőltetjük rá a gyerekinkre a nemüket, akkor majd ők szabadon választhatnak. Hú de jó! Nyilván ez inkább csak összezavar egy gyereket, semmint boldoggá tesz.

Tudatosan oda kell figyelnünk, hogy gyermekeink megértsék saját nemi identitásukat. Tudatában kell lenniük a fiainknak (és lányainknak is), hogy az a kép, hogy a férfiak többségében erőszakosak és tiszteletlenek a nőkkel, az egy feminista téveszme. Hosszútávon ezen múlik a társadalom stabilitása.

Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy a történelem során talán elsőként, Jézus volt az, aki egyenrangúként tekintett a nőkre. A Biblia határozottan állástfoglal: Isten két nemet teremtett, és ez a két nem egymást kiegészíti, egymást segíti.

Kérdések:

- Hogy erősíted a gyakorlatban a gyermeked nemi identitását?

- Egyetértesz azzal, hogy a társadalom egészére káros, ha azt tanítjuk fiainknak, hogy ők is sírhatnak, ők is babázhatnak és lányainknak, hogy lehetnek ők is olyan erősek, mint a fiúk stb.?

- Lányos szülők! Hogy neveljünk olyan lányokat, akik megállják a helyüket a társadalomban, de nőiesek?

- Vajon a fiúk természetüknél fogva erősebbek (tartóoszlopai lesznek a családjuknak), vagy neveléssel tesz szert olyan tulajdonságokra, amelyek alkalmassá teszik a feladatra (kitartás, megbízhatóság, kiegyensúlyozottság stb.)?

A fiúkat (általában) nehezebb nevelni, mint lánytestvéreiket. Vannak nehezen kezelhető lányok is, de a fiúk különösen komoly kihívást jelentenek. A gyerekek vérmérséklete ugyan egyénenként változó, de a fiúk természetüknél fogva öntudatosabbak, merészebbek és ingerlékenyebbek, mint a lányok. Platón szerint "az összes állat közül a fiú a legkezelhetetlenebb".

Manapság nagyon sok káros hatás érheti gyerekeinket (filmek, tv, zene, homoszexualitás propagálása, biztonságosnak mondott szex, interneten elérhető ocsmányságok, pornó stb.) A szülőknek szembe kell nézniük a kérdéssel: hogyan irányíthatjuk fiainkat és lányainkat úgy, hogy elkerüljék ezeket a mindenhonnan érkező káros hatásokat?

A szülőknek ebben a meccsben nemcsak védőt, de támadót is kell játszaniuk. Nem elég megvédeni a gyerekeket ezektől a hatásoktól, de ki kell használni a kisgyermekkor fogékony éveit, hogy formálják gyermekeik jellemét. Kb. 2 évtized alatt becsületes és törődő férfiakat kell faragnunk, akik tisztelik a nőket, hűségesek a házasságban, elkötelezettek, erős és határozott vezetők, jól tudnak dolgozni, és biztosak férfi mivoltukban. Keresztények végső célja, hogy gyermekük megértse a Szentírást, és egész életében Krisztusért égjen.

Ebben próbál majd segítséget nyújtani ez a könyv. Remélem sikerült felkelteni az érdeklődésed, és a következő bejegyzéseket is elolvasod majd!

Kérdések:

• Egyetértesz azzal, hogy a fiúkat nehezebb nevelni?
• Van alapvető különbség abban, ahogy fiúkat és lányokat kell nevelni?
• Hogy lehet a gyerekeket védeni a káros hatásoktól? (Arra gondolok, hogy egyszer úgyis szembesül a gyerkőc az igazsággal: te hogyan készítetted/készítenéd fel rá csemetéd?)
• Hogyan "támadsz"? (Különböző életkorban más és más módszer kellhet...)
• Mi az apa feladata? Vagy mindent megtaníthat egy anya (pl. férfi mivolt)?