HTML

Gyereknevelés

Üdv, Mimi vagyok. Kedvenc témám a gyermeknevelés keresztényként. E blogban a jelenkor kihívásaira keresek válaszokat ebben a témakörben. Ha szeretnél értesülni a frissítésekről, akkor a Keresztyén Szülők Facebook oldalt lájkold, vagy RSS-re íratkozhatsz fel kicsit lejjebb.


2009.06.09. 22:34 Udv Mimi

2. fejezet: A gyermek és a józan ész

A fegyelmezés kérdésében az elmúlt 7-8 évtized alatt a végletesség volt a jellemző, azaz vagy túl szigorú, vagy túl engedékeny elvek szerint nevelték a szülők gyermekeiket. Természetesen egyik sem jó. A túl szigorú légkör félelmet kelt a gyerekekben, személyiségük nem tud kialakulni, kiszolgáltatottak. Ennek további következményei: mélyen gyökerező harag, sőt pszichózis. Ha ez a zsarnokoskodás még testi és/vagy szellemi zaklatással párosul, az még nagyobb aggodalomra ad okot. AZ ERŐSZAKOS, ÉRZÉKETLEN FEGYELMEZÉS ÁRT A GYEREKEKNEK! A testi fenyítést a szerző csak adott körülmények és bizonyos korlátok között javasolja. A testi fenyítés nem lehet azonos a durvasággal.

A másik véglet sem sokkal jobb. Ha nincs otthon vezető, akkor anarchia alakul ki, megvetés és tiszteletlenség lesz tapasztalható a szülők irányába. Az 50-es évekre jellemző volt ez az engedékeny hozzáállás. Egy akkori pszichológus szerint ha a gyerek 2-5 éves korában kiadja magából a gyűlöletet, akkor 7 éves korára elmúlik a rombolási vágya és lehetőség nyílik, hogy kialakuljon és erősödjön a szeretet és a ragaszkodás ösztönös érzése. Ekkorra már a szülők is joggal várhatják el, hogy a gyerek szokjon le a szüleivel való feleselésről.

Hát, nem tudom a kedves olvasó hogy van ezzel, de egyrészt én úgy tapasztalom, hogy a szeretet és ragaszkodás ösztönös érzése sokkal hamarabb kialakul (válaszreakcióként a szülői szeretetre és ragaszkodásra), már alig kétévesen is kezdeményeznek a gyerekek szeretgetést. Másrészt, továbbra sem értem, hogy honnan kellene annyi gyűlöletnek és indulatnak lennie egy kicsi gyermekben, hogy a szülei minimum 3-4 éven át mást se kaphassanak tőle csak feleselést, bántást, és igazságtalan kritikát. Harmadrészt, egy ilyen éles váltás a viselkedésben enyhén szólva is képtelenség. Akkor javul meg ilyen hirtelen valaki, ha megtér. Ez nem korhoz kötött. A nevelés is valamennyire megjavítja a viselkedést, de nem ilyen hirtelen. "A gyerekek azt tanulják, amire tanítják őket."

Vissza a könyvhöz...
A józan gyereknevelés 5 tartópillére:

1. A gyereknevelésben kritikus tényező a szülők iránti tisztelet megtanítása. A szülő-gyermek kapcsolat az első és legfontosabb szocializációs kapcsolat a gyermek számára, és az itt tapasztalt hibák és konfliktusok gyakran később is felfedezhetők az életben.

Ahogy a szülői tekintélyhez viszonyul a gyermek, úgy fog viszonyulni később más tekintélyhez (pl. tanár, hatóság stb.) Másrészt, ha kisebb korban nem tart minket és értékrendünket méltónak a tiszteletre, akkor serdülőkorában nem fogja elfogadni és követni az értékrendünket. Keresztény szülőknek különösen is fontos ez a pont, mert gyerekeik kiskorban Istent képezik le a szüleik viselkedéséből, FŐLEG AZ APÁÉBÓL. (APÁK, EZ NAGGYON FONTOS!!!!!)

Mit kell megtanítanunk elsősorban Istenről: mérhetetlen szeretetét és igazságosságát. Minden fegyelmezési szituációban azt kell mérlegelnünk, hogy a kérdéses viselkedés kérdőre vonja-e a szülő irányító szerepét. (pl. másodszor is véletlenül borult-e ki a kakaó, vagy szándékosan, hogy tesztelje az idegeinket és a saját határait)

A szeretet és a fegyelem nem egymás ellen dolgoznak, hanem ugyanannak a tulajdonságnak a két oldala. A fegyelmezés nem csorbítja a szülői szeretetet, hanem belőle következik. A fegyelmezés nem a gyerek ellen, hanem a gyerekért történik. Ne tűrjük el a tiszteletlenséget! Ne hagyjuk, hogy szokásává váljon csemeténknek a szavunk semmibevevése! Ne tűrjük el a feleselést! De mindig a szeretet motiválja a tetteinket!

Viszont! A tiszteletnek kétoldalúnak kell lennie. A szülőnek is tisztelnie kell gyermekét. Szelíden kell bánni öntudatával, nem szabad lekicsinyelni, zavarba hozni mások előtt. A fegyelmezés is lehetőleg négyszemközt történjen. Ne nevessük ki. Erős érzéseit, kéréseit becsületesen mérlegeljük. Érezze, hogy szülei valóban törődnek vele. Az önbecsülést nagyon könnyen megsérthetjük, helyreállítása nagy nehézségek árán sikerülhet csak. A kamaszkorban kamatosan visszakaphatjuk, amit adtunk.

A tipegőkor

1,5 éves kortól kb. 3 éves korig tart. A tipegő a törvény és a rend legelszántabb ellensége. Őszintén hiszi, hogy a világ körülötte forog (mint egy igazi ceeleb:). Még a legjobb szülők gyermekei is ilyenek ebben a korban. (Huhh! Remek, akkor még nincs veszve semmi! :)

Az irányító, ugyanakkor türelmes kéznek végül sikerül lecsillapítania a kis anarchistát, de valószínűleg csak 3-4 éves kora körül. DE! Az irányítást nem engedhetjük ki a kezünk közül ebben a korban sem, mert ha itt vesztünk, akkor jó eséllyel végleg elvesztettük az irányításért folytatott háborút. Ez az az idő, amikor szelíden, de kitartóan meg kell alapozni a tekintélyt, meg kell mutatni, hogy ki a főnök, akivel számolnia kell.

Ha nem tudjuk felszedetni a földről az ötévessel a játékait, nem valószínű, hogy irányítani tudjuk majd élete legdacosabb időszakában. A serdülőkor az azt megelőző időszak minden tanításának összesűrítése és felhalmozódása. A korábbi megoldatlan ügyek akkor robbannak. A fegyelmezést nem lehet elég korán elkezdeni.

A dac egy másik fajtája nem ellenállásból fakad, hanem például csalódásból, kiábrándulásból vagy elutasításból. Ezt máshogy kell kezelni, ezért fontos felismerni! Például ha kistestvér érkezik a családba és a nagyobb elhanyagolva érzi magát, szeretethiánya van, nem viselkedik jól. Ebben az esetben nem azzal a daccal van dolgunk, amit le kell törni, hanem fel kell ismernünk, hogy szeretgetésre van szüksége a gyerekünknek. (Persze a helytelen viselkedést meg kell beszélni, de a hangsúly itt nem ezen van.)

Az eredményességhez a szülőnek bele kell képzelnie magát a gyermek helyébe. A jó nevelés művészete a viselkedés mögött rejlő jelentés helyes értelmezéséből áll. Fontos, hogy figyeljük meg gyermekünket, hallgassuk meg és akkor tudni fogjuk a gondolatait. Így sokkal könnyebb lesz kezelni a konfliktusokat, ráadásul kevesebb konfliktus is lesz.

Az első alapelv tehát, hogy a gyermek fegyelmezésében a szülő legfontosabb célkitűzése a tisztelet megnyerése és megtartása.

(A többi alapelvről a következő fejezet fog szólni!)

Egyetértesz ezzel az alapelvvel?

Hogy valósítod ezt meg?

Van valami ebben a fejezetben, amivel nem értesz egyet?

 

komment

Címkék: tisztelet dac szülők alapelv fegyelmezés öntudat tisztelete fegyelmezési tipegőkor


2009.06.03. 20:48 Udv Mimi

James Dobson: Fegyelmezz! Megéri! 1. fejezet: A feladat

A következő könyv, amit kijegyzetelek James Dobson könyve a fegyelmezésről. Azért ezt a könyvet választottam, mert a fegyelmezés egy nagyon fontos területe a gyereknevelésnek. A szeretet után a legfontosabb. Vannak már olyan nem keresztény pszichológusok is, akik úgy tartják, hogy az a legmegfelelőbb egy gyermek számára, ha szeretet és kiszámítható elvárások veszik körül. Nézzük tehát ennek a híres-neves amerikai keresztény pszichológusnak a mondanivalóját a témában.

Az első fejezet csupán pár oldal. Egy esettanulmány egy anyáról, aki vesztésre áll 3 éves kislányával szemben a hatalmi harcban. Kislánya vísítva harcol ki mindent, amit csak akar, anyukája meg tehetetlen. A tanácsok, amiket megfogadott nem működnek. ("Nem kell határozott vezetés a gyereknek, majd a türelem és az értelem meghozza a gyümölcsét. "Bíztassa a szülő a gyereket a lázadásban, így majd jól levezeti a gyűlöletét (!) a gyerek." vagy stb.)

Felmerül bennem a kérdés, hogy milyen gyűlölet alakulhat ki egy 3 éves gyerekben? Nekem ez annyira erős érzelem és komplex is egyben, ami vagy fokozatosan alakul ki, sorozatos csalódások során, vagy egy nagy trauma következtében. Egy jó szándékú szülő gyermeke vajon meggyűlölheti szüleit? Lehetséges-e az, hogy szeretem és nevelem a gyerekem a szépre-jóra, és mégis meggyűlöl? 3 évesen?

Vissza a könyvhöz... Dobson szerint az elnyomó fegyelmezésről való lemondás nem egyenlő a vezetésről való lemondással. Azaz van középút elnyomó fegyelmezés és mindent a gyerekre ráhagyás között. Gyakran nem arról van szó egy-egy harcnál, hogy a gyerek csalódott, vagy gyűlöl valamit/valakit, hanem egyszerűen tudni akarja, hol vannak a határai, és ki tartatja azokat be vele.

A dacos gyereket meg kell értenie a szülőnek, de a gyereknek is meg kell tanulnia a szüleiről néhány dolgot. A szülőknek meg kell tudniuk húzni ésszerű határokat és ezeket következetesen betartatni. Szeretettel és együttérzéssel kell fegyelmezni.

A fegyelmezés nem kizárólag az ellenszegüléskor használatos, így a könyv csak részben szól majd erről. Meg kell tanítanunk a gyerekeinket az önfegyelelemre és a felelősségteljes viselkedésre. Ezek mind felkészítik őket a felnőtt korra.

Ha a fegyelmezés szeretetben történik, akkor gyengéd ragaszkodás alakul ki és kölcsönös tisztelet. Ehhez bátorságra, kitartásra, szilárd hitre és lelkes erőfeszítésre van szükség!

Kérdéseim:

Mennyire sikerül következetesnek lenned az elvárások terén? Tippek?

Mennyire vagy következetes a büntetések terén? Tippek?

Felismered a dacos harcokat? Meg tudod különböztetni az egyéb konfliktusoktól?

Az egyéb konfliktusokat hogyan kezeled?

 

komment

Címkék: gyerek gyermek dac fegyelmezés dobson


2009.04.14. 21:40 Udv Mimi

10. fejezet: A fegyelmezés - kérés, parancs, jutalom, büntetés

Büntetést csak végszükség esetén szabad alkalmazni!

A fegyelmezés pozitív módszerei: tanácsadás, példamutatás, tanítás.

A kérés

Gyermekünket elsősorban kéréssel kell ösztönöznünk a helyes viselkedésre. Ez a legpozitívabb módszer, és ezzel felébreszthetjük benne a személyes felelősségérzetet. Tudja, hogy amikor a szülők jó magaviseletet KÉRnek tőle, tisztában vannak azzal, hogy ő egy gondolkodó, döntéshozatalra képes, önuralommal rendelkező személyiség, akinek meg kell tanulnia felelősséget vállalnia a cselekedeteiért. A gyermek szövetségesének fog tekinteni, aki segít neki a helyes magatartás kialakításában.

Közvetlen utasítás

A kérés nem mindig elegendő. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a kérésünk nem haladja meg gyermekünk fizikai vagy értelmi képességeit.

Kötelességem, hogy szülői hatalmammal és tekintélyemmel úgy éljek, hogy az ne ártson a gyermeknek. Minél több tekintélyelvű eszközt alkalmazunk (parancs, szidás, korholás, kiabálás), annál kisebb lesz a hatásfokuk. Az erős eszközöket, csak ritkán szabad alkalmazni. Barátságos kapcsolatot kell fenntartanunk gyermekünkkel, minél több megfontolt és ésszerű kérést alkalmazva.

Ha nem vezet célra a kérés, akkor felszólíthatjuk gyermekünket, hogy tegyen meg valamit. Ha ez sem eredményes, akkor a fizikai kényszerítés eszköze marad. (pl. vállára teszem a kezem stb.)

A dac

A dac a szülő és a gyermek akaratának összeütközése. Dac esetén büntetést kell alkalmazni, mivel a dac nyílt ellenállás a szülői tekintély ellen. Kerüljük a felesleges összeütközést. Ehhez pontosan kell tudnunk, hogy mit várhatunk el egy adott korú gyerektől. (Ne szabályozzuk agyon és legyen döntési szabadsága olyan kérdésekben, amelyekhez már elég érett stb.)

Ha nyíltan szembefordul szüleivel egy gyermek, és sem kérésre, sem utasításra nem hajlandó engedelmeskedni (pedig érzelmi tankja tele van), meg kell büntetnünk. (De meg kell bizonyosodnunk arról, hogy valóban mindent megtettünk-e, ami rajtunk múlott.)

A helyes büntetés

A büntetés módját nem könnyű eldönteni. De mindenesetre a böntetésnek összhangban kell állnia a kihágás súlyával. Rugalmasnak kell lenni a büntetés tekintetében, és büntetés közben végig szeretni kell a gyermeket.

 Nagyon fontos a rugalmasság, mert:

  • + nem vagyunk tévedhetetlenek
  • + meggondolhatjuk magunkat (enyhíthetünk, szigoríthatunk a büntetésen). De az sem jó, ha folyton meggondoljuk magunkat, mert összezavarjuk a gyerekünket.
  • + kiderülhet, hogy ártatlanul bünhődik; ekkor bocsánatot is kell kérnünk tőle

Rugalmasság és határozottság: a nevelés két fontos eleme. A rugalmasság célja a nevelésben, hogy a fegyelmezéshez való hozzáállásunkat az adott helyzethez igazítsa. A határozottság pedig a gyermekkel szemben támasztott elvárásokra vonatkozik elsősorban. A merev elvárások nem mindig működnek. Például a kétéveskori dackorszakban ésszerűtlen elvárás, ha azt akarjuk gyerekünk mindig elsőre engedelmeskedjen. A határozottság a korlátok felállításában kell, a fegyelmezés részben finom fizikai trükkökkel megoldható (pl. figyelemelterelés).

(Hozzátenném, hogy azért vannak olyan fontos alapszabályok, amiknél én elvből nem trükköket alkalmazok, mert ott tudatosítani akarom, hogy ebben a bizonyos kérdésben feltétel nélküli engedelmességet várok el, például saját testi épsége érdekében (pl. úttestre nem lép le egyedül, sarkon megáll, konnektorba nem nyúlkál stb.) Lehet, hogy itt nem értünk egyet a szerzővel, de szerintem egy kétéves már annyi mindenre képes, ezért meg kell tanulnia és értenie, hogy a tetteinek következményei vannak. Ezt nem lehet 4-5 évesen elkezdeni. Másrészt ebben a korban (2-3 éves) annyi akarat-ütközés van, hogy a trükköket érdemes használni a nem lényeges kérdéseknél, egyébként lelkileg teljesen kimerülhetün ebben a nagyon fontos harcban.)

Meg kell különböztetnünk a dacot a lázadástól. A dac természetes fejlődési jelenség, a lázadás nem az.

Körül-belül 4-5 évesen már elvárható, hogy egy gyerek elsőre engedelmeskedjen. A kéréssel kapcsolatban persze kérdezhetnek, megjegyzért tehetnek, de teljesíteniük kell azt.

A határozottság nem azonos a mogorva stílussal. Legyünk szeretetteljesek. A szeretet és a határozottság nem zárják ki egymást. Sőt! A gyermeknevelésben mindkettő szükséges. Ha az egyik hiányzik, a gyerekünk látja kárát.

AZ ENGEDÉKENYSÉGET NEM A SZERETET ÉS A GYÖNGÉDSÉG, HANEM A HATÁROZATLANSÁG, ÉS A HATÁROK KIJELÖLÉSÉNEK HIÁNYA TÁPLÁLJA.

Ha a gyermek annak ellenére engedetlen, hogy szeretetíigényét kielégítettük, akkor meg kell büntetnünk, ezt a típusú dacot meg kell törnünk. A büntetés legyen elég szigorú ahhoz, hogy célunkat elérjük, de a lahatő legenyhébb, ami már elég. Ha egy utasítás is elég, miért büntetnénk például valami kiváltság megvonással. A kifejezetten dacos ellenszegülés megtöréséhez utolsó mentsvárként időnként szükség van testi fenyítésre.

Legyünk óvatosak!

Néhány fontos szabály:

  • + a gyereknek pontosan kell tudnia, miért kap büntetést ("rossz fiú" nem jó - "engedetlen voltál" jó)
  • + ne okozzunk semmiféle fizikai sérülést
  • + a büntetés után, amíg sír, hagyjuk magára, de maradjunk közel. Amikor abbahagyta, a szeretetünkről biztosítanunk kell (szemkontaktus, testi melegség, kitüntetett figyelem)

A fejezet zárszava az arány. Meg kell találnunk a megfelelő arányt a szeretet, a fegyelmezés, a rugalmasság és a határozottság között.

 

 

komment

Címkék: büntetés kérés dac parancs jutalom fegyelmezés


süti beállítások módosítása