Keresztény Szülők

Elérkeztünk a könyv (Campbell: Egy életre szóló ajándék) utolsó fejezetéhez. Számomra nagyon fontos a címben feltett kérdés, mert semmire sem vágyom jobban, mint hogy a gyermekeimmel együtt lehessek majd a mennyben. Nézzük tehát milyen tanácsokat ad a szerző.

Ritkán lehet olyan fiatalt látni, aki tudja élete értelmét és célját, békében él önmagával és a világgal, s értelmesen, távlati célokért küzd ebben a kaotikus , örökké változó, félelmekkel teli világban.

Ez azért van, mert kevés fiatal kap gyerekkorától kezdve útmutatást a szüleitől. Ez két dologtól függ: (1) maguk a szülők birtokában vannak-e annak, ami útmutatásul szolgálhat gyermekeiknek; (2) a gyermek tud-e azonosulni szüleivel, hogy elfogadja és magáévá tegye a szülők értékrendjét. Ha a gyermek nem érzi szülei szeretetét, akkor nem lesz neki ez könnyű.

Az első követelmény

Rendelkezünk-e szülőként olyan alappal, amelyre felépíthetjük életünket, s amely kiállja az idő próbáját. A szerző egyetlen olyan alapot tud javasolni, amely az élet bármely időszakában és bármely helyzetében biztos támpontot jelent: Istent.

Az Istennel való személyes és bennsőséges közösség, amelyet Jézus Krisztus, Isten Fia tett lehetővé - a legfontosabb dolog az életben.

Ha még nincs ilyen alap az életedben, akkor ideje elgondolkodnod ezen. Gyermeked érdeke is, hogy egy megbízható, biztos értékrenddel rendelkezz! Ne nyugodj, amíg ez nincs meg!

A második követelmény

Hogy tud gyermeked azonosulni veled? Erős, egészséges szeretetkapcsolat által. Egyébként gyermekünk, kamaszunk erősen lázadhat tekintélyünk, személyünk ellen. Szeretet és elfogadás: ezek kulcsfontosságúak a hitrenevelésben.

Úgy készíthetjük fel gyermekeinket Isten szeretetének elfogadására, ha gondoskodunk érzelmi tankjának folyamatos telítettségéről és lelki szükségleteik betöltéséről.

A gyermek emlékei

A gyerekek sokkal inkább emlékeznek az érzéseikre, mint a tényekre. Tehát ugyan nagyon fontos, hogy jó tanítást kapjon egy gyermek pl. hittanórán vagy vasárnapi iskolában, de minden hiába, ha nem érzi jól magát a gyerkőc. Ekkor a legjobb esetben is, nem fogja érdekelni a lényeg. (Még rosszabb, ha elutasítja a jó tanítást.) A tanítást nem szabad a gyermek érzelmi igényei elé helyezni. A hitélet és az érzelmi élet nem válsztható szét. Ha hitre szeretnénk nevelni gyerekeinket, akkor először is az érzelmeikkel kell törődnünk. 

Tehát kisgyermekeknél az Istennel kapcsolatos tudnivalóknak kellemes élményekre kell épülniük.

Egy általános tévhit

Ne higgyük azt, hogy rosszat teszünk egy gyermeknek azzal, hogy nem kínáljuk fel neki az összes létező választási lehetőséget. Sőt! Rosszat azzal teszünk, ha nem mutatunk irányt neki azzal, hogy az általunk egyetlen jónak és követendőnek tartott elv szerint neveljük, tanítjuk őt. 

Az ilyen látszólag széles látókörben nevelkedett emberek a tipikus áldozatai a szektáknak, szélsőséges csoportoknak, szervezeteknek.

Minden gyermek kedveli a történeteket!

A szülőknek aktívan részt kell venniük gyermekük hitre nevelésében. Nem szabad ezt a területet ráhagyni még a világ legkiválóbb gyülekezeti ifjúsági vezetőjére sem. (De használjuk ki, hogy ha van ilyen a gyülekezetünkben. :) De a felelőség a szülőé: a szülőnek kell rávezetniük gyermekeiket a hit igazságainak megértésére. Nem elég ezeket az igazságokat elmondani, át kell ültetnünk gyermekünk életébe a gyakorlatban. Ne csak a történeteket meséljük el: magyarázzuk is el, hogy számára mi a jelentősége annak a történetnek. Ez idő, energia a szülő részéről, tehát áldozatot követel.

Kiváló alkalom az esti lefekvés ideje egy kis beszélgetésre akár hitbeli kérdésekről is. Szánjunk időt történetekre, a gyerekek kérdéseire. Ha még izgágább a kölykünk, akkor fordulatos történetet mondjunk. A kérdések során pedig biztos lesz olyan, ami saját életükben is kérdés, így megválaszolásukkal nekik is tanácsot adunk.

Akkor is folytassuk, ha a gyermekre látszólag nincs hatással. Biztos, hohy mély nyomot hagy benne. Ezek az alkalmak formálják gyermekünk jellemét, gondolkodását. 

Osszuk meg gyermekeinkkel lelki életünket!

Amiről eddig volt szó, az a fejlődéshez szükséges nyersanyagot biztosítja csak. Ezt meg kell tanulnia a gyemeknek a gyakorlatba átültetni, a gyakorlatban megélni, alkalmazni. A legegyszerűbben és leghatékonyabban úgy segíthetünk, ha megosztjuk vele saját hitéletünket: hogyan éljük meg mi a hitünket a gyakorlatban. Mutasd meg a gyermekeidnek, hogy mit jelent naponként Istennel élni, és személyesen ráhagyatkozni.

Meséljünk neki arról, hogy mennyire szeretjük Istent, milyen jó naponként vele élni, benne bízni, keresni a vezetését, megköszönni a segítségét, szeretetét, gondoskodását, ajándékait, feleleteit imáinkra.

Minél frissebb élményeket osztunk meg gyermekeinkkel, annál jobb. Így tud gyakorlati módon felkészülni az életre. Így láthatja a gyermekünk, hogy Isten gondoskodik minden szükségletünkről.

Minél korábban megtanul Istenben bízni, annál szilárdabb jellemű ember lesz.

Tudnia kell miért, kiért imádkozunk. Ismernie kell a nehézségeket, amikért imádkozunk. Beszéljünk arról, hogy miként munkálkodik Isten a mi életünkben, hogyan használ minket mások életében. Arról is tudjon, hogy őérte is imádkozunk. Megtanulhatja, hogy bocsánatot kérjen Istentől, és elfogadhatja a megbocsátást, felszabadulhat a bűntudat érzése alól. Ez nagyon fontos a mai világban, kevesek képesek erre. 

Sok sikert kíván a szerző a gyerekneveléshez! Időről-időre olvassuk át a könyvet, és emlékeztessük magunkat arra, hogy mennyire fontos szeretnünk gyerekünket.