Keresztény Szülők

Megárthat-e a túl sok szeretet a gyerekeknek? Ezt a kérdést a HELYES SZERETET fogalmának fényben kell megvizsgálni.

Emlékeztetőül: A helyes szeretet biztosítja a a gyermek egészséges növekedését, elősegíti érzelmi fejlődését, és növeli az önbizalmát.

Ebből következik egy alapelv, miszerint a gyermeknek mérhetetlen sok helyes szeretetre, viszont egy parányi helytelen szeretetre sincs szüksége.

A helytelen szeretet

A helytelen szeretet gátolja a gyermek érzelmi fejlődését azáltal, hogy nem elégíti ki annak érzelmi szükségleteit, visszaveti önbizalmát, és mindinkább függő viszonyt teremt a szülővel.

A helytelen szeretet négy leggyakoribb formája: birtoklási vágy, csábítás, önmegvalósítás, szerepcsere.

A birtoklási vágy

Ebben az esetben a szülő arra törekszik, hogy gyermeke erősen függjön tőle. Kisgyerekkorban teljesen függ a gyermek a szüleitől, de ha ez nem csökken ahogy nő a gyermek, akkor ez akadályozza a gyermek érzelmi fejlődését. A függőségi állapot fenntartását érzelmi zsarolás által éri el a szülő, vagy a szülői tekintélyénél fogva megköveteli az engedelmességet. 

A gyermeknek éreznie kell, hogy szülei önálló lénynek tekintik. Ezt azzal érhetik el, hogy gondolkodásra, spontaneitásra öszönzik, és ráébresztik, hogy önálló személyiség, aki egyre inkább felelős önmagáért.

 Ha nem segítjük gyermekünket a fokozatos önállósodásban, akkor vagy túlságosan függeni fog tőlünk, és képtelen lesz eligazodni a világban, vagy ahogy növekszik megromlik vele a kapcsolatunk, és egyre inkább szembehelyezkedik elvárásainkkal.

Minden szülőben van némi birtoklási hajlam, ezért vigyáznunk kell, hogy (1) felismerjük ezt magunkbn, (2) válasszuk külön a gyermekünk boldogulását szolgáló valódi törődéstől, (3) tartsuk mindig szemünk előtt, és (4) ne engedjük, hogy a birtoklási vágy befolyásolja cselekedeteinket.

A csábítás

Ez a terület nehezen behatárolható. A csábitó szeretet olyan tudatos vagy tudat alatti próbálkozás, melynek célja, hogy a gyermekkel való együttlét során érzéki, szexuális élményhez juttasson.

Meg kell értenünk, hogy (1) életkortól függetlenül minden gyermeknek szüksége van a megfelelő testi kontaktusra, (2) ha a gyermekkel kapcsolatban olykor szexuális érzéseink vagy annak tűnő gondolataink támadnak, ez normálisnak tekinthető, (3) nem kell foglalkozni ezekkel a helytelen érzésekkel, tovább kell lépni, és biztosítani mindazt a gyermek számára, amire szüksége van, beleértve az erotikamentes fizikai kontaktust is.

Él egy tévhit, miszerint az édesanyjától túl sok szeretetet kapó lány, vagy az édesapjától túl sok szeretetet kapó fiú homoszexuálissá válhat. Ennek épp az ellenkezője igaz.

A szerző nem találkozott munkája során olyan szexuálisan elferdült emberrel sem, akinek meleg szívű, szerető édesapja volt.

Drágám! Ezt tartsd szem előtt! Ennyire fontos az apa szerepe a gyermeke életében. Manapság talán azért is van olyan sok homoszexuális ember, mert az apák annyira nem vesznek részt a család életében. De ha nem is él a családjával, hogy is tehetné, igaz?

Az önmegvalósítás

Ez a leggyakoribb hiba a helytelen szereteten belül. Ez az önmagunk életének vagy vágyainak a gyermek életén keresztüli megélése. A legártalmasabb formája ennek az, amikor az apa fián vagy az anya a lányán keresztül éli ki szexuális vágyait. Például az apa a fia csábításain keresztül éli ki szexuális vágyait, a fia könnyen azt tanulhatja ebből, hogy a nőket a szexuális vágyának tárgyaiként kezelje. Nehezére fog így esni a nőket saját érzésekkel rendelkező, egyenrangú személyiségeknek tekinteni.

Ez a szeretet gyakorlatilak feltételhez kötött: ha a gyerek betölti a vágyaimat, akkor szeretem. Ezt nem engedhetjük meg magunknak. Amikor észre veszünk magunkon hasonlót, térjünk vissza a helyes, feltétel nélküli szeretethez, mert így tudjuk Isten akaratát véghezvinni.

A szerepcsere

Ebben az esetben a szülő a gyermektől várja el a törődést, és védelmet. Az ilyen szülő egyrészt túl magasak az elvárásai gyermekével szemben, másrészt figyelmen kívül hagyja a gyermeke valódi szükségleteit.

A gyermekkel szembeni brutalitás szélsőséges formája a szerepcsere. Az érzelmileg és/vagy fizikailag kimerült szülő gyermekétől várja el a megértést, törődést, vigasztalást. Ha ezt nem kapja meg, megbünteti a gyermekét.

Nehogy a fürdővizzel együtt kiöntsük a gyereket is!

Ne bátortalanodjunk el, azért mert van helytelen szeretet, ne féljünk, hogy esetleg mi is hibát követünk el. A jóra koncentráljunk. Igyekezzünk helyesen szeretni gyermekünket.

A helyes szeretet a gyermek javát és jó közérzetét szolgálja a helytelen pedig a szülő természetellenes szükségleteit és gátlásait.