Keresztény Szülők

A feminizmus megjelenése óta a gyereknevelésben is megjelent egy irányzat, mely szerint a lányok korább szörnyű szexista előítéletek áldozatai voltak és a fiúkat lányosabban kell nevelni. Azt próbálják azóta is elhitetni a fiúkkal, hogy belőlük is nagyszerű anyák lehetnek, és az anyukák meg kemény fickók. Sok feminista nem alapít családot, nem akarnak gyereket, mégis ilyen tanácsokat adtak és adnak.

A feministák a bajok egyik okát a játékokban látták. Hadjáratot folytattak az USÁ-ban, hogy a játékboltokban ne írják ki, hogy "Játékok fiúknak" vagy "Játékok lányoknak". Jó pár év kellett ahhoz, hogy végül mégis megtehessék a játékboltosok, hogy nemek szerint rendszerezzék a játékokat. Sikerült bebizonyítaniuk, hogy a fiúk és lányok érdeklődési köre merőben különbözik. Ezt a tényt később orvosi műszerekkel végzett mérésekkel is alátámasztották (MRI, PET).

Sajnos, a feminizmus virágkora alatt elért agymosás még most is érezteti hatását. Sokan nem tudják vagy akarják megértetni fiaikkal, hogy mi a különbség és mit jelent valójában a férfiasságuk. A zűrzavart tovább fokozza a homoszexuális mozgalmak előretörése. Azt hirdették, hogy ha nem erőltetjük rá a gyerekinkre a nemüket, akkor majd ők szabadon választhatnak. Hú de jó! Nyilván ez inkább csak összezavar egy gyereket, semmint boldoggá tesz.

Tudatosan oda kell figyelnünk, hogy gyermekeink megértsék saját nemi identitásukat. Tudatában kell lenniük a fiainknak (és lányainknak is), hogy az a kép, hogy a férfiak többségében erőszakosak és tiszteletlenek a nőkkel, az egy feminista téveszme. Hosszútávon ezen múlik a társadalom stabilitása.

Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy a történelem során talán elsőként, Jézus volt az, aki egyenrangúként tekintett a nőkre. A Biblia határozottan állástfoglal: Isten két nemet teremtett, és ez a két nem egymást kiegészíti, egymást segíti.

Kérdések:

- Hogy erősíted a gyakorlatban a gyermeked nemi identitását?

- Egyetértesz azzal, hogy a társadalom egészére káros, ha azt tanítjuk fiainknak, hogy ők is sírhatnak, ők is babázhatnak és lányainknak, hogy lehetnek ők is olyan erősek, mint a fiúk stb.?

- Lányos szülők! Hogy neveljünk olyan lányokat, akik megállják a helyüket a társadalomban, de nőiesek?

- Vajon a fiúk természetüknél fogva erősebbek (tartóoszlopai lesznek a családjuknak), vagy neveléssel tesz szert olyan tulajdonságokra, amelyek alkalmassá teszik a feladatra (kitartás, megbízhatóság, kiegyensúlyozottság stb.)?

Az én kicsi fiam

Két szem ragyog reám,

Két ajak ér hozzám,

Két kar fonódik rám:

Az én kicsi fiam.

Senki sem tudhatja,

Mit jelent nekem léted.

Mert annyira szeretlek:

A menny küldött téged.

Te vagy a mindenem,

Te ülsz az ölemben.

Ez is maradsz nekem:

Az én kicsi fiam.

A fiúkat (általában) nehezebb nevelni, mint lánytestvéreiket. Vannak nehezen kezelhető lányok is, de a fiúk különösen komoly kihívást jelentenek. A gyerekek vérmérséklete ugyan egyénenként változó, de a fiúk természetüknél fogva öntudatosabbak, merészebbek és ingerlékenyebbek, mint a lányok. Platón szerint "az összes állat közül a fiú a legkezelhetetlenebb".

Manapság nagyon sok káros hatás érheti gyerekeinket (filmek, tv, zene, homoszexualitás propagálása, biztonságosnak mondott szex, interneten elérhető ocsmányságok, pornó stb.) A szülőknek szembe kell nézniük a kérdéssel: hogyan irányíthatjuk fiainkat és lányainkat úgy, hogy elkerüljék ezeket a mindenhonnan érkező káros hatásokat?

A szülőknek ebben a meccsben nemcsak védőt, de támadót is kell játszaniuk. Nem elég megvédeni a gyerekeket ezektől a hatásoktól, de ki kell használni a kisgyermekkor fogékony éveit, hogy formálják gyermekeik jellemét. Kb. 2 évtized alatt becsületes és törődő férfiakat kell faragnunk, akik tisztelik a nőket, hűségesek a házasságban, elkötelezettek, erős és határozott vezetők, jól tudnak dolgozni, és biztosak férfi mivoltukban. Keresztények végső célja, hogy gyermekük megértse a Szentírást, és egész életében Krisztusért égjen.

Ebben próbál majd segítséget nyújtani ez a könyv. Remélem sikerült felkelteni az érdeklődésed, és a következő bejegyzéseket is elolvasod majd!

Kérdések:

• Egyetértesz azzal, hogy a fiúkat nehezebb nevelni?
• Van alapvető különbség abban, ahogy fiúkat és lányokat kell nevelni?
• Hogy lehet a gyerekeket védeni a káros hatásoktól? (Arra gondolok, hogy egyszer úgyis szembesül a gyerkőc az igazsággal: te hogyan készítetted/készítenéd fel rá csemetéd?)
• Hogyan "támadsz"? (Különböző életkorban más és más módszer kellhet...)
• Mi az apa feladata? Vagy mindent megtaníthat egy anya (pl. férfi mivolt)?

Elérkeztünk a könyv utolsó fejezetéhez, és milyen jó, hogy ez is benne van a könyvben!

A nevelés gyakran nehéz, de csodálatosan sokoldalú feladat. A legjobban talán az anyák érzik ezt, akikre gyakran nagy súllyal nehezednek a szülői feladatok. A fegyelmezés oroszlánrésze rá hárul, ha ő van otthon a gyerekekkel, de a biztonság és szeretet legfőbb letéteményese is. Eközben a csemeték egészségének, neveltetésének, szellemének, személyiségének, jellemének és érzelmi szilárdságának legfőbb védelmezője is az anya. A nevelésben elkövetett hibákra ha rá is jövünk, sajnos általában csak utólag. Azt már ne is említsük, hogy egyéb kötelezettségei is vannak egy anyának (férj, rokonok, barátok, gyülekezet, főnök). Gyakran telnek úgy a napok, hogy anyuka mindenki igényeit, kívánságait kielégíti, de magára egy perce sem marad.

Csodák csodájára egész jól is tudunk boldogulni ezzel a sok feledattal, felelősséggel mindaddig, amig viszonylag kézben tartunk mindent. Ha valami kibillent a "nyugalmi állapotból" (pl. beteg gyerek, házassági konfliktus, vita a szomszéddal stb.), akkor a többi rutinfeladat rendkívül megnehezedik. Ilyenkor már akár délelőtt 10-kor az jut eszünkbe: Hogyan élem túl a mai napot? Íme öt javaslat, ami segíthet ezeken a napokon:

1. HAGYJUNK EGY KIS IDŐT MAGUNKRA IS. Legalább hetente egyszer kapcsolódj ki. Senkinek sem tesz jót, ha folyton csak dolgozik. Az egész családnak jót fog tenni, ha felüdülsz egy kicsit. Például menj el tornázni, sétálni, vásárolni, találkozz egy barátnőddel stb. Ez nem luxus!

De még ennél is fontosabb a védelem és a szerelem megőrzése a házasságban. Erre is szánj külön időt. Hetente, de legalább két hetente tölts minőségi időt a férjeddel. Menjetek el valahová kettesben. Az erre költött pénz és ezzel töltött idő többszörösen visszatérül. Nemcsak a házasságod lesz jobb, hanem a közérzeted is. Az életet sokkal élvezetesebbnek találjuk, ha tudjuk, nemcsak a feleség, hanem férjünk életének legnagyobb kincse is vagyunk.

2. NE KÜSZKÖDJÜNK OLYAN DOLGOKKAL, AMELYEKEN ÚGYSEM TUDUNK VÁLTOZTATNI. A szellemi egészség első alapelve az elkerülhetetlen elfogadásának megtanulása. Ha minden szép és tökéletes, de az anyósát nem szereti valaki, az beárnyékolhatja mindazt a jót, ami körülveszi.

Másrészt az életben annyi válságot élünk meg, ne nagyítsuk fel bajainkat a jó napokban. Az élettel való elégedetlenség rossz szokássá válhat, és ezért a magatartásért nagy árat fizethetünk, hiszen megrabolhat az élet örömeitől. (pl. ne szomorkodjunk azon, hogy nincs valamink stb.)

3. A NAGY PROBLÉMÁKKAL NE KÉSŐ ÉJSZAKA FOGLALKOZZUNK. Ha fáradtak vagyunk minden rosszabbnak, nehezebbnek, reménytelenebbnek tűnik. Könyebben veszekedhetünk. Inkább aludjuk ki magunk és reggel egy csésze kávé mellett beszéljük meg.

4. IGYEKEZZÜNK LISTÁT KÉSZÍTENI! Három előnye is van: (1) nem felejtünk el semmit, (2) fontossági sorrendben haladhatunk és (3) láthatjuk mit végeztünk már el.

5. KÉRJÜK ISTEN SEGÍTSÉGÉT! Szülők! Naponta imádkozzatok gyerekeitekért, mert a feladat az embernek túl nehéz. A könyvek nem segítenek annyit, hogy helyettesítsék Istent.

Remélem, hasznosnak találtad a sorozatot! A következő könyv James Dobson: Fiúk nevelése lesz. Ha még nincs fiad vagy lányod van csak, akkor is érdemes lesz olvasni, mert a legtöbb nevelési elv nem függ a nemtől. A különbőzőségek megfogalmazása segíthet abban, hogy kitaláld azt is: a lányoknak mire van szüksége.

 Aki figyelmesen követi ezt a sorozatot észre vehette, hogy kimaradt három fejezet. Ezek a fejezetek inkább tanároknak szólnak (a fegyelmezett tanulásról, a tanulás korlátairól), ezért ezekről én ebben a blogban nem írok. Ez a fejezet is csak részben tartozik az érdeklődési körünkbe, úgyhogy jócskán zanzásítva íme, a lényeg:

Rendkívül fontos, hogy egy gyerek tisztelje szüleit, így az is fontos, hogy hogyan viszonyul a szülő irányító szerepéhez. Ezen múlik, hogy fogadja értékrendünket, filozófiánkat akár a házasság előtti testi kapcsolatról. Magától értetődő, hogy a kiindulópont az egészséges szülő-gyerek viszony kicsi kortól kezdve.

Jobb ha felkészülünk: a szülők iránti hűség nem elegendő motivációforrás serdülőkorban vagy a fiatal felnőttkorban. Csakis az Isten iránti hűség elegendő az önmegtartóztatáshoz. Gyermekeinknek meg kell tanulniuk, hogy Isten erkölcsi törvényeinek is vannak következményei, ugyanúgy, mint a fizikai törvényeknek.

Ötlet: 10. születésnapra lehet valamilyen értékesebb ékszer (nyaklánc, gyűrű) az ajándék, ami jelképezi az erkölcsi tisztaságát, amit megőrizhet, amíg meg nem találja azt, akivel le akarja élni az életét.

 Van valakinek tanulságos tapasztalata ebben a témában?

Máté végre önszántából engedelmeskedik, mert megtanulta, hogy hol a helye a családban. Persze ez nem az én sikerem: a 101 kiskutya segített, innen tanulta a következőt:

Máté: - Hé főnök, hol vagy?

A legjobb, hogy Simont már nekem nem is kell erre megtanítani, szépen megtanulta Mátétól.

Így aztán ketten kérdezik tőlem:

- Hé főnök, mikoj vacsojázunk máj?

---------------------------------------------------------------------------------------

Ma a Szépség és a Szörnyeteg című mese adott ihletet Máténak ebéd közben. Kért vizet, öntöttem neki, majd Belle hanglejtésével:

- Köszönöm, hogy megmentetted az életemet.

Esti imádság:

- Köszönöm, hogy kiöntöttem a tejet és majd gyere. Jézus, kérlek, hogy hadd aludjak és legyél jó! Ámen

Az első bekezdésben máris nagyon jólesett egy mondat: "...nem egyszerű feladat a gyermek felelősségtudatának és önfegyelmének szintjét emelni." Jól esik, hogy a szerző tudja, elismeri, hogy mennyire nehéz is a gyereknevelés. De a felelősségtudat és az önfegyelem olyan fontos tulajdonságok, amik nélkül nem lesz hosszútávon boldog egy ember sem. Ha éppen elfáradtál, kedves olvasó, ebben a nehéz munkában fújd ki magad. Látod, mindenki, aki szeretné, hogy boldog gyereke legyen küzd és elfárad. Sőt! Szerető Atyánk is tudja, nehéz dolgunk van, mert a korszellem - jobban, mint valaha - ellenünk dolgozik. Kitartás, az állhatatos munkád meghozza gyümölcsét!

Az előző fejezetben két eszközről olvashattunk, ami a felelősségtudat és az önfegyelem szintjét segít emelni gyermekünkben. Most további három ilyen eszközről lesz szó.

3. A megerősítéssel tanult szinte bármilyen viselkedés újra kiküszöbölhető, ha a jutalmat elég sokáig visszatartjuk. Ez a kioltás elve. Nézzünk egy gyakorlati példát: nyafogás. Miért alakul ki? Amikor normális hangon kér a gyerek, elfoglaltak vagyunk, nem figyelünk oda. Elkezd nyafogni, odafigyelünk, mert zavar minket a hang. És már meg is erősítettük a nyafogást, mint sikeres szülői figyelemfelkeltő eszközt. Ha le akarjuk szoktatni a nyafogásról, akkor fordítsuk a visszájára a helyzetet: mondjuk meg a gyerekünknek, hogy olyan fülünk van, ami nem hallja meg a nyafogást, csak a szép kérést. DE! Akkor tényleg meg kell hallanunk a szép kérést! 1-2 napig biztos eltart, amíg a nyafogással próbálkozik. Légy kitartó! Ez különösen akkor fontos, ha másnál (pl. nagymama) sikeresen működik a nyafogás továbbra is. Legjobb ilyen esetben a csapatmunka, gyorsabban leszokik a gyerkőc a nyafogásról, ha többfelől kapja az üzenetet. Hasonlóan megpróbálhatunk elbánni a hisztivel is. Ignoráljuk. Egy rövid részlet szóról-szóra: "A hisztéria a legtöbb gyereknél egyfajta kihívó viselkedés, amelyet egyszeri vagy többszöri megérdemelt veréssel meg lehet szüntetni. Néhány gyermeknél azonban, mint amilyen én is voltam, valami másról volt szó. Akár csak a piromániás, én is élveztem, ha azt láttam, milyen sok aggodalmas sürgés-forgást tudok kiváltani. Ez volt a jutalmam." A szerző szüleinek egy véletlen folytánegy alkalommal sikerült kioltani fiukban ezt a viselkedést. Olyan szörnyen hisztizett, h ogy rémülten bujtak az épp kezükben lévő újság mögé, és nem vettek tudomást a fiuk szörnyű viselkedéséről. A kisfiú egy idő után igen nevetségesnek látta saját viselkedését és a színjátékát. Többet nem hisztizett. (Hát jó lenne, ha nekem is sikerülne ilyen hatékonyan a kioltás ebben a témában. Jelenleg nagy küzdelem folyik... Akinek eszébe jut, imádkozzon értünk! Köszi!)

A kioltott viselkedés vissza-vissza tér, de ez ne szegje kedvünket. Legyünk kitartóak továbbra is!

Ha lehet akkor kombináljuk a kioltást a megerősítéssel: miközben megvonjuk a megerősítést a helytelen viselkedéstől, jutalmazzuk a helyes viselkedést. Így gyorsabb lesz a változás és hatékonyabb is.

4. A szülők és a pedagógusok is fogékonyak a megerősítésre. Vagyis, mi is tanulhatunk a gyermekeinktől.

Példa1: Gyerekek tökéletesen viselkednek a vidámparkban, ezáltal megerősítik szüleik viselkedését, vigyék őket többször oda.

Példa2: Gyerek fegyelmezés során anyja szemébe vágja, hogy az már nem is szereti. Érzelmi zsarolás, gyakran sikeresen alkalmazott fegyver.

Példa3: Apa nem viseli el gyerekei zaklatását. Ha nem felelnek meg elvárásainak, üvöltözik velük, mert látja, hogy akkor engedelmeskednek. Hangos, erőszakos szülő lesz belőle, mert üvöltözését megerősítették.

Tanulság: Figyeljünk oda, hogy hogyan fogadjuk a megerősítést. Nem könnyű a megerősítés hiányában a jó úton maradni!

5. A szülők gyakran a nemkívánatos viselkedést erősítik meg, és gyengítik az általuk értékesnek tartott viselkedésformát. Gyakran nem szándékosan tesszük ezt, ezért is fontos nevelési döntéseink felülvizsgálata és korrigálása, ha egy nemkívánatos vislkedésforma jelenik meg kis családunkban.

Példa1: Gyerkőc nem akar lefeküdni, elkezd sírni, hisztizni és mivel vendégek vannak anyja végül megengedi neki, hogy kijöjjön az ágyból. Anya biztos lehet benne, hogy másnap ismét próbálkozni fog a jól bevált módszerrel.

Példa2: Ha valamit kér tőlünk a gyermekünk és mi rutinból nemet mondunk, mert azzal időt nyerünk, hogy átgondoljuk a kérdést, akkor egy idő után megtanítjuk gyermekünknek, hogy a nem igazából talán. Tehát további győzködéssel, nyaggatással még sikreket érhet el. Legyen az igen igen és a nem nem, de lehet gondolkodási időt is kérni, gyerek érveit végighallgatni és utána dönteni. Ne engedjük meg a vitatkozást, a morgást, az ajtócsapkodást és az alkudozást a siker érdekében. Ha megszületett a döntés, akkor az valóban végleges legyen.

Jutalmat ne a rossz viselkedés abbahagyásáért kapjon a gyerek, mert akkor a rossz viselkedésformával kezdi a gyermek a játszmát a jutalomért. Tehát nem jó, ha ezt mondjuk: "Kapsz egy csokit, ha abbahagyod a hisztit!" Amikor nem hisztizik egy olyan szituációban, amikor pedig szokott, akkor jutalmazzuk vagy dícsérjük meg, hogy milyen jó gyerek. Így igazán a helyes viselkedésterősítjük meg. Ez alkalmazható csecsemőknél is. Persze nem szoktathatjuk le őket teljesen a sírásról, mert hiszen ezzel kommunikálnak, de lecsökkenthetjüka minimálisra, ha nem erősítjük meg, hogy bármiért sír figyelmet kap. Próbáljuk inkább a sírások közti szünetet megerősíteni.

Végül: Szülőként nekünk is önfegyelmet és türelmet kell gyakorolnunk, hogy úgy használjuk a megerősítés és kioltás eszközét, hogy felelősségteljes és érett viselkedést segítsünk elő gyermekeinknél. Ehhez néha az kell, hogy a gyerek szembesüljön a tettei következményeivel. Ne vigyük el helyette a balhét (mindig)! Hadd tanuljon kisebb kellemetlenségekből, mint hogy nagyon pofára essen, amikor a mi védőszárnyunk alól kirepül.

Kívánom minden kedves olvasónak, hogy valóban csodát tegyenek ezek az eszözök az életében!

Kérdéseim:

- Próbáltad már ezeket az eszközöket? Neked beváltak?

- Küzdesz valami nevelési problémával, aminél beválhatnak ezek a módszerek?

- Van-e valami a te vislkedésedben, amit a gyerekeid erősítettek meg? Akár pozitív, akár negatív dolog. Sikerült esetleg valamit leküzdeni, megváltoztatni? Hogyan?

Várom a hozzászólásokat! :)

-Máté, finom volt a sütemény?

- Nem, még a számban van.

-----------------------------------------------------

Máté: Hol a cipőm?

Mama: A földszinten.

Máté: Nem, a fentszinten van.

------------------------------------------------------

Egy cseppet sem működik ez a játék...

A korábbi fejezetekben arról volt szó, hogy hogyan fogadja a szülő a gyermeke dacos viselkedését. Ebben a fejezetben viszont már nem az ellenszegülő gyerekek neveléséről olvashatunk, hanem olyan gyerekekről, akik nem szándékosan engedetlenek, de meg akarjuk nekik tanítani, hogy pl. rendesen egyenek, rakjanak rendet maguk után, felelősségteljesen bánjanak a pénzzel, ne nyafogjanak stb.

Ezek a viselkedésbeli problémák nem okoznak közvetlenül problémát a szülő és gyermeke kapcsolatában, tehát nem kell olyan erélyesen fellépni ezek ellen, mint a dac ellen. Vannak sokkal hatékonyabb eszközök is. Például a "pozitív megerősítés", vagy a megerősítés törvénye. (A jó viselkedést jutalmazzuk, ez vágyat kelt a gyerekben, hogy máskor is megismételje a jutalmazott viselkedésformát).

A megerősítés törvénye az alábbi alapelvekre épül.

1. A jutalmat gyorsan oda kell adni. Minél közelebb van a jutalom, annál hatékonyabb az eszközünk. Hosszútávú jutalom nem motiválja a gyerekeket. A szerző javasolja a következő eszköz használatát: táblázatba rögzítsük, hogy mit várunk el a gyereküntől (pl beágyazás, fogmosás stb). Minden nap jelöljük meg, azokat, amik sikerültek és jutalmazzuk érte meg a gyerekünket.Az elvárások természetesen változnak, ahogy a gyerekek nőnek, fejlődnek.

2. A jutalomnak nem kell feltétlenül anyagi jellegűnek lennie. Bármi lehet, amit valaki alkalmasnak tart, ha elősegíti a kívánt viselkedést (pl. dícséret, valami finomság, játék stb). A szóbeli megerősítés nagyon fontos eszköz. A szülő-gyermek kapcsolatot is nagyban befolyásolja. A szülő felemelheti, de el is tiporhatja gyermekét, gyermeke önbecsülésést, azzal, ahogy beszél hozzá, amilyen visszajelzéseket eljuttat hozzá a szavain keresztül. De nem szabad agyondícsérni, ajnározni a gyereket, mert elértéktelenedik a dicséretünk, és nem fog motiválólag hatni. A dicséret a pozitív, konstruktív viselkedést jutalmazza. Ne általánosságot mondjunk, hanem a konkrét viselkedést jutalmazzuk. ("Jó fiú voltál." helyett "Ma nagyon szépen rendbe raktad a szobád.") Ne felejtsük el, hogy mennyire fontos a valós dicséret: legyen nyitva a szemünk, mit dicsérhetünk meg!

A megerősítés elve különösen hasznos serdülőknél.

1. Állapítsuk meg, hogy mi fontos a gyereknek, és használjuk ezt ösztönzőnek. (Pl. szeretne egy hi-fit)

2. Kössünk egyezséget. (Mit, mennyi ideig kell elvégeznie, hogy pénzt kapjon - pl. 6-10 héten keresztül napi egy óra házi munka, heti 1x kocsimosás stb)

3. Olyan módszert vezessünk be, amelyben rögtön adható jutalom. (Az elvégzett munkával pontokat gyűjthet, ha összegyűlt az előre megbeszélt pontszám, megkapja amit szeretne) De csak akkor kapjon jutalmat (pontot), ha valóban megérdemli.

Kérdéseim:

Mi a véleményed erről a fejezetről? Egyetértesz a szerzővel? Kipróbáltad már ezt az eszközt? Valóban csodát tesz? Van hasonló csodatevőeszközöd?

Ebben a fejezetben rengeteg kérdés és válasz van, túl sok ahhoz, hogy mind szerepeljen itt. Kiválasztottam azokat, amelyek számomra, vagy a többség számára fontos lehet.

1. kérdés: Mit kell megértetnünk óvodáskorú gyerekünkkel? Mi a nevelési célunk ebben a korban?

Válasz: A két legfontosabb üzenetünk gyermekünknek ebben a korban: (1) feltétel nélkül szeretjük, fontos és drága számunkra, hálát adunk Istennek érte és hogy mi lehetünk a szülei. Emellett (2) sőt pont azért, mert szeretjük, meg kell tanítanunk az engedelmességre.

2. kérdés: Manapság hangoztatják, hogy mennyire fontos a szülő-gyermek kommunikáció. Ha elnyomjuk a gyermek dacos viselkedését, hogy tud hangot adni a gyűlöletének, neheztelésének?

Válasz: Az igazi érzések kinyilvánítását nem szabad elnyomni: mondjon a gyermek a szüleinek bármit, de tisztelettel. Szülőt szidalmazni, nyíltan lázadni ellene viszont tilos. Ha tisztelettel fogalmaz meg kritikát a gyermekünk, azt kötelességünk komolyan venni, adott esetben bocsánatot kérni, vagy elmagyarázni, miért tett úgy, ahogy tett!

3. kérdés: Valóban kellenek korlátok a gyerekeknek?

Válasz: Igen, ha tudják, hogy hol vannak a korlátok, akkor nagyobb a mozgásterük, szabadabban mozognak a korlátokon belül. Ha nincsenek korlátok, akkor bizonytalanságuk miatt nem használják ki a lehetséges mozgásteret. A gyerekek biztonságban érzik magukat, ha otthon megfelelő a légkör, és sosem kerülnek bajba, hacsak szándékosan nem. Amíg a határok között maradnak, boldogság, szabadság és egymás elismerése tapasztalható a családban.

4. kérdés: Igaz, ha megverem a gyerekem, verekedésre tanítom vele?

Válasz: A testi fenyítést könnyű rosszul alkalmazni, ha nem átgondolt elvek alapján alkalmazzuk. De ezért nem kell eleve elutasítani ezt a nevelési eszközt. Gyakran agresszívvá válik egy gyerek ha gyűlölködő, szeszélyes szülei rendszeresen elverik, ha haragos felnőttek közötti fizikai erőszak szemtanúja, ha nem szeretik és becsülik meg családjában.

Az első 3-4 évben egyébként is sok testi sérülést szerez egy gyermek, amelyek mind valamire megtanítják őt. Ezektől a fájdalmaktól mégsem lesz egresszív egy gyerek. A fájdalom ebben az esetben arra tanít egy gyereket, hogy ne ismételje meg, amit tett. A tudatos engedetlenség esetén alkalmazott ésszerű testi fenyítés szintén ezt a célt szolgálja. Továbbá arra is tanít, hogy nem csak a fizikai világ rejt veszélyeket. Bizonyos viselkedésformák legalább annyira fájdalmat okozhatnak, mint az, ha megérinti a forró sütőt. A testi fenyítés ne közvetítsen gyűlöletet, ne végződjön elutasítással, így nem válik tőle erőszakossá a gyerek.

5. kérdés: Van-e korhatár? Mettől meddig alkalmazhatjuk a testi fenyítést?

Válasz: 15-18 hónapos kor alatt semmiféle módon. Másfél éves korban már kezdi megérteni egy gyerek, hogy van amit szabad, van amit nem. Ekkor ha valami veszélyeset tesz, akkor például a kezét meg lehet annyira pöckölni, hogy kis fájdalmat érezzen, amiből megtanulhatja, hogy hallgatnia kell a szavunkra. A testi fenyítés felső korhatára kb. az iskoláskor kezdete. Ezután már csak elvétve, súlyos engedetlenségért maximum 10-12 éves korig alkalmazhatjuk. Serdülőket már nem szabad testileg fenyíteni. Őket ha felnőttként kezeljük, kezelhetőbbek

6. kérdés: 2-3 éves gyereket minden dacosságáért meg kell fenyíteni?

Válasz: Nem. Ebben a korban a gyerekek fel akarják fedezni a világot, ebből sokszor baj lesz, de azért ez egy nagyon fontos időszak. Ennek a kornak a sajátossága az is, hogy nagyon könnyű a figyelmüket terelni. Sokszor ezzel megoldhatunk konfliktushelyzeteket. Ami mellett nem mehetünk el szó nélkül: nyílt dac a szülei ellen, ellenkező irányba megy, amikor hívják, szándékosan kiönt valamit, rohan az utcán, amikor szólunk, hogy várjon meg, lefekvés előtt hisztizik, megüt valakit. De ezekben az esetekben sem kell mindig fenekelést alkalmazni, helyette lehet a kezére pöckölni, székre ültetni pár percre stb. A testi fenyítést jobb, ha a legnehezebb helyzetekre hagyjuk: 3 éves kor utánra. Fontos időnként kegyelmet gyakorolni, fontos időnként a humor.

7. kérdés: Mi az oka, ha látszólag semmi eredménye nincs a testi fenyítésnek?

Válasz: Nem minden gyermeknél kell olyan erős eszközt használni, mint a testi fenyítés. Viszont, ha finomabb módszerek hatástalannak bizonyulnak, és testi fenyítést szertetnénk használni, akkor fontos alapelvek vannak, amiket be kell tartani, különben nem érünk el vele eredményt. 5 tipikus hiba van:

1) ötletszerű fegyelmezés: ha nem vagyunk következetesek, akkor mindig próbára teszik a rendszert.

2) a gyermek erősebb akaratú, mint a szülő, és ezt mindketten tudják: vannak olyan erős akaratú gyerekek, akik ösztönösen tudják, nem engedhetik meg, hogy a verés sikeres legyen. Ha veszt a szülő, akkor fegyelmezhetetlenné válik a gyerek.

3) a szülő egy-két évig semmit nem tesz, majd hirtelen el kezd fegyelmezni: időbe telik, amíg a gyerek hozzá szokik az új módszerhez. Legyünk kitartóak!

4) a verés esetleg túl szelíd: ha nem fáj, nem érdemes elkerülni.

5) néhány gyereknél ez a módszer egyszerűen nem megfelelő: idegileg sérült gyerek, bántalmazott gyerek, nagyon érzékeny gyerek. Fontos, hogy alaposan ismerjük és megértsük gyermekünk.

8. kérdés: Mit mondjak a gyerekemnek, mit tegyen ha megüti egy másik gyerek?

Válasz: Nyilván azt tanítjuk egy gyereknek, hogy ne verjen másokat, de itt az önvédelemről van szó. A gyerekek sokszor könyörtelenek egymással szemben, ezért fontos megtanulniuk, hogy meg kell védeniük magukat, ha egy zsarnokoskodó gyerekkel kerülnek konfliktusba.

Az előző fejezetben olvashattuk a fegyelmezés öt alapelve közül az elsőt. Ebben a fejezetben megismerkedhetünk a többi néggyel. Ugorjunk is neki.

A helyes nevelés célja nem a tökéletes gyerek, inkább az, hogy fokozatosan érett, felelősségteljes, istenfélő felnőtteket formáljunk. A folyamat nem rövid és a kamaszkor alatt talán úgy is tűnik, hogy semmi értéket nem sikerült eddig átadni, de aztán megláthatjuk a gyümölcsöket is: csak két évtizedet kell dolgozni és várni! (Hát ez szuper... az ötödénél sem tartunk még. Sebaj, kitartás Nona-mama, kitartás!)

A második alapelv: Gyakran a fegyelmezés után nyílik a legjobb alkalom a beszélgetésre.

Ha egy dacos kihívást követő ütközetet megnyer a szülő, akkor tiszteletet vív ki magának, és a vihar után szülő és gyermek közelebb kerülnek egymáshoz, mint előtte voltak. Ne ijedj meg a kihívástól, az ütközettől. Nem kell túlzásba esni, de egy kis kellemetlenség nagyban hozzájárul a gyermek lázadó lelkületének meglágyításához.

A csata után gyakran a szülőhöz akar bújni a gyerek. Ezt tárt karokkal fogadjuk, hiszen ebben a pillanatban őszintén lehet beszélni a gyermekünkkel, fontos üzenetet adhatunk át neki, taníthatjuk, nevelhetjük. Magyarázzuk el, hogy miért kapta a büntetést, és legközelebb hogyan kerülheti el. Más büntetési módszerrel ez nem olyan gyakran történik meg (sarokba állítás, játékmegvonás).

Nagyon fontos, hogy engedjük magunkhoz a gyerkőcöt egy-egy ilyen csata után, mert ezzel biztosítjuk arról, hogy őt elfogadjuk, csak a viselkedésével van problémánk.

A harmadik alapelv: Felügyelet állandó korholás nélkül (ami nem lehetetlen)!

A szülők gyakran haraggal akarják kikényszeríteni a cselekvést, ahelyett hogy cselekvést alkalmaznának a cselekvés kiváltására. Kimerítő és nem ér el semmit! Teljesen reménytelen és eredménytelen, ha ordibálással próbáljuk a gyerekeket irányítani. Inkább lépjünk a tettek mezejére: pozitív vagy negatív megerősítést használhatunk (jutalom, ha engedelmes, büntetés, ha nem engedelmes). Ha nyugodt hangon kérünk engedelmességet, de gyermekünk ezt elereszti a füle mellett, akkor rá kell szorítanunk valahogy a csemetét, hogy kívánatos legyen számára az együttműködés. Ha egyre hangosabban kiabálunk, de nem teszünk semmit, akkor gyermekünk megtanulja, hogy eleressze a füle mellett a szóáradatot, úgysem lesz semmi kellemetlensége belőle.

Másrészt, ha a konfliktus korai szakaszában alkalmazzuk a testi fenyítést, akkor nem leszünk annyira idegesek, hogy igazságtalan módon vagy mennyiségben alkalmazzuk azt. Hamar megtanulja azt is a gyermekünk, hogy elkerülhető kellemtlenséggel jár ha a csendes kérésre nem engedelmeskedik. De ehhez az kell, hogy bebizonyítsuk, készek vagyunk tenni is azért, hogy elérjük célunkat. A gyerekünk persze időről-időre próbálkozni fog, legyünk résen!

Sokaknak probléma, hogy házon kívül hogyan oldják meg a fegyelmezést. Az alapelvek nyilván ugyanazok, de az alkalmazás változik. Az irányításnál azok a legsikeresebb módszerek, amelyeknél a gyermek szemében fontos dolgok forognak kockán. A gyerekek mindig a végsőkig fogják feszíteni a húrt, viszont azt is tudják, hogy kinél meddig mehetnek el. Ha túl nagy a kockázata annak, hogy az igazság győz, a biztonságosabb utat fogják választani.

A negyedik alapelv: Ne tömjük a gyerekeket drága ajándékokkal!

A szülők ma is mondhatják azt a gyerekeiknek, hogy valamit nem tudnak nekik megvenni. Egy mondás szerint: a jólét nagyobb jellempróba, mint a szegénység. A megbecsülést nem tudja megtanulni a gyerek, ha bármikor bármit megkaphat, csak szólnia, esetleg hisztiznie kell érte. Másrészt, ha túl sokat kap, akkor örömtől fosztjuk meg. Meg kell találnunk a középutat, annyit adjunk, hogy örüljön neki és megbecsülje, amit kap. Ha nem kap semmit akkor nincs öröm, ha túl sokat kap, nincs megbecsülés sem. Meg kell tanulni a gyerekeknek átmenetileg lemondani dolgokról, amikre vágynak.

Az ötödik alapelv: Teremtsük meg az egyensúlyt a szeretet és a fegyelem között!

Ha nem szeretnek egy gyerekeket, az elhervad, mint egy virág. Sőt! Csecsemők meghalnak első életévükben, ha nem szeretgetik őket! A másik véglet a majomszeretet, a következő nemzedék túlzott védelme. Ez utóbbi sokkal gyakoribb manapság, kicsit mintha divat is lenne. Persze természetes, hogy mindenféle bajtól meg szeretnénk óvni gyermekünket, de sok szülő túlzásba esik ezen a téren. A gyermek is áldozatául esik ennek a majomszeretetnek: nem engedik, hogy korának megfelelő kockázatokat vállaljon, amiből hasznos tudásra tehetne szert. Továbbá, a túlvédés következménye lehet az elhúzódó érzelmi éretlenség is.

Végül: fontos, hogy férj és feleség együttmüködjön. A gyerkek felé egységet mutassunk akkor is, ha valamiben éppen nem értünk egyet. Azt beszéljük meg később kettesben, de ne rontsuk le sajátkezűleg egymás tekintélyét a gyermekeink szemében!

Mit gondolsz ezekről az alapelvekről?

Mi a véleményed a testi fenyítésről? Vannak gyerekek akiknél egyátalán nem kell alkalmazni? Vannak gyerekek, akiknél elkerülhetetlen?

Milyen alternatívákat tudsz javasolni?

A fegyelmezés kérdésében az elmúlt 7-8 évtized alatt a végletesség volt a jellemző, azaz vagy túl szigorú, vagy túl engedékeny elvek szerint nevelték a szülők gyermekeiket. Természetesen egyik sem jó. A túl szigorú légkör félelmet kelt a gyerekekben, személyiségük nem tud kialakulni, kiszolgáltatottak. Ennek további következményei: mélyen gyökerező harag, sőt pszichózis. Ha ez a zsarnokoskodás még testi és/vagy szellemi zaklatással párosul, az még nagyobb aggodalomra ad okot. AZ ERŐSZAKOS, ÉRZÉKETLEN FEGYELMEZÉS ÁRT A GYEREKEKNEK! A testi fenyítést a szerző csak adott körülmények és bizonyos korlátok között javasolja. A testi fenyítés nem lehet azonos a durvasággal.

A másik véglet sem sokkal jobb. Ha nincs otthon vezető, akkor anarchia alakul ki, megvetés és tiszteletlenség lesz tapasztalható a szülők irányába. Az 50-es évekre jellemző volt ez az engedékeny hozzáállás. Egy akkori pszichológus szerint ha a gyerek 2-5 éves korában kiadja magából a gyűlöletet, akkor 7 éves korára elmúlik a rombolási vágya és lehetőség nyílik, hogy kialakuljon és erősödjön a szeretet és a ragaszkodás ösztönös érzése. Ekkorra már a szülők is joggal várhatják el, hogy a gyerek szokjon le a szüleivel való feleselésről.

Hát, nem tudom a kedves olvasó hogy van ezzel, de egyrészt én úgy tapasztalom, hogy a szeretet és ragaszkodás ösztönös érzése sokkal hamarabb kialakul (válaszreakcióként a szülői szeretetre és ragaszkodásra), már alig kétévesen is kezdeményeznek a gyerekek szeretgetést. Másrészt, továbbra sem értem, hogy honnan kellene annyi gyűlöletnek és indulatnak lennie egy kicsi gyermekben, hogy a szülei minimum 3-4 éven át mást se kaphassanak tőle csak feleselést, bántást, és igazságtalan kritikát. Harmadrészt, egy ilyen éles váltás a viselkedésben enyhén szólva is képtelenség. Akkor javul meg ilyen hirtelen valaki, ha megtér. Ez nem korhoz kötött. A nevelés is valamennyire megjavítja a viselkedést, de nem ilyen hirtelen. "A gyerekek azt tanulják, amire tanítják őket."

Vissza a könyvhöz...
A józan gyereknevelés 5 tartópillére:

1. A gyereknevelésben kritikus tényező a szülők iránti tisztelet megtanítása. A szülő-gyermek kapcsolat az első és legfontosabb szocializációs kapcsolat a gyermek számára, és az itt tapasztalt hibák és konfliktusok gyakran később is felfedezhetők az életben.

Ahogy a szülői tekintélyhez viszonyul a gyermek, úgy fog viszonyulni később más tekintélyhez (pl. tanár, hatóság stb.) Másrészt, ha kisebb korban nem tart minket és értékrendünket méltónak a tiszteletre, akkor serdülőkorában nem fogja elfogadni és követni az értékrendünket. Keresztény szülőknek különösen is fontos ez a pont, mert gyerekeik kiskorban Istent képezik le a szüleik viselkedéséből, FŐLEG AZ APÁÉBÓL. (APÁK, EZ NAGGYON FONTOS!!!!!)

Mit kell megtanítanunk elsősorban Istenről: mérhetetlen szeretetét és igazságosságát. Minden fegyelmezési szituációban azt kell mérlegelnünk, hogy a kérdéses viselkedés kérdőre vonja-e a szülő irányító szerepét. (pl. másodszor is véletlenül borult-e ki a kakaó, vagy szándékosan, hogy tesztelje az idegeinket és a saját határait)

A szeretet és a fegyelem nem egymás ellen dolgoznak, hanem ugyanannak a tulajdonságnak a két oldala. A fegyelmezés nem csorbítja a szülői szeretetet, hanem belőle következik. A fegyelmezés nem a gyerek ellen, hanem a gyerekért történik. Ne tűrjük el a tiszteletlenséget! Ne hagyjuk, hogy szokásává váljon csemeténknek a szavunk semmibevevése! Ne tűrjük el a feleselést! De mindig a szeretet motiválja a tetteinket!

Viszont! A tiszteletnek kétoldalúnak kell lennie. A szülőnek is tisztelnie kell gyermekét. Szelíden kell bánni öntudatával, nem szabad lekicsinyelni, zavarba hozni mások előtt. A fegyelmezés is lehetőleg négyszemközt történjen. Ne nevessük ki. Erős érzéseit, kéréseit becsületesen mérlegeljük. Érezze, hogy szülei valóban törődnek vele. Az önbecsülést nagyon könnyen megsérthetjük, helyreállítása nagy nehézségek árán sikerülhet csak. A kamaszkorban kamatosan visszakaphatjuk, amit adtunk.

A tipegőkor

1,5 éves kortól kb. 3 éves korig tart. A tipegő a törvény és a rend legelszántabb ellensége. Őszintén hiszi, hogy a világ körülötte forog (mint egy igazi ceeleb:). Még a legjobb szülők gyermekei is ilyenek ebben a korban. (Huhh! Remek, akkor még nincs veszve semmi! :)

Az irányító, ugyanakkor türelmes kéznek végül sikerül lecsillapítania a kis anarchistát, de valószínűleg csak 3-4 éves kora körül. DE! Az irányítást nem engedhetjük ki a kezünk közül ebben a korban sem, mert ha itt vesztünk, akkor jó eséllyel végleg elvesztettük az irányításért folytatott háborút. Ez az az idő, amikor szelíden, de kitartóan meg kell alapozni a tekintélyt, meg kell mutatni, hogy ki a főnök, akivel számolnia kell.

Ha nem tudjuk felszedetni a földről az ötévessel a játékait, nem valószínű, hogy irányítani tudjuk majd élete legdacosabb időszakában. A serdülőkor az azt megelőző időszak minden tanításának összesűrítése és felhalmozódása. A korábbi megoldatlan ügyek akkor robbannak. A fegyelmezést nem lehet elég korán elkezdeni.

A dac egy másik fajtája nem ellenállásból fakad, hanem például csalódásból, kiábrándulásból vagy elutasításból. Ezt máshogy kell kezelni, ezért fontos felismerni! Például ha kistestvér érkezik a családba és a nagyobb elhanyagolva érzi magát, szeretethiánya van, nem viselkedik jól. Ebben az esetben nem azzal a daccal van dolgunk, amit le kell törni, hanem fel kell ismernünk, hogy szeretgetésre van szüksége a gyerekünknek. (Persze a helytelen viselkedést meg kell beszélni, de a hangsúly itt nem ezen van.)

Az eredményességhez a szülőnek bele kell képzelnie magát a gyermek helyébe. A jó nevelés művészete a viselkedés mögött rejlő jelentés helyes értelmezéséből áll. Fontos, hogy figyeljük meg gyermekünket, hallgassuk meg és akkor tudni fogjuk a gondolatait. Így sokkal könnyebb lesz kezelni a konfliktusokat, ráadásul kevesebb konfliktus is lesz.

Az első alapelv tehát, hogy a gyermek fegyelmezésében a szülő legfontosabb célkitűzése a tisztelet megnyerése és megtartása.

(A többi alapelvről a következő fejezet fog szólni!)

Egyetértesz ezzel az alapelvvel?

Hogy valósítod ezt meg?

Van valami ebben a fejezetben, amivel nem értesz egyet?

A következő könyv, amit kijegyzetelek James Dobson könyve a fegyelmezésről. Azért ezt a könyvet választottam, mert a fegyelmezés egy nagyon fontos területe a gyereknevelésnek. A szeretet után a legfontosabb. Vannak már olyan nem keresztény pszichológusok is, akik úgy tartják, hogy az a legmegfelelőbb egy gyermek számára, ha szeretet és kiszámítható elvárások veszik körül. Nézzük tehát ennek a híres-neves amerikai keresztény pszichológusnak a mondanivalóját a témában.

Az első fejezet csupán pár oldal. Egy esettanulmány egy anyáról, aki vesztésre áll 3 éves kislányával szemben a hatalmi harcban. Kislánya vísítva harcol ki mindent, amit csak akar, anyukája meg tehetetlen. A tanácsok, amiket megfogadott nem működnek. ("Nem kell határozott vezetés a gyereknek, majd a türelem és az értelem meghozza a gyümölcsét. "Bíztassa a szülő a gyereket a lázadásban, így majd jól levezeti a gyűlöletét (!) a gyerek." vagy stb.)

Felmerül bennem a kérdés, hogy milyen gyűlölet alakulhat ki egy 3 éves gyerekben? Nekem ez annyira erős érzelem és komplex is egyben, ami vagy fokozatosan alakul ki, sorozatos csalódások során, vagy egy nagy trauma következtében. Egy jó szándékú szülő gyermeke vajon meggyűlölheti szüleit? Lehetséges-e az, hogy szeretem és nevelem a gyerekem a szépre-jóra, és mégis meggyűlöl? 3 évesen?

Vissza a könyvhöz... Dobson szerint az elnyomó fegyelmezésről való lemondás nem egyenlő a vezetésről való lemondással. Azaz van középút elnyomó fegyelmezés és mindent a gyerekre ráhagyás között. Gyakran nem arról van szó egy-egy harcnál, hogy a gyerek csalódott, vagy gyűlöl valamit/valakit, hanem egyszerűen tudni akarja, hol vannak a határai, és ki tartatja azokat be vele.

A dacos gyereket meg kell értenie a szülőnek, de a gyereknek is meg kell tanulnia a szüleiről néhány dolgot. A szülőknek meg kell tudniuk húzni ésszerű határokat és ezeket következetesen betartatni. Szeretettel és együttérzéssel kell fegyelmezni.

A fegyelmezés nem kizárólag az ellenszegüléskor használatos, így a könyv csak részben szól majd erről. Meg kell tanítanunk a gyerekeinket az önfegyelelemre és a felelősségteljes viselkedésre. Ezek mind felkészítik őket a felnőtt korra.

Ha a fegyelmezés szeretetben történik, akkor gyengéd ragaszkodás alakul ki és kölcsönös tisztelet. Ehhez bátorságra, kitartásra, szilárd hitre és lelkes erőfeszítésre van szükség!

Kérdéseim:

Mennyire sikerül következetesnek lenned az elvárások terén? Tippek?

Mennyire vagy következetes a büntetések terén? Tippek?

Felismered a dacos harcokat? Meg tudod különböztetni az egyéb konfliktusoktól?

Az egyéb konfliktusokat hogyan kezeled?

Máté elmúlt 3 éves. Kérdés, hogy menjen-e ősszel oviba. Csak azért nem akarnám oviba küldeni, mert a többség így csinálja. Azt sem hiszem, hogy annyira sürgős és fontos lenne neki egy egész csoport vele egykorúval szocializálódni heti 5x, napi minimum 4 órát. De nem tudom, hogy jól gondolom-e. Nem féltem túl? Ha ő nincs itthon, akkor Simon kivel játszik? Menjen Máté majd 4 évesen oviba? Menjen akkor Simon is (addigra ő is betölti a 3 évet)? Jó-e egy átmeneti megoldásnak, ha ovi előkészítőbe jár heti 1x? Mivel teszek több jót Máténak és a többi testvérének(!) is? Árthatok-e valamivel?

Tud valaki segíteni véleményt formálni? Írjátok meg a véleményeteket, tapasztalataitokat, tanácsaitokat! Sokat segítene...

- Máté, fel ment a lázad, kapsz lázcsillapítót

- Siminek is kell gyógyszer. Simi is fellázadt.

-------------------------------------------

Öltözködés:

-Ez a póló hátulja, ez a póló hasulja.

-------------------------------------------

Túl meleg a kakaó:

- Melegítsd le.

-------------------------------------------

Simi elalvás helyett pizsijét gombolgatja ki. Máté szól:

- Papa, Simi kiöltözött!

--------------------------------------------

Nagynéni: - Na, milyen az új tesvérkéd, milyen Hannácska?

Máté: - Rózsaszín.

Elérkeztünk a könyv (Campbell: Egy életre szóló ajándék) utolsó fejezetéhez. Számomra nagyon fontos a címben feltett kérdés, mert semmire sem vágyom jobban, mint hogy a gyermekeimmel együtt lehessek majd a mennyben. Nézzük tehát milyen tanácsokat ad a szerző.

Ritkán lehet olyan fiatalt látni, aki tudja élete értelmét és célját, békében él önmagával és a világgal, s értelmesen, távlati célokért küzd ebben a kaotikus , örökké változó, félelmekkel teli világban.

Ez azért van, mert kevés fiatal kap gyerekkorától kezdve útmutatást a szüleitől. Ez két dologtól függ: (1) maguk a szülők birtokában vannak-e annak, ami útmutatásul szolgálhat gyermekeiknek; (2) a gyermek tud-e azonosulni szüleivel, hogy elfogadja és magáévá tegye a szülők értékrendjét. Ha a gyermek nem érzi szülei szeretetét, akkor nem lesz neki ez könnyű.

Az első követelmény

Rendelkezünk-e szülőként olyan alappal, amelyre felépíthetjük életünket, s amely kiállja az idő próbáját. A szerző egyetlen olyan alapot tud javasolni, amely az élet bármely időszakában és bármely helyzetében biztos támpontot jelent: Istent.

Az Istennel való személyes és bennsőséges közösség, amelyet Jézus Krisztus, Isten Fia tett lehetővé - a legfontosabb dolog az életben.

Ha még nincs ilyen alap az életedben, akkor ideje elgondolkodnod ezen. Gyermeked érdeke is, hogy egy megbízható, biztos értékrenddel rendelkezz! Ne nyugodj, amíg ez nincs meg!

A második követelmény

Hogy tud gyermeked azonosulni veled? Erős, egészséges szeretetkapcsolat által. Egyébként gyermekünk, kamaszunk erősen lázadhat tekintélyünk, személyünk ellen. Szeretet és elfogadás: ezek kulcsfontosságúak a hitrenevelésben.

Úgy készíthetjük fel gyermekeinket Isten szeretetének elfogadására, ha gondoskodunk érzelmi tankjának folyamatos telítettségéről és lelki szükségleteik betöltéséről.

A gyermek emlékei

A gyerekek sokkal inkább emlékeznek az érzéseikre, mint a tényekre. Tehát ugyan nagyon fontos, hogy jó tanítást kapjon egy gyermek pl. hittanórán vagy vasárnapi iskolában, de minden hiába, ha nem érzi jól magát a gyerkőc. Ekkor a legjobb esetben is, nem fogja érdekelni a lényeg. (Még rosszabb, ha elutasítja a jó tanítást.) A tanítást nem szabad a gyermek érzelmi igényei elé helyezni. A hitélet és az érzelmi élet nem válsztható szét. Ha hitre szeretnénk nevelni gyerekeinket, akkor először is az érzelmeikkel kell törődnünk. 

Tehát kisgyermekeknél az Istennel kapcsolatos tudnivalóknak kellemes élményekre kell épülniük.

Egy általános tévhit

Ne higgyük azt, hogy rosszat teszünk egy gyermeknek azzal, hogy nem kínáljuk fel neki az összes létező választási lehetőséget. Sőt! Rosszat azzal teszünk, ha nem mutatunk irányt neki azzal, hogy az általunk egyetlen jónak és követendőnek tartott elv szerint neveljük, tanítjuk őt. 

Az ilyen látszólag széles látókörben nevelkedett emberek a tipikus áldozatai a szektáknak, szélsőséges csoportoknak, szervezeteknek.

Minden gyermek kedveli a történeteket!

A szülőknek aktívan részt kell venniük gyermekük hitre nevelésében. Nem szabad ezt a területet ráhagyni még a világ legkiválóbb gyülekezeti ifjúsági vezetőjére sem. (De használjuk ki, hogy ha van ilyen a gyülekezetünkben. :) De a felelőség a szülőé: a szülőnek kell rávezetniük gyermekeiket a hit igazságainak megértésére. Nem elég ezeket az igazságokat elmondani, át kell ültetnünk gyermekünk életébe a gyakorlatban. Ne csak a történeteket meséljük el: magyarázzuk is el, hogy számára mi a jelentősége annak a történetnek. Ez idő, energia a szülő részéről, tehát áldozatot követel.

Kiváló alkalom az esti lefekvés ideje egy kis beszélgetésre akár hitbeli kérdésekről is. Szánjunk időt történetekre, a gyerekek kérdéseire. Ha még izgágább a kölykünk, akkor fordulatos történetet mondjunk. A kérdések során pedig biztos lesz olyan, ami saját életükben is kérdés, így megválaszolásukkal nekik is tanácsot adunk.

Akkor is folytassuk, ha a gyermekre látszólag nincs hatással. Biztos, hohy mély nyomot hagy benne. Ezek az alkalmak formálják gyermekünk jellemét, gondolkodását. 

Osszuk meg gyermekeinkkel lelki életünket!

Amiről eddig volt szó, az a fejlődéshez szükséges nyersanyagot biztosítja csak. Ezt meg kell tanulnia a gyemeknek a gyakorlatba átültetni, a gyakorlatban megélni, alkalmazni. A legegyszerűbben és leghatékonyabban úgy segíthetünk, ha megosztjuk vele saját hitéletünket: hogyan éljük meg mi a hitünket a gyakorlatban. Mutasd meg a gyermekeidnek, hogy mit jelent naponként Istennel élni, és személyesen ráhagyatkozni.

Meséljünk neki arról, hogy mennyire szeretjük Istent, milyen jó naponként vele élni, benne bízni, keresni a vezetését, megköszönni a segítségét, szeretetét, gondoskodását, ajándékait, feleleteit imáinkra.

Minél frissebb élményeket osztunk meg gyermekeinkkel, annál jobb. Így tud gyakorlati módon felkészülni az életre. Így láthatja a gyermekünk, hogy Isten gondoskodik minden szükségletünkről.

Minél korábban megtanul Istenben bízni, annál szilárdabb jellemű ember lesz.

Tudnia kell miért, kiért imádkozunk. Ismernie kell a nehézségeket, amikért imádkozunk. Beszéljünk arról, hogy miként munkálkodik Isten a mi életünkben, hogyan használ minket mások életében. Arról is tudjon, hogy őérte is imádkozunk. Megtanulhatja, hogy bocsánatot kérjen Istentől, és elfogadhatja a megbocsátást, felszabadulhat a bűntudat érzése alól. Ez nagyon fontos a mai világban, kevesek képesek erre. 

Sok sikert kíván a szerző a gyerekneveléshez! Időről-időre olvassuk át a könyvet, és emlékeztessük magunkat arra, hogy mennyire fontos szeretnünk gyerekünket.

Ez a fejezet - hála Istennek - nem konkrétan a mi családunknak szól, de így is tanulhatunk és gazdagodhatunk általa.

Különleges problémával küzd egy gyerek, ha például cukorbetegség, hiperaktív vagy szellemileg visszamaradott. Tehát a skála igen széles.

Nyilván nem tudunk mindenre külön részletes nevelési tanácsokat adni itt a különféle problémákkal küzdő gyerekek neveléséhez, de van egy-két általános szempont, és természetesen ezek a szeretet kifejezésével szorosan összefüggnek.

Érzékszervi és felfogásbeli problémák

Azokról a gyerekekről van tehát itt szó, akiknek a környezetből jövő információk felvétele, illetve ezeknek az információknak az agyban való feldolgozása nehézségbe ütközik.

Az ilyen problémával küzdő gyerekeknek problémát okozhat a feléjük érkező érzelmi-információk észlelése vagy felfogása. Beleértve a szeretetet is!

A szeretet felfogásának nehézségei következtében a gyermek önértékelése rendszerint alacsony. Depresszióra hajlamosabbak, ezáltal kamaszkorukra további érzelmi és magatartásbeli zavarok alakulhatnak ki náluk, antiszociálissá válhatnak.

Mit tehetünk, hogy ezt megelőzzük? Őszinte, feltétel nélküli szeretettel szeressük a különleges nehézségekkel küzdő gyerekeket. Így nagyobb erőbedobással tudnak harcolni a nehézségeik leküzdésében. Hogyan fejezzük ki szeretetünket? Ugyanúgy, mint a többi gyereknek, csak ha lehet, akkor még közvetlenebb, egyszerűbb, nyilvánvalóbb és hangsúlyosabb módon. SZÍVTŐL-SZÍVIG ÉRŐ VILÁGOS ÜZENETET KAPJON! Szeretetünket világosan és erőteljesen éreztessük vele.

Erről az jutott eszembe, hogy talán a teljesen egészséges gyerekeknél is világosabban és erőteljesebben kellene éreztenünk a szeretetünket. Lehet, hogy például a kamaszkor is könnyebben átvészelhető lesz így.

Egyéb betegségek

A krónikus betegségben szenvedő gyerekek is hajlamosakká az érzelmi és magatartásbeli zavarokra. A fizikai teendők, az ápolás elterelhetik a figyelmet a érzelmi szükségletekről. Kamaszkorra gyakran bosszúsak, keserűek a betegségük miatt. Haragszanak a betegségre és a szülőkre is. Dacossá válnak és szembefordulnak minden tekintéllyel. Gyakran pont a betegségüket használják fel a szülők elleni lázadáshoz. Ez a következménye lehet, ha a szülők túl sokat törődnek a fizikai igények kielégítésével, és nem törődnek a szeretetük kinyilvánításával, vagy ha szánalomból, bűntudatból, félelemből, levertségből nem szabnak következetesen korlátokat a gyereknek, nem várnak el tőle helyes viselkedést. Csak a feltétel nélküli szeretetünkből meríthet erőt és hajlandóságot egy beteg gyermek, hogy fogyatékosságait leküzdve fejlődni tudjon.

Az elutasító gyermek

Vannak gyerekek, akik születésüktől fogva elutasítják a szeretet és gyöngédség természetes formáit. Enyhébb esetben van olyan megnyilvánulási forma, amit elfogad, míg másokat elutasít. Tévedés lenne azt gondolni, hogy az ilyen gyerek nem igényli a szeretgetést. A szülőnek fokozatosan kell megtanítania gyermekét arra, hogy az feszengés nélkül tudja elfogadni a szeretet megnyilvánulásait.

Öt esetben fogékony még az elutasító gyermek is a szeretetre. Ilyenkor érzelmileg jobban megközelíthető, bár az elutasító gyermek gátlásai csak rövid időre oldódnak, ezért gyorsan kell ilyenkor cselekedni:

1. A gyermek valamit felettébb humorosnak talál - szemkontaktus, osztatlan figyelem, testi érintkezés (gyorsan reagáljunk!!!)

2. A gyermek büszke valamilyen tettére - tekintet, dícséret, megkülönböztetett figyelem, érintés (olyan tett amire méltán büszke, de a dícséretnek nem kell hosszúnak lennie)

3. A gyermek fizikailag nem érzi jól magát - ez kicsit kiszámíthatatlan, nem biztos, hogy ilyenkor nyitottabb lesz. Ha adódik alkalom, éljünk vele.

4. A gyermeket érzelmi sérülés érte - például összeveszett a legjobb barátjával.

5. Korábbi élmények a szülőkkel - például szeret hosszan sétálni a szüleivel, esti mesét mond a szülő, imádkozás a szülővel. A kellemes emlékek nyitottabbá teszik a gyermeket hasonló alkalmakkor. Biztosítsunk gyermekünk számára ilyen meghitt, kellemes élményeket nyújtó eggyüttléteket.

Ismét: ezek az "egészséges" gyerekeknél is működnek. Náluk is figyeljünk oda az ilyen alkalmakkor, és ne szalasszunk el lehetőségeket a szeretetünk világos és erőteljes kifejezésére!

Büntetést csak végszükség esetén szabad alkalmazni!

A fegyelmezés pozitív módszerei: tanácsadás, példamutatás, tanítás.

A kérés

Gyermekünket elsősorban kéréssel kell ösztönöznünk a helyes viselkedésre. Ez a legpozitívabb módszer, és ezzel felébreszthetjük benne a személyes felelősségérzetet. Tudja, hogy amikor a szülők jó magaviseletet KÉRnek tőle, tisztában vannak azzal, hogy ő egy gondolkodó, döntéshozatalra képes, önuralommal rendelkező személyiség, akinek meg kell tanulnia felelősséget vállalnia a cselekedeteiért. A gyermek szövetségesének fog tekinteni, aki segít neki a helyes magatartás kialakításában.

Közvetlen utasítás

A kérés nem mindig elegendő. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a kérésünk nem haladja meg gyermekünk fizikai vagy értelmi képességeit.

Kötelességem, hogy szülői hatalmammal és tekintélyemmel úgy éljek, hogy az ne ártson a gyermeknek. Minél több tekintélyelvű eszközt alkalmazunk (parancs, szidás, korholás, kiabálás), annál kisebb lesz a hatásfokuk. Az erős eszközöket, csak ritkán szabad alkalmazni. Barátságos kapcsolatot kell fenntartanunk gyermekünkkel, minél több megfontolt és ésszerű kérést alkalmazva.

Ha nem vezet célra a kérés, akkor felszólíthatjuk gyermekünket, hogy tegyen meg valamit. Ha ez sem eredményes, akkor a fizikai kényszerítés eszköze marad. (pl. vállára teszem a kezem stb.)

A dac

A dac a szülő és a gyermek akaratának összeütközése. Dac esetén büntetést kell alkalmazni, mivel a dac nyílt ellenállás a szülői tekintély ellen. Kerüljük a felesleges összeütközést. Ehhez pontosan kell tudnunk, hogy mit várhatunk el egy adott korú gyerektől. (Ne szabályozzuk agyon és legyen döntési szabadsága olyan kérdésekben, amelyekhez már elég érett stb.)

Ha nyíltan szembefordul szüleivel egy gyermek, és sem kérésre, sem utasításra nem hajlandó engedelmeskedni (pedig érzelmi tankja tele van), meg kell büntetnünk. (De meg kell bizonyosodnunk arról, hogy valóban mindent megtettünk-e, ami rajtunk múlott.)

A helyes büntetés

A büntetés módját nem könnyű eldönteni. De mindenesetre a böntetésnek összhangban kell állnia a kihágás súlyával. Rugalmasnak kell lenni a büntetés tekintetében, és büntetés közben végig szeretni kell a gyermeket.

 Nagyon fontos a rugalmasság, mert:

• + nem vagyunk tévedhetetlenek
• + meggondolhatjuk magunkat (enyhíthetünk, szigoríthatunk a büntetésen). De az sem jó, ha folyton meggondoljuk magunkat, mert összezavarjuk a gyerekünket.
• + kiderülhet, hogy ártatlanul bünhődik; ekkor bocsánatot is kell kérnünk tőle

Rugalmasság és határozottság: a nevelés két fontos eleme. A rugalmasság célja a nevelésben, hogy a fegyelmezéshez való hozzáállásunkat az adott helyzethez igazítsa. A határozottság pedig a gyermekkel szemben támasztott elvárásokra vonatkozik elsősorban. A merev elvárások nem mindig működnek. Például a kétéveskori dackorszakban ésszerűtlen elvárás, ha azt akarjuk gyerekünk mindig elsőre engedelmeskedjen. A határozottság a korlátok felállításában kell, a fegyelmezés részben finom fizikai trükkökkel megoldható (pl. figyelemelterelés).

(Hozzátenném, hogy azért vannak olyan fontos alapszabályok, amiknél én elvből nem trükköket alkalmazok, mert ott tudatosítani akarom, hogy ebben a bizonyos kérdésben feltétel nélküli engedelmességet várok el, például saját testi épsége érdekében (pl. úttestre nem lép le egyedül, sarkon megáll, konnektorba nem nyúlkál stb.) Lehet, hogy itt nem értünk egyet a szerzővel, de szerintem egy kétéves már annyi mindenre képes, ezért meg kell tanulnia és értenie, hogy a tetteinek következményei vannak. Ezt nem lehet 4-5 évesen elkezdeni. Másrészt ebben a korban (2-3 éves) annyi akarat-ütközés van, hogy a trükköket érdemes használni a nem lényeges kérdéseknél, egyébként lelkileg teljesen kimerülhetün ebben a nagyon fontos harcban.)

Meg kell különböztetnünk a dacot a lázadástól. A dac természetes fejlődési jelenség, a lázadás nem az.

Körül-belül 4-5 évesen már elvárható, hogy egy gyerek elsőre engedelmeskedjen. A kéréssel kapcsolatban persze kérdezhetnek, megjegyzért tehetnek, de teljesíteniük kell azt.

A határozottság nem azonos a mogorva stílussal. Legyünk szeretetteljesek. A szeretet és a határozottság nem zárják ki egymást. Sőt! A gyermeknevelésben mindkettő szükséges. Ha az egyik hiányzik, a gyerekünk látja kárát.

AZ ENGEDÉKENYSÉGET NEM A SZERETET ÉS A GYÖNGÉDSÉG, HANEM A HATÁROZATLANSÁG, ÉS A HATÁROK KIJELÖLÉSÉNEK HIÁNYA TÁPLÁLJA.

Ha a gyermek annak ellenére engedetlen, hogy szeretetíigényét kielégítettük, akkor meg kell büntetnünk, ezt a típusú dacot meg kell törnünk. A büntetés legyen elég szigorú ahhoz, hogy célunkat elérjük, de a lahatő legenyhébb, ami már elég. Ha egy utasítás is elég, miért büntetnénk például valami kiváltság megvonással. A kifejezetten dacos ellenszegülés megtöréséhez utolsó mentsvárként időnként szükség van testi fenyítésre.

Legyünk óvatosak!

Néhány fontos szabály:

• + a gyereknek pontosan kell tudnia, miért kap büntetést ("rossz fiú" nem jó - "engedetlen voltál" jó)
• + ne okozzunk semmiféle fizikai sérülést
• + a büntetés után, amíg sír, hagyjuk magára, de maradjunk közel. Amikor abbahagyta, a szeretetünkről biztosítanunk kell (szemkontaktus, testi melegség, kitüntetett figyelem)

A fejezet zárszava az arány. Meg kell találnunk a megfelelő arányt a szeretet, a fegyelmezés, a rugalmasság és a határozottság között.

Hogyan fogadjuk el a helytelen viselkedést?

Ha helyesen szeretnénk hozzáállni a gyermek magatartásához, meg kell értenünk irracionális gondolkodásmódját. Minden gyerek vágyik a szeretetre, de gyakran éretlen és irracionális módon próbálja megszerezni azt. A gyermek magatartását elsősorban az határozza meg, hogy mennyire ÉRZI szülei szeretetét. Ahelyett, hogy jó viselkedésével próbálná megnyerni szeretetünket, folytonosan próbára teszi azt viselkedésével. Ha a válasz igenlő, viselkedése kezelhetővé válik. Ha nem kap igenlő választ, viselkedése egyre elkeseredettebb és egyben elkeserítőbb is lesz.

Mire van szüksége a gyereknek?

Gyakran, ha rosszul viselkedik egy gyerek, a szülő magában azt kérdezi, hogy mit tegyen, hogy megjavuljon a gyerek viselkedése. Ez a kérésfeltevés gyakran fegyelmezést eredményez. Pedig lehet, hogy ezzel nem oldjuk meg a helyzetet, csak súlyosbítjuk azt. Akkor tudunk helyesen dönteni, ha azt a kérdést tesszük fel magunkban, hogy "Mire van szüksége a gyereknek?" Lehet, hogy a rossz viselkedés mögött kiürülőben lévő érzelmi tank áll. Ebben az esetben a fegyelmezés nemhogy javít, de ront a helyzeten. Mindaddig, amíg lelki éhségét nem csillapítottuk, nem szabad magatartását kifogásolnunk.

A gyermek magatartását szükségletei felől közelítsük meg a legjobb szülő-gyerek kapcsolat elérése érdekében. A gyermek érzelmi tankját fel kell tölteni, mielőtt bármilyen más eszközhöz nyúlnánk.

Nincs-e fizikai rendellenesség?

Minél kisebb egy gyerek, annál jobban befolyásolják viselkedését a testi szükségletei (éhség, fáradtság stb.) Természetesen ez nem jelenti azt, hogy elnézzük neki a helytelen viselkedést. A rossz magatartás okát viszont meg kell szüntetnünk. A büntetés előtt tehát biztosnak kell lennünk abban, hogy sem érzelmi sem fizikai hiányt nem szenved-e gyermekünk.

Tudnunk kell megbocsátani

Honnan tudhatjuk tehát, hogy mikor helyénvaló és mikor romboló hatású a büntetés? A legártalmasabb az a büntetés, amikor a gyerek őszinte megbánást érez. A fegyelmezés egyik célja a lekiismeret kialakítása, ha már érez lekiismeretfurdalást valami miatt a gyermek, akkor már tanult a hibájából. A jól működő lelkiismeret tartja vissza leginkább a gyermeket a rossz cselekedetektől. Másrászt, már egy gyermeket is felháborít, ha ilyen helyzetben (őszinte megbánás) még meg is büntetik. Ilyenkor inkább vígasztalás kell, hogy annak ellenére, hogy most nem sikerült, azért ő még jó gyerek. Ebben az esetben tehát a jó szülői reakció a megbocsátás. A bocsánat elnyerésének élménye már kicsi korban is nagyon fontos. Tarsuk nyitva a szemünket, hogy mikor adódik erre alkalom. Fontos!

Ha valóban őszinte volt a lelkiismeretfurdalás, akkor a gyermek megpróbálja a jövőben elkerülni a helytelen cselekvést. Ha a bocsánatkérés csak színjátéknak bizonyul, akkor más módszereket kell alkalmazni. Ha ez gyakran fordul elő, akkor a gyermek nem látja a jó és a rossz fogalma közti különbséget. Megszokja, hogy hamis állításokkal megúszhatja a büntetést. Vagy azért kér csak bocsánatot, mert a szülei haragszanak. Ettől a gyermek ügyeskedővé, kétszínűvé, érzéketlenné válik. Egyetlen megoldás, ami képes megfordítani ezt a folyamatot: a feltétel nélküli szeretet. Ehhez jó ítélőképesség kell!

Alapvető fontosságú az, hogy lássuk a szeretet és a fegyelmezés két, egymástól elválaszthatatlan fogalom. Ugyanakkor a fegyelmezés nem egyezik meg a büntetéssel, ami csak egy parányi része a fegyelmezésnek.

A fegyelmezés legfontosabb alapfeltétele, hogy a gyermek igazán érezze szülei szeretetét. Tehát a könyv korábbi fejezeteiben tanultak alkalmazása előfeltétele a sikeres fegyelmezésnek. A sikeres fegyelmezés pedig előfeltétele a hosszútávon sikeres nevelésnek. Csak az egészséges szeretetre épülő kapcsolat segít át az élet válságos időszakain.

Mit jelent a fegyelmezés?

A fegyelmezés a gyermeknevelés szemszögéből azt jelenti, hogy a gyermeket mind gondolkodásmódjában, mind jellemében úgy formáljuk, hogy a társadalom önuralommal bíró, hasznos tagja legyen. Milyen kommunikációs eszközökkel? Példaadással, mintakép nyújtással, szóbeli és írásbeli utasítással, szóbeli és írásbeli kéréssel, tapasztalatszerzéssel tanulással és játékosan stb. stb. stb. A büntetés is ide sorolható, de csak egy a sok eszköz között (a legnegatívabb és legprimitívebb). Ezen a ponton azt lényeges kiemelni, hogy a helyes gondolkodásra és cselekvésre ösztönző útmutatás magasan fölötte áll a helytelen cselekedetért adott büntetésnek.

A fegyelmezés tehát - a feltétel nélküli szeretet tükrében újra vizsgálva - összehasonlíthatatlanul könnyebb, ha a gyermek érzi szülei szeretetét. Csak így fogadja el szülei irányítását ellenállás és dac nélkül. A gyermek azonosulni akar szüleivel, de csak akkor képes erre, ha bizonyos szülei szeretetében és abban, hogy feltétel nélkül elfogadják. Tehát minél jobban tele van egy gyerek érzelmi tankja, annál könyebb nevelni.

A helyes szeretetnek van mégegy formája: aktív hallgatás. Az aktív hallgatás azt jelenti, hogy úgy hallgatjuk meg gyermekünket, hogy biztos legyen benne, hogy megértjük mondanivalóját. Éreztetnünk kell vele, hogy miközben érvényt szerzünk szülői tekintélyünknek, megértjük és figyelembe vesszük érzéseit és gondolatait.

Az aktív hallgatáshoz szükséges a szemkapcsolat, testi kapcsolatteremtés, kitüntetett figyelem. Akkor is nyugtassuk meg, hogy megértjük, ha nem értünk vele egyet. Ennek legegyszerűbb módja, ha visszajelzünk, elmondjuk mit értettünk meg érzéseiből és gondolataiból, amelyek befolyásolhatják hozzáállásunkat és döntésünket. A gyermeknevelésünkben legnagyobb ellenségünk a meg nem fékezett indulatunk, dühünk.

Ha a szülő túl gyakran mérges és nem fékezi meg indulatait, a gyermeke eleinte megrémül tőle. Talán úgy tűnik, még jó hatással is lehet magatartására. De ez csak a látszat és annak is csak átmeneti. A túl gyakori dühkitörés hosszútávon lerombolja a szülő iránt érzett tiszteletet, a gyermekben is felébreszti a haragot és a neheztelést. Nem éri meg! Tanuljunk meg uralkodni indulatainkon. Ha pedig elveszítettük önuralmunkat, akkor kérjünk ezért bocsánatot. Kevés dühkitörést visel el a család, főleg bocsánatkérés nélkül. Hogyan csökkenthetjük a dühkitörések számát?

Uralkodjunk indulatainkon!

Ügyeljünk mind szellemi, mind fizikai, mind lelki egészségünkre! Ezek azok a területek, amelyekben, ha zavar van, megromlik a kapcsolatunk a körülöttünklévőkkel, és csökken az önuralmunk. A meg nem fékezett düh aláássa a fegyelmezést.

A fegyelmezés és a büntetés

Bárki tud úgy fegyelmezni, hogy a legelső eszköz, amit igénybe vesz, mindig a verés. Ehhez nem kell lelki finomság, jó ítélőképesség, megértés, tehetség. A fegyelmezésben a büntetést minél kevesebbszer kell alkalmaznunk, annál jobb. Minél fegyelmezettebb egy gyermek, annál kevesebb büntetésre van szüksége. A gyermek fegyelmezhetősége pedig attól függ, hogy mennyire érzi szülei elfogadását és szeretetét.

A büntetésközpontúság következményei

A feltétel nélküli szeretet hiánya miatt a dac és a düh olyan méreteket ölthet már kisgyermekkorban, hogy ezt a reakciót még a testi fenyítés sem tudja elnyomni.

Tartsuk be a sorrendet!

A feltétel nélküli szeretet nem szünteti meg a testi fenyítés szükségességét, de először a szeretetet adjuk meg, aztán a fegyelmezést.

A testi fenyítés csapdája

A gyakori és kemény bántalmazás rombolja a bűntudatot. Kialakíthat egy bűntudat elleni mechanizmust, ez az ún. "azonosulás a támadóval". Ez egy ördögi kör, hiszen aki ilyen légkörben nő föl, maga is ezt fogja kialakítani a saját családjában.

Ennek a fejezetnek a fő üzenete az, hogy a fegyelmezésről ne elsősorban a testi fenyítés jusson eszünkbe. Mindennél fontosabb, hogy a fegyelmezés a feltétel nélküli szeretet alapjára épüljön.

Megárthat-e a túl sok szeretet a gyerekeknek? Ezt a kérdést a HELYES SZERETET fogalmának fényben kell megvizsgálni.

Emlékeztetőül: A helyes szeretet biztosítja a a gyermek egészséges növekedését, elősegíti érzelmi fejlődését, és növeli az önbizalmát.

Ebből következik egy alapelv, miszerint a gyermeknek mérhetetlen sok helyes szeretetre, viszont egy parányi helytelen szeretetre sincs szüksége.

A helytelen szeretet

A helytelen szeretet gátolja a gyermek érzelmi fejlődését azáltal, hogy nem elégíti ki annak érzelmi szükségleteit, visszaveti önbizalmát, és mindinkább függő viszonyt teremt a szülővel.

A helytelen szeretet négy leggyakoribb formája: birtoklási vágy, csábítás, önmegvalósítás, szerepcsere.

A birtoklási vágy

Ebben az esetben a szülő arra törekszik, hogy gyermeke erősen függjön tőle. Kisgyerekkorban teljesen függ a gyermek a szüleitől, de ha ez nem csökken ahogy nő a gyermek, akkor ez akadályozza a gyermek érzelmi fejlődését. A függőségi állapot fenntartását érzelmi zsarolás által éri el a szülő, vagy a szülői tekintélyénél fogva megköveteli az engedelmességet. 

A gyermeknek éreznie kell, hogy szülei önálló lénynek tekintik. Ezt azzal érhetik el, hogy gondolkodásra, spontaneitásra öszönzik, és ráébresztik, hogy önálló személyiség, aki egyre inkább felelős önmagáért.

 Ha nem segítjük gyermekünket a fokozatos önállósodásban, akkor vagy túlságosan függeni fog tőlünk, és képtelen lesz eligazodni a világban, vagy ahogy növekszik megromlik vele a kapcsolatunk, és egyre inkább szembehelyezkedik elvárásainkkal.

Minden szülőben van némi birtoklási hajlam, ezért vigyáznunk kell, hogy (1) felismerjük ezt magunkbn, (2) válasszuk külön a gyermekünk boldogulását szolgáló valódi törődéstől, (3) tartsuk mindig szemünk előtt, és (4) ne engedjük, hogy a birtoklási vágy befolyásolja cselekedeteinket.

A csábítás

Ez a terület nehezen behatárolható. A csábitó szeretet olyan tudatos vagy tudat alatti próbálkozás, melynek célja, hogy a gyermekkel való együttlét során érzéki, szexuális élményhez juttasson.

Meg kell értenünk, hogy (1) életkortól függetlenül minden gyermeknek szüksége van a megfelelő testi kontaktusra, (2) ha a gyermekkel kapcsolatban olykor szexuális érzéseink vagy annak tűnő gondolataink támadnak, ez normálisnak tekinthető, (3) nem kell foglalkozni ezekkel a helytelen érzésekkel, tovább kell lépni, és biztosítani mindazt a gyermek számára, amire szüksége van, beleértve az erotikamentes fizikai kontaktust is.

Él egy tévhit, miszerint az édesanyjától túl sok szeretetet kapó lány, vagy az édesapjától túl sok szeretetet kapó fiú homoszexuálissá válhat. Ennek épp az ellenkezője igaz.

A szerző nem találkozott munkája során olyan szexuálisan elferdült emberrel sem, akinek meleg szívű, szerető édesapja volt.

Drágám! Ezt tartsd szem előtt! Ennyire fontos az apa szerepe a gyermeke életében. Manapság talán azért is van olyan sok homoszexuális ember, mert az apák annyira nem vesznek részt a család életében. De ha nem is él a családjával, hogy is tehetné, igaz?

Az önmegvalósítás

Ez a leggyakoribb hiba a helytelen szereteten belül. Ez az önmagunk életének vagy vágyainak a gyermek életén keresztüli megélése. A legártalmasabb formája ennek az, amikor az apa fián vagy az anya a lányán keresztül éli ki szexuális vágyait. Például az apa a fia csábításain keresztül éli ki szexuális vágyait, a fia könnyen azt tanulhatja ebből, hogy a nőket a szexuális vágyának tárgyaiként kezelje. Nehezére fog így esni a nőket saját érzésekkel rendelkező, egyenrangú személyiségeknek tekinteni.

Ez a szeretet gyakorlatilak feltételhez kötött: ha a gyerek betölti a vágyaimat, akkor szeretem. Ezt nem engedhetjük meg magunknak. Amikor észre veszünk magunkon hasonlót, térjünk vissza a helyes, feltétel nélküli szeretethez, mert így tudjuk Isten akaratát véghezvinni.

A szerepcsere

Ebben az esetben a szülő a gyermektől várja el a törődést, és védelmet. Az ilyen szülő egyrészt túl magasak az elvárásai gyermekével szemben, másrészt figyelmen kívül hagyja a gyermeke valódi szükségleteit.

A gyermekkel szembeni brutalitás szélsőséges formája a szerepcsere. Az érzelmileg és/vagy fizikailag kimerült szülő gyermekétől várja el a megértést, törődést, vigasztalást. Ha ezt nem kapja meg, megbünteti a gyermekét.

Nehogy a fürdővizzel együtt kiöntsük a gyereket is!

Ne bátortalanodjunk el, azért mert van helytelen szeretet, ne féljünk, hogy esetleg mi is hibát követünk el. A jóra koncentráljunk. Igyekezzünk helyesen szeretni gyermekünket.

A helyes szeretet a gyermek javát és jó közérzetét szolgálja a helytelen pedig a szülő természetellenes szükségleteit és gátlásait.

Ez a szeretetkifejezési forma már több "áldozatot" kíván a szülőtől, mint a vizuális és testi kapcsolatteremtés, mert időt kell rá szánni. Ráadásul az adódó alkalmakat kell kihasználni, akkor is, ha éppen valami mást szeretnénk csinálni.

Az a kitüntetett figyelem, ha figyelmünket teljesen, osztatlanul gyermekünkre irányítjuk, úgy, hogy ő tökéletes védettségben érezze magát szeretetünkben. Az a gyerek, aki időnként kitüntetett figyelmét élvezi szüleinek, úgy érzi, hogy szülei számára ő a legfontosabb lény a világon. Különlegesnek érzik magukat tőle a gyerekek, és többet tudnak kihozni magukból.

A sürgős tennivalók zsarnoki uralma

A kitüntetett figyelem sok időt kíván. A sürgős dolgok halaszthatatlannak és fontosnak tűnnek. Például a telefont családi vacsora alatt is felvesszük. Mivel az életünk rövid, minél hamarabb meg kell tanulnunk, hogy tudjuk a sürgős és a valóban fontos dolgokat egyensúlyban tartani. A fontos dolgok fontosabbak, mint a sürgősek! Meg kell határoznunk a fontossági sorrendet és be kell osztanunk az időnk.

Hogyan rangsoroljuk?

Ha nem határozzuk meg, hogy hanyadik helyen állnak gyermekeink a fontossági sorrendünkben, akkor a sor végére kerülnek. Helyettünk nem teszi meg senki a rangsor felállítását. Ha a házastársak sorrendje hasonó, akkor boldogok lesznek a családtagok. A legjobb ha az első három helyet Isten, a házastárs, és a gyerekek foglalják el.

A vissza nem térő lehetőségek

Használjunk ki MINDEN adódó alkalmat, mert 1) Az élet kiszámíthatatlan és bizonytalan, ezért nem tudjuk, mennyi alkalmunk van még a szeretetünk kifejezésére. 2) Alkalmas pillanatok nem adódnak naponként. Ha jól, ha rosszul reagálunk gyermekünk közeledésére, az élmény egy életre nyomot hagyhat benne.

A kitüntetett figyelem célja

A kitüntetett figyelem minden gyerek életbevágóan fontos szükséglete. E szükséglet kielégítésének módja és mértéke határozza meg a gyermek önértékelését, valamint azt, hogy miként fogadja el őt környezete. Nélküle szorongó és bizonytalan lesz a gyermek, érzelmi és lelki fejlődése kárt szenved. Előfordul, hogy a gyerekek ezt a szorongást hangos viselkedéssel próbálják leplezni.

A kitüntetett figyelem gyakorlásának módja

Minden szülőnek valahogy meg kellene találnia a módját, hogy rendszeresen időt töltsön minden gyermekével kettesben. Ez különbözteti meg a jó szülőt az átlagostól; az áldozatot vállalót az áldozatot nem vállalótól.

A körültekintő tervezés kifizetődik

Vannak spontán alkalmak, amikor kettesben marad a szülő egy gyermekével, amikor gyakorolhatja a kitüntetett figyelmet felé, de főleg az apukáknak nagyon fontos, hogy legyen elkülönítve is idő minden családtagra. Ehhez fontos egy jó időbeosztás.

Sokszor a csendesebb gyermekeket elhanyagolják, mert hangosabb testvéreik kikövetelik maguknak a figyelmet, ezért a csendesebbre is figyeljünk oda és szánjunk rá ugyanannyi időt, mint a hangosra.

Ez a befektetés rövid és hosszútávon is kifizetődő. Rövid távon a gyermek jobban viselkedik, boldogabb, kiegyensúlyozottabb. Hosszútávon ezek a tulajdonságok segítik a kamaszkorú gyermekeinket át a nehézségeken.

Kitüntetett figyelem mások jelenlétében

A kettesben kimutatott kitüntetett figyelmet nem pótolhatja semmi, de vannak esetek, amik megoldásához más is kell. Ha egy gyermekünk folyamatosan leuralva érzi magát egy testvére miatt, akkor fontos, hogy ne csak kettesben kapjon kitüntetett figyelmet, hanem a "riválisa" jelenlétében is, mindketten részesüljenek a kitüntetett figyelemben. Aki épp beszél afelé forduljunk, testi- és szemkontaktussal érhetjük el ilyen esetben a kívánt hatást, a halkabbat, gyengébbet támogatjuk ezzel, de a hangos, erőset sem törjük le. Tanároknak is nagy segítség lehet ez az elv.

Sok szülő minimálisra csökkenti a testi érintkezést gyermekével, pedig ez egy olyan eszköz, amivel a legnyilvánvalóbban tudunk melegséget közvetíteni, elősegítjük gyermekünk érzelmi biztonságérzetét, és saját szülői sikerünket is. Testi közelségnek sokféle kifejezési módja van. Például: kezünket a gyermek karjára tehetjük, átkarolhatjuk, megölelhetjük, hátba veregethetjük, megsimogathatjuk a fejét stb. stb.

Két értékes ajándék

A szemkapcsolat és a testi közelség mesterkéltség és túlzás nélkül kell része legyen mindennapjainknak. Ez a kettő szeretet-kifejezési mód segít a gyerekeknek abban, hogy elfogadják önmagukat és embertársaikat. Kedvesek és nyíltszívüek lesznek, ettől az emberek kedvelik őket, és teljesen kibontakozhatnak. A szemkapcsolat és a testi érintés (valamint a később térgyalt megkülönböztetett figyelem) felbecsülhetetlen értékű ajándékok, amikkel a szeretet tankot hatásosan megtölthetjük.

Fiús apák figyelmébe: nem kell attól tartani, hogy a fiúk lányosak, (esetleg identitászavarosak)  lesznek, ha apjuk szeretét fejezi ki feléjük. A szeretetteljes kapcsolattal az apa éppen elősegíti fia azonosulását nemi szerepével. Természetesen a szeretet kifejezésének módja a gyermek növekedésével változik. A babusgatást, ölelést, puszit részben felváltja a bírkózás, tenyérbecsapás, hátbaveregetés stb, tehát a "fiúsabb" testi közelség, de attól még ugyanolyan fontos a szeretet ilyen kifejezése. Természetesen az ölelés és puszi is fontos, sőt időnként nagyon is igénylik a nagyobb fiúk is. Minden adódó alkalmat ki kell használni, mert a lehetőségek száma korlátozott. A kamaszkorban különösen fontos, hogy legyenek emlékeik szertetteljes, meghitt pillanatokról a szüleikkel. Ebben a korban is ki kell használni az adódó alkalmakat, hogy a nehézségeken minél hamarabb túl legyenek és a lázadás és a szülő szeretete közül az utóbbit válasszák. A megoldás: kicsi kortól szeretetteljes kapcsolat aktív kialakítása. Állítólag a 7-8 éves fiúk sok felnőtt számára irritálóak, de ha így is éreznénk, a szeretetet válsszuk és mutassuk is ki.

Lányok: A lányok szeretet-hiánya 7-8 éves korig általában nem annyira szembetűnő, mint a fiúknál. Jobban tűrik a hiányt. A fiúknál a gyengédebb testi érintkezés minél kisebbek annál fontosabb, a lányoknál fordítva: minél nagyobbak, annál fontosabb (kb 11 éves kor a csúcspont). Valóban nincs szánalmasabb látvány, mint egy érzelmileg éhező kamaszlány. A lányoknak is nagyon fontos, hogy apjuk kifejezze szeretetét a testi kontaktuson keresztül is.

A kamaszkorra való felkészítés

A lányokat fel kell készíteni a kamaszkorra még mielőtt elkezdődik. Két terület kulcsfontosságú: önértékelés/öntudat és a nemi identitás. Minél stabilabb és egészségesebb a nemi identitása, annál könnyebben ellen tud majd állni a kortárs nyomásnak. Jól kell éreznie magát nőként. Ebben a legnagyobb segítség az édesapától jöhet. Nagy felelősség ez! Legfontosabb, hogy az apa is feltétel nélküli szeretettel elfogadja a lányát. Enélkül a lány nem tudja elfogadni saját magát. Az apa szerepe már 2 éves kortól nagyon fontos ebben a kérdésben, hogy a bűvös 13 éves korra lánya felkészüljön a kamaszkorra. Sajnos sok apa kínosnak érzi a testi érintkezést, de ezt le kell küzdeni. Nagyon fontos! (Persze fiúknál is fontos a felkészülés! Sok beszélgetés és szeretetkifejezés!!!)

LEGFONTOSABB FELADATUNK: SZERETETÜNK TOVÁBBÍTÁSA. ENNEK MINDEN MÁST MEG KELL ELŐZNIE. A FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET LEGYEN A GYERMEKÜNKKEL VALÓ VISZONY ALAPJA, KÜLÖNBEN MINDEN KISZÁMÍTHATATLANNÁ VÁLIK, LEGINKÁBB ÉLETSZEMLÉLETÜK ÉS MAGATARTÁSUK.

Talán nem is sejtjük mennyire fontos ez az alapvető kapcsolatteremtési eszköz a szeretet kifejezésében. A szemkapcsolat során egyenesen belenézünk valaki szemébe. Ha kedves arckifejezéssel párosul, kellemes lesz a szemkapcsolat.

Sok szülő főleg akkor használja a tekintetét, amikor fegyelmezni akar. Ez nagyon nagy hiba. Bár kiskorban hatásosnak tűnhet, de ha szokássá válik, akkor az egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb módját a szeretetkifejezésnek nem használjuk. Fontos, hogy gyakran gyönyörködjünk a gyermekünkben, és nem kell félbehagyni, ha észreveszi, hogy boldogok vagyunk, hogy láthatjuk. "Ha a szülő többnyire negatív összefüggésben használja ezt a hatásos nevelési eszközt, a gyermekben túlnyomóan negatív kép alakul ki a szülőről." Ugye ezt nem akarjuk! Minél többet mosolyogjunk össze, nevessünk együtt, nézzünk szeretettel egymásra. Ne tegyük: Ne kerüljük büntetésből gyermekünk tekintetét. Bizonytalanságot okoz a gyerekünkben.

Szeretetünket kitartóan és következetesen éreztessük gyermekünkkel, a körülmények mérlegelése nélkül. A helytelen viselkedést megszüntethetjük olyan módszerekkel, amelyek nem akadályoznak meg abban, hogy a szeretetünket kinyilvánítsuk. (módszerek később...)

A szülő mint példakép

A gyermek a szemkapcsolat-teremtést a szüleitől tanulja el. Ha rosszat tanul(nem tanul meg egyenesen belenézni valaki szemébe), akkor nehezebben fog barátokra lelni, közeli, meghitt kapcsolatot kialakítani valakivel. Ez egész életére kihatással lesz. Ha rá is jön, hogy mi a probléma, az ilyen mélyen gyökerező tanult mintákat nehéz levetkőzni. Nagyon fontos tehát erre odafigyelni és a nyílt, egyenes szemkontaktus mintáját adni gyermekünknek.

Az elégtelen fejlődés szindrómája

Az alcím egy olyan betegséget takar, amelyben gyermekeknek 6-12 hónapos koruk körül leáll a fejlődésük. Mintha elvesztenék élni akarásukat. Nem esznek, nem gyarapodnak, közönyösek, levertek, meg is halhatnak, pedig nincs szervi bajuk. Ezeket a babákat a szüleik nem fogadják el, nem mondják ki csak a viselkedésükkel közvetítik: kerülik a szemkontaktust, testi érintést, bár etetik, ruházzák őket. Fájdalmas ugye! Ennyire érzik már csecsemőkorban, hogy valódi szeretetet kapnak-e. Hihetetlen, hogy teljesen elmegy az életkedvük drága pici babáknak. (Van, hogy a szülőnek később "megy el a kedve" a gyermekétől, és teszi gyakorlatilag ugyanezt. Gondolom hasonlóan negatív következmények kísérik, csak gyakran valami szeretet-pótlékot talál magának a gyerek, mint például az alkohol, drog, szex, lázadás-szülők dühítése, öngyilkossági kísérletek stb.)

GYERMEKÜNK LELKI STABILITÁSA TŐLÜNK FÜGG! HASZNÁLJUK HÁTLEGHATÁSOSABB ESZKÖZÜNKET, A FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETETET!

A szemkapcsolat és a tanulás

Itt tanítóknak ad tanácsot a szerző. Jobban megy a tanulás, ha érzelmileg stabil egy gyerek. A tanító is töltheti a szeretet tankot a szemkontaktus által és a szeretetteljes érintés által.

Új helyen

Saját élményét meséli el a szerző, gyermekei kisgyermek korából. Beköltöztek új házukba, de napok múlva gyermekeik kibírhatatlanul viselkedtek. Rájött, hogy a nagy jövés-menésben a gyerekekre alíg figyeltek: kiürült a tankjuk. Viselkedésükkel kérdezték: Szeretsz még? Jobban odafigyeltek arra, hogy szertetüket éreztessék gyermekeikkel, és a hatás gyorsan érezhető volt.

Nem lehet túl korán kezdeni

A csecsemő 2-4 hetes korában kezd a szemével összpontosítani. Már ekkor érdekli az emberi arc, s főleg a szemek. 6-8 hetes korára keresi is már a tekintetet, folyamatosan. Táplálkozik érzelmileg. A szeretet kifejezését nem lehet elég korán kezdeni. És sosem szabad abbahagyni!