Ez a fejezet igen rövidke, két hosszabb illusztráló történettel, így összesen két dolgot tudtam kiemelni belőle.
1. A fiúkban természetüktől fogva megtalálható egy versengő, kalandvágyó szellem. Nagyon fontos nekik megtanítani a sportszerűség, csapatszellem és az önuralom fontosságát. Például azáltal taníthatjuk meg ezeket az értékeket, ahogy mi reagálunk a kudarcokra, a gyerek kudarcaira, amik mondjuk sportolás közben érik. Rajtunk is múlik, hogy gyermekünk hogy fog tudni megküzdeni a nehézségekkel egész élete során.
2. Szülőként meg kell tanulnunk valamit: a gyerekeink óhatatlanul csalódást fognak okozni időnként. Ez hozzá tartozik a gyerekkorhoz. Természetes reakciónk, hogy leszídjuk őket, de gondoljunk arra, hogy mi is voltunk ilyen éretlenek. Vannak helyzetek, amikor inkább azt kell mondanunk: "Semmi baj, fiam"! Kell, hogy tudják gyerekeink, hogy a kudarcaik nem őket minősítik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.